Szovjet First Ladyk

Meg is lepte az oroszokat, meg nem is, amikor Vlagyimir Putyin és felesége, Ljudmila Putyina a Rosszija 24 televíziónak nyilatkozva egy balettelőadás szünetében bejelentették: különválnak, az elnök szerint azért, mert munkája a teljes nyilvánosság előtt zajlik, s ezt az életformát felesége nem szívleli. Házasságuk megromlása régóta köztudott volt, azonban Oroszországban nincs hagyománya a vezetők válásának: utoljára 316 éve, Nagy Péter cár szakított hitvesével. Az orosz vezetők feleségeinek élete soha nem volt fenékig tejfel; most a szovjet pártfőtitkárok feleségeinek kevéssé ismert életútját mutatjuk be.

Nagyezsda Krupszkaja

Az orosz katonacsaládba születő 25 éves Nagyezsda, a szenvedélyes marxista aktivista 1894-ben találkozott először Leninnel. Egy gyermekkori barátja még így jellemezte a későbbi Szovjetunió első felelős vezetőjének leendő feleségét: „csendes leány, nem igazán 'flörtölt' a fiúkkal.” Apja halála után édesanyjával tanításból tartották fenn magukat Szentpéterváron, kedvenc írója Lev Tolsztoj volt, akinek a hatására sokak szerint egyenesen megvetette a fényűzést, s valósággal gyűlölte az előkelő ruhákat. Szokását később is megtartotta: még a hatalom csúcsán álló férje mellett is szerény gúnyákban jelent meg a nyilvánosság előtt.

Szentpéterváron több vitakörbe is eljárt, ahol a marxizmus eszméi mély gyökeret vertek a lányban. Egy ilyen vitakör alkalmával ismerkedett meg a nála egy évvel fiatalabb Leninnel, illetve akkori nevén Vlagyimir Iljics Uljanovval. Nagyezsdát lenyűgözték a férfi beszédei, ám személyisége eleinte taszította a lányt, később azonban ez is megváltozott.

1896 augusztusában letartóztatták Nagyezsdát, majd két évvel később három éves száműzetésre ítélték, ekkor kapta meg az engedélyt, hogy a Szibériában raboskodó Leninnel együtt tölthesse le büntetését. Végül ott házasodtak össze 1898-ban. A kutatók úgy vélik, az asszony Basedow-kórban szenvedett, ez egyfajta autoimmun pajzsmirigy-túlműködés, amely a szem jellegzetes kidülledését okozza, s ezenkívül a menstruációs ciklust is megzavarja, ami megmagyarázhatja, miért nem született sohasem a házaspárnak gyermeke.

A büntetés letöltése után Münchenbe költöztek, majd több európai nagyvárosban is megfordultak, mielőtt 1905-ben visszatértek volna Oroszországba. Nagyezsda rossz egészségügyi állapota ellenére aktív szerepet töltött be a bolsevik pártban, s prominens tagja lett a későbbi szovjet oktatásügyi bürokráciának. Lenin személyi titkára volt, s a párt folyóiratainak a szerkesztésében is tevékenyen részt vett. Az 1917-es februári forradalomban is jelentős szerepet vállalt, ugyanis ő intézte a Finnországban bujkáló férje és a bolsevik vezetők levélváltásait.

Lenin 1924-es halála után Sztálin ellenfelei mellé állt, ám korábbi példátlan befolyását sohasem tudta visszaszerezni. 1939 februárjában halt meg, még abban az évben elnevezték róla a leningrádi csokoládégyárat, 1971 óta pedig egy aszteroida viseli a nevét.

Nagyezsda Allilujeva

Nagyezsda Allilujeva a forradalmi lelkületű orosz vasúti munkás, Szergej Allilujeva legfiatalabb gyermekeként látta meg a napvilágot 1901-ben. Az 1907-ben megözvegyült Sztálin (első felesége, a grúz származású Jekatyerina 1907-ben tífuszban hunyt el, egy évnyi házasság után) száműzetése alatt lépett kapcsolatba családtagjaival, akik segítették anyagilag, s időről időre a lakásukban is feltűnt. Legelőször 1911-ben, Sztálin szibériai száműzetéséből való megszökése után láthatta a tízéves leány a titokzatos grúzt, akire mindig is áhítattal tekintett, mivel egyszer kimentette őt a vízből.

