A történelem Supermanjei: hősök és legendák

Idén lett 75 éves Superman, aki eleinte a képregények, majd a mozgókép rajongóit kápráztatta el, sikere máig töretlen. Az ókortól az újkorig ismerünk legendákat különleges képességű, átlagon felüli erővel rendelkező hősökről, akik az erejük mellett nemes tetteik révén váltak csodálat tárgyává. Régi idők "szuperhőseiből" szemezgettünk.

Gilgames

Bár valódi személyről van szó, aki 4600 évvel ezelőtt a mai Irak területén lévő Uruk ötödik királyaként uralkodott, Gilgames élete a mitológiák ködébe vész, így sokan úgy vélik, hogy az ókori hős csupán kitalált személy. Hatalmas, emberfeletti erővel lett felruházva a legenda szerint kétharmadban részben isteni, egyharmad részben emberi lény.

Gilgames új életet kezd az istenek által életre hívott vademberrel, Enkiduval való találkozás kalandjai közepette. A történet szerint az ellenségekből jó barátokká váló hősök istenekkel találkoznak, furcsa lényekkel harcolnak, s szörnyeket küldenek át a másvilágra, miközben erős kötelék alakul ki a két szereplő között. Miután Enkidu meghal, Gilgames egész életét a halhatatlanság titkának kutatásával tölti.

Héraklész

Héraklész (magyarosabb alakban: Herkules) ókori mitikus alakja állhat a legközelebb a mai, modern szuperhős fogalmához. Az Olümpusz-hegy isteni uralkodójának, Zeusznak a fia már gyermekkorában emberfeletti erővel lett felruházva, így hiába küldött meggyilkolására a féltékeny, s férje által ismételten megcsalt Héra két kígyót is, a bölcsőben fekvő csecsemő játszi könnyedséggel legyőzte a veszedelmes állatokat.

A félisten összes hőstette közül a leghíresebb az ún. 12 próba volt, amelyben többek között legyőzte a kilencfejű hüdrát, egymaga két folyót is eltérített, leölte a hírhedt sztümphaloszi húsevő madarakat, megszelídítette Minósz bikáját, megszerezte Hippolüté, az amazonok királynőjének övét, elvitte az alvilági háromfejű kutyát, Kerberoszt Mükénébe, s rövid időre a világ terhét is átvette Atlasztól, aki arra ítéltetett, hogy vállán hordja a Földet.

Akhilleusz

Az Illiász hőse, Akhilleusz Héraklészhez hasonlóan félisten volt. Péleusz és Thetisz néreisz fiát Homérosz ezekkel a szavakkal jellemzi: „szép, bátor és erős, lázasan szeret és szenvedélyesen, irgalmatlanul gyűlöl. Ha haragja lelohadt, nemes és méltányos.” A Héphaisztosz kovácsisten páncéljaival harcoló Akhilleusznak a források szerint önuralma sem volt valami legendás. Azt akarta, hogy csontjai elporladása után még évezredekkel is harsogják nevét, e kevésbé nemes célból hajózott a mükénéi sereggel Trója falai alá, ahol unokatestvérét elveszítette, s kegyetlen bosszút állt a szerettét harcban megölő Hektóron, a városállam hercegén.

A kentaur nevelte Akhilleusznak volt egy végzetes gyengesége is: legendás sebezhetetlensége nem terjedt ki a sarkára, illetve a róla elnevezett ín területére, ahol a legenda szerint anyja a Sztüx vizébe mártotta, hogy sebezhetetlenné tegye. Végül így, egy, a trójai Parisz íjából kilőtt, s Apollón által vezérelt nyílvessző terítette le.

Sámson

A következő legendás hősünk a bibliai Ószövetségben bukkan fel, s Akhilleuszhoz hasonlóan szintén megvan a maga gyenge pontja. Izrael történetének utolsó nagy bírája egyedül szállt szembe a zsidó népet sanyargató filiszteusokkal, akik feleségét is megölték. Bosszúból felgyújtotta a vetéseiket, egy elbeszélés szerint pedig egyszer egy szamárállkapoccsal ezer filiszteust küldött a másvilágra. Sámson sok éven át magában tartotta gyengeségének titkát, azonban a szépséges Delila csábításának nem tudott ellenállni, s elárulta neki, hogy ereje a hajában lakozik.

