Csonkítás, vakítás és halcsontok – Hamupipőke meséje nem volt mindig vidám

2018. szeptember 27. 14:21 Múlt-kor

A Hamupipőke szó hallatára legtöbbünknek az 1950-ben készített Disney-mese jut eszébe, amelyben a tündér keresztanya, a gyönyörű kék báli ruha, az üvegcipellő és az éneklő egerek szerepelnek. Az animációs rajzfilm azonban eléggé felvizezte a történetet, amely jóval durvább és erőszakosabb volt az ősibb változatokban.

Korábban

A rabszolga, aki a Szépség és a szörnyeteg történetét ihlethette meg
Vérfarkasok, élőhalottak és cselszövő boszorkányok – ilyen volt egy fantasy a középkori Izlandon
Szemeket kicsipegető galambok, élve elégetett boszorkány - a Grimm testvérek világa

Hamupipőke története természetesen jóval régebbi, mint a Disney-adaptáció. A kutatók szerint a történet eredetét több mint kétezer évvel ezelőtt kell keresnünk. Mégpedig a Hellász területén, ahol Kr. e. 6-7. században alakulhatott ki a mese alapja. Lejegyzésére azonban csupán Kr. e. 1. században került sor. Sztrabón hősnőjét – aki egyébként egy kurtizán volt – Rhodopisznak hívták, a cipőjét pedig nem elhagyja, hanem egy sas veszi el. A ragadozómadár átrepül vele az egész Földközi-tengeren és ledobja az egyiptomi király ölébe. Az uralkodó természetesen nem nyugszik, amíg meg nem találja a lábbeli eredeti tulajdonosát, akit feleségül vesz, és királynévá emel.

A történet egyik ősi változata Kínában is fellelhető, ott a főhőst Je Hszien néven említik. A történet szerint a lánynak meghalt az édesanyja, apja pedig egy magasrangú vezető. A karakterek egészen hasonlítanak a mese ma legismertebb változatának szereplőihez. Mint ismeretes, Hamupipőke egy gazdag ember lánya, akinek az édesanyja elhunyt, apja pedig egy másik nőt vett el feleségül. Ő pedig hozta magával két gonosz lányát, akik megkeserítik a főhős életét. A kínai történet szinte ugyanez, helyet kap benne egy gonosz mostoha és egy barátságtalan mostohanővér. Ugyanakkor a tündér keresztanyát – amely az európai változatban ruhát ad Hamupipőkének, a tökből hintót, a kutyából inast, az egerekből pedig lovakat varázsol – a kínai verzióban egy mágikus halcsont helyettesíti, amely teljesíti az árva leány kívánságát.

Mikor az apa meghal, Je Hszien a mostohacsaládja szolgálójává válik, és újdonsült anyja állandóan azon fáradozik, hogy a kis cseléd nehogy valaha is az egyébként jóval csúnyább lánya, Csünli fölé kerekedjen. Így érkezünk el az újévhez, amelyet a mostohacsalád elmegy megünnepelni, ám Je Hszient otthon hagyják. (A Disney-változatban a király a trónörökösnek akar feleséget találni, és ezért rendezi meg a bált.) Azonban a mágikus halcsontoknak köszönhetően a kínai Hamupipőke is eljut a fesztiválra, mégpedig egy gyönyörű aranyszínű cipellőben, amely egyébként egy halra hajaz.

A gyönyörű lányt mindenki csodálja a parti résztvevői közül, ám ő attól való félelmében, hogy családja felismeri őt, és megbünteti, amiért elszökött otthonról, megfutamodik, ám miközben szalad haza, elhagyja az egyik cipőjét. A lábbeli számos kézen átmegy, míg végül az uralkodóhoz kerül. A királyt lenyűgözi, milyen apró méretű a cipő, amelyet egy pavilonban állít ki. Je Hszien végül eljut a pavilonba, és meggyőzi az uralkodót, hogy engedje őt felpróbálni. A történet pedig happy enddel zárul.

Európa-szerte több mint 500 változata él ugyanezen alapokon nyugvó történetnek. A leghíresebbek közé tartozik Aschenputtel meséje, amelyet a Grimm-testvérek, valamint a nápolyi nyelven író Giambattista Basile jegyeztek le mesegyűjteményeikben. Mindkét változat jóval erőszakosabb, mint a Disney-féle verzió, ugyanis ősi és igen sötét népmeséken alapszanak. Szerepel benne csonkítás, gyilkosság, kannibalizmus és vérfertőzés, amelyek egyébként meglepően sok egyéb mesékben is helyet kaptak.

Ebben a változatban nincs jóságos keresztanya, és a segítséget a lány anyjának sírján nőtt fa adja. A gonosz testvérek itt darabokat vágnak le saját lábukról, hogy az belepasszoljon a cipőbe. A herceget két galamb figyelmezteti a csalásra, akik kikaparják a mostohatestvérek szemeit. A két vak koldusként végzi, míg Hamupipőke megkapja hercegét, és várva várt boldogságát.

Azon változat, amelyet ma a Disney jóvoltából a legtöbben ismerünk a 17. századi Franciaországból származik. A főhőst Cendrillonnak hívják, innen ered az angolszász Hamupipőke neve, Cinderella. Charles Perrault 1697-ben kiadott meseverziója az első, ahol megjelenik a tök, a jóságos keresztanya és a barátságos állatok, amelyek segítik Hamupipőkének megtalálni a hercegét.

Az igen régi történet összes verziója tartalmaz közös vonásokat. Ilyen például az, amint a női szépség, amely vagy alapból a társadalom alsóbb rétegei közé született, vagy valamely ármánykodás következtében oda taszították, felemelkedik, sorsa jóra fordul, és boldogság lengi körül életét. Közös szál mindegyik változatban a nők politikai és társadalmi tehetetlensége. Ha belegondolunk, Hamupipőke a legtöbb történetben passzív szereplő: hogy elérje a hőn áhított boldogságot, mások tevékenysége és különleges segítsége szükséges hozzá. Kezdeti kiváltságos változatát is édesapjának köszönheti, akinek halála következtében azt elveszti, ám a herceg révén újra elnyeri. Bár tény, hogy a kínai mesében ő éri el, hogy felpróbálhassa a cipőt. Néhány kutató erkölcsi meseként értelmezi Hamupipőke történetét, a lényege, hogy a nőket sokszor alábecsülik, és nem kapják meg a megfelelő tiszteletet, amely egyébként alanyi jogon járna nekik is.