Öt kevéssé ismert tény Viktória királynőről

A Hannover-ház tagjaként Londonban, 1819. május 24-én született Viktóriát 1837 júniusában koronázták meg, s 64 évig – a brit királyok között legtovább – uralkodott. Uralkodása idején, 1851-ben nyitott meg a londoni világkiállítás, amely Angliát mint a világ műhelyét mutatta be. Anglia 1875-ben megszerezte a Szuezi-csatorna feletti ellenőrzést, majd 1877-ben Viktóriát India császárnőjévé koronázták. A monarchia soha nem látott fényében ragyogott, a birodalom egyre nőtt, Viktória pedig mélyen hitt Anglia civilizációs küldetésében. Soha nem látogatta meg gyarmatait, noha a birodalom számos városa viselte a nevét. Ő adta a viktoriánus korszak nevét, amely konzervativizmusáról és bigottságáról volt ismert, de Nagy-Britannia iparilag és gazdaságilag is hatalmas fejlődésen ment át.

Anyja egyedül nevelte, mégis megromlott kapcsolatuk

Viktória apja Edvárd kenti herceg, III. György negyedik fia, anyja Viktória Mária Lujza Szász-Coburg hercegnő volt. Mindketten német anyanyelvűek, Németországban, Heidelberg melletti birtokukon éltek, s az anya terhességének nyolcadik hónapjában utaztak Angliába, hogy a gyermek brit állampolgár legyen. Apja tüdőgyulladásban, 1820-ban halt meg, mikor Viktória még csak egy éves volt.

A későbbi királynőt ettől kezdve édesanyja egyedül nevelte, de eltávolodott tőle, amikor látta, hogy a hercegnő teljesen tanácsadója, Sir John Conroy befolyása alá került, megpróbálva őt elszakítani kortársaitól és családtagjaitól. Viktória Leopold bácsikája személyében erős támaszra talált, de ott volt mellette szeretett nevelőnője, Louise Lehzen is. Mikor Viktóriát megkoronázták és áttette a székhelyét a Buckingham-palotába, anyját egy távoli lakrészbe „száműzte” és menesztette a gyűlölt Conroyt.

Ő kérte meg Albert herceg kezét

Miután Viktória 18 évesen átköltözött a Buckingham-palotába, láthatta, amint egymást érik az udvari bálok. Itt ismerkedett meg későbbi férjével, Albert szász-coburg-gothai herceggel, közös nagybácsijuk, Leopold jóvoltából. Viktória a kezdetektől élvezte Albert társaságát, de mivel ő volt az uralkodó, a herceg nem kérhette meg a kezét, így a „lánykérésre” fordítva került sor 1839. október 15-én.

Albertet nem érdekelte a politika, s mivel nem kapott rangot a parlamenttől, szabadon működhetett a tradicionális angol társadalomban, főleg a művészet és a tudomány fejlődését támogatta. Családi életük tipikusan polgári volt, Viktória kilenc gyermeket szült 17 év alatt. Albert 1861. évi halála nagyon megviselte a királynőt, és élete végéig gyászolt.

Ő volt a hemofília első ismert hordozója

A hemofília egy öröklődő betegség, amely egyes véralvadási faktorok hiányában nyilvánul meg. Viktória gyermekei közül lányai, Aliz és Beatrix hordozók voltak, fia, Leopold, Albany hercege pedig e betegségben szenvedve 1884-ben, 31 évesen agyvérzésben halt meg, de Friedrich, Leopold és Maurice nevű unokái is emiatt hunytak el.

A királyi betegségként elhíresült kórkép a betegséget hordozó Viktória – „Európa nagyanyja” – gyermekei révén számos európai uralkodóházban megjelent. A leghíresebb hemofíliás eset Alekszej orosz cárevicsé, II. Miklós orosz cár fiaé, aki édesanyja, Viktória királynő unokája révén örökölte a betegséget.

Nyolc merénylet volt ellene

Az első merénykísérlet 1840-ben történt. A 18 éves Edward Oxford két lövést adott le a Londonban kocsikázó Viktóriára, de – bár felségárulással vádolták meg – a férfi beszámíthatatlansága miatt nem került a vádlottak padjára. Egy másik majdnem-merénylő, John Francis nem akarta a véletlenre bízni, és kétszer is a fiatal királynő életére tört 1842-ben – sikertelenül. Nem volt nyugodt éve a brit uralkodónak, mivel még abban az esztendőben John William Bean papírral és dohánnyal töltött fegyverrel támadott rá, de az ellene felhozott vádak nem voltak megalapozottak, így őt sem ítélték el.

1849-50-ben először egy „feldühödött ír”, William Hamilton, majd egy leszerelt angol tiszt, Robert Pate akarta meggyilkolni Viktóriát, mindannyiszor a kocsijában – utóbbi "részben" sikerrel járt, de sétaboltjával nem tudott maradandó sérüléseket okozni. Az utolsó, sorrendben nyolcadik merényet 1882 márciusában történt, a háborgó skót költő, Roderick Maclean pisztolyával próbált volna frusztrációján enyhíteni, mikor Viktória – nem tanulva az előző esetekből – ismét kocsiba ült és éppen elhagyta a windsori vasútállomást. Maclean elmebaja megkímélte őt a börtöntől, de élete hátralevő részét száműzetésben kellett töltenie, Viktória népszerűsége pedig soha nem látott magasságokba szökött.

Nem túl királyi testi adottságok

Viktória szókimondó természetével és sziklaszilárd erkölcsi tartásával igyekezte palástolni nem túl tekintélyt parancsoló fizikai megjelenését. Az uralkodó ugyanis alig 150 centiméter magasra nőtt. Élete vége felé állítólag 150 centiméteres derekat „eresztett”, amit a 2009-ben árverésre bocsátott tekintélyes méretű hálóingje és alsóneműje is tanúsított.