A számító nő kihasználta a kínálkozó alkalmat, s leborotválta Sámson haját, akinek legendás ereje ily módon megfogyatkozott, s nem tudott kiszabadulni kötelékeiből. A fogatlan "oroszlánt" ellenségei megkínozták, megvakították, s tömlöcbe vetették. Hónapokkal később, amikor a filiszteusok Dágon nevű istenüknek mutattak be áldozatot, a hecc kedvéért előhozatták a fogvatartott zsidót is, hogy szórakoztassa őket. A fogságban újból kinőtt a haja, így a vak Sámson utolsó bosszújaként a ház oszlopainak támaszkodva kidöntötte az épületet, amely Sámsonnal együtt sok száz filiszteust temetett maga alá.

Beowulf

Az óangol elbeszélő költemény szerint a dán király lakomáját megzavarta a mellőzött és számkivetett Grendel nevű szörnyeteg, aki több alvó vendéget is megölt, ám a királyi trónushoz nem mert közel merészkedni. A svéd származású Beowulf felajánlotta segítségét az uralkodónak, s kard nélkül szállt szembe a szörnnyel, hiszen nem tartotta méltónak a fegyvertelen szörnnyel szembeni esetleges előnyét. A hős végül kitépte Grendel karját, aki hazamenekült - meghalni.

Másnap éjjel a szörny boszorkány anyja is megjelent, s elragadott egy harcost. A társai követték a szörnyeteget a közeli tó mélyén lévő vackához, Beowulf pedig egyedül szállt szembe vele a víz mélyén, ahol végül talált egy, az óriások kezébe illő kardot, s azzal csapta le az asszony fejét. Fél évszázaddal később a már királyként uralkodó hős egy sárkánnyal csapott össze, azonban miután megölte a tűzokádót, saját sebesülésébe is belehalt. Még halála előtt elrendelte, hogy tengerre néző sírja mellé temessék a sárkány elátkozott aranyát is, így mentve meg népét ki tudja hány szörnyűségtől.

Cúchulainn

A kevéssé ismert kelta hős az ulsteri ciklus nevű legendakör központi szereplője. Sokan hasonlítják Akhilleuszhoz: mindketten fiatalon halnak meg, ám a legenda szerint hírnevük fénye az idők végezetéig nem fog kihunyni. A legendás ulsteri király Conchobar mac Nessa unokájának gyermekkora sem volt unalmas. Már az apjának a kiléte sem teljesen világos, ugyanis anyja, Deichtine először egy varázslattal, szeplőtelenül esett teherbe, ám elvetélt. Azonban második utódában, a gyermekként Sétanta névvel is illetett Cúchulainnban testet öltött az elhunyt gyermek, aki egyesek szerint Sualtam mac Róich fia, mások szerint Lugh Lámfhota gyermeke.

Még fiatalon egy labdával megölte a Culann nevű kovács rettegett kutyáját, akit úgy kárpótolt a veszteségéért, hogy a házőrző egykori feladatait átvette, így ráragadt a Cullan kutyája név is. A krónikák szerint olyan gyorsan futott, hogy a maga elé hajított botot vagy labdát mindig utolérte. Első ízben hétévesen öltött páncélt, mivel meghallotta az egyik druida jóslatát, amely így hangzott: „aki e napon fegyvert ölt, hírneve örökké élni fog, bár élete rövid lesz.” Így is történt, s egy lándzsa által okozott sebesülésbe halt bele.

Paul Bunyan

Európában az újkorban már nem termettek mítoszok, azonban az Újvilág ismeretlen vidékei a legendagyártás melegágyaivá váltak a 16-17. században, de még a 19. században is tetten érhető egy-két gyöngyszem. Paul Bunyan a krónikák szerint egy óriás favágó volt, termete 42 fejszenyélnél is magasabbra nyúlt az égbe. „Eredeti" alakja valószínűleg egyike lehetett azoknak az amerikai vadonban dolgozó pioníroknak, akik a civilizáció nyugatra terjedése előtt vágtak utat az őserdőben. Az amerikai Nyugat telepeseinek emberfeletti, civilizációteremtő törekvéseit szimbolizáló népmese a 19. században bukkant fel.

Az óriás termetű csecsemő Paul a történet szerint olyan nehéz volt, hogy egyszerre öt gólya cipelte a szüleihez. A fiú hordókat használt cipőként, s olyan gyorsan növekedett, hogy termete miatt hamar el kellett hagynia a szülői házat. A favágó mesterséget választó Bunyan kézjegye a legenda szerint mind a mai napig megfigyelhető az északi vidékeken: Minnesota több ezer tavát az óriás és Babe nevű ökre lábnyomainak tulajdonítja a népmese.