A forradalom után Nagyezsda Lenin mellett dolgozott. A pár 1919-ben kelt egybe, amikor Sztálin már a 41. életévében járt, míg az ifjú menyasszony csupán 18 esztendős volt. Két gyermekük született: a később Sztálingrádnál pilótaként szolgáló Vaszilij és a két évvel ezelőtt az Egyesült Államokban elhunyt Szvetlana.

A család közeli barátja, Polina Zsemcsuzsina, Molotov felesége szerint házasságuk igen feszült volt és gyakran veszekedtek egymással. Nagyezsda mentális betegségben szenvedett, valószínűleg mániás depressziós volt. Az asszony hangulatváltozásai Molotov szerint egy őrült nő benyomását keltette; amíg Vaszilijjel barátságos volt, Szvetlanával szemben elzárkózó.

A Sztálinnal történt összezörrenését követően Nagyezsdát egy revolverrel az oldalán holtan találták hálószobájában. A hivatalos jelentés szerint a szovjet vezető neje vakbélgyulladásban halálozott el. A két orvost, akik megtagadták aláírásukkal hitelesíteni a „diagnózist”, 1938-ban a huszonegyek perében elítélték, majd nem sokkal később kivégezték. Néhányan azt állítják, hogy a Nagyezsda keze mellett talált pisztolyt nem használták, és csak egy megrendezett öngyilkosságról volt szó. A legtöbben Oroszországban a mai napig úgy vélik, hogy Sztálin maga ölte meg feleségét.

Nyina Petrovna Hruscsova

Nyina Kukharcsuk 1900-ban egy egyszerű ukrán paraszti családban született Basilban. Édesapja harcolt az első világháborúban, így több alkalommal költözni kényszerültek, gimnáziumi éveit például a mai Lengyelországhoz tartozó Lublinban végezte el, később Odesszában vállalt állást.

1920 elején Nyina titokban csatlakozott a Szovjet Kommunista Párthoz, majd a Központi Bizottság munkatársaként dolgozott, ezt követően a Donyec-medencében tanított. 1922-ben súlyosan megbetegedett tífuszban, s miután kiheverte a betegséget, ősszel ismét tanárként kereste kenyerét a kelet-ukrajnai Juzovkában (a mai Donyeck), ahol megismerkedett a már két váláson átesett Hruscsovval, akinek korábbi házasságaiból egy fia és egy lánya született. Ettől kezdve együtt élt a pár, ám életüket hivatalosan csak Hruscsov nyugdíjazása után, 1965-ben kötötték össze.

Moszkvában telepedtek le, ahol az otthonukban Hruscsov szülei, korábbi házasságából származó gyermekei, maga Hruscsov és Nyina, valamint utódaik éltek. Az asszony a Moszkvai Egyetem Agitációs és Propaganda Tanszékén dolgozott, Hruscsov pedig visszatért Kijevbe, ahol az Ukrán Kommunista Párt első titkára lett. A Nagy Honvédő Háború idején elmenekültek a háborús övezetből.

Mikor Sztálin halála után Hruscsov a Szovjetunió élére került, Nyinára hárult a First Lady szerep, amelynek – utódával szemben – kiválóan meg is felelt. Részt vett férje külföldi útjain, igazi társasági hölgyként lefoglalta a többi állam vezetőinek feleségeit, amiben kiváló nyelvtudása nagyban segítette: az oroszon, ukránon és lengyelen kívül franciául és angolul is megérttette magát. Hruscsov 1971-es halálát követően havi 200 rubel nyugdíjon élt, egészen 1984-ben bekövetkezett haláláig.

Viktoria Brezsnyeva

Brezsnyev későbbi felesége 1908-ban Viktoria Deniszova néven látta meg a napvilágot egy vasúti gépész leányaként. Néhány történész azt állítja, hogy zsidó származású volt, ám ezt sokan kétségbe vonják, s a mai napig vitatják. Annyi bizonyos, hogy 1925-ben találkozott először Brezsnyevvel, aki ekkoriban földmérést tanult a Kurszki Egyetemen, míg a leány medikusi képzésben vett részt. Egy táncos mulatságon találkoztak először, ahol Brezsnyev – bár állítólag nem tudott táncolni – felkérte a lányt, aki beleegyezett, de csak miután barátnője kikosarazta a „hódítót”.

A korban talán kicsit túlságosan is sokáig húzták a dolgot, de végül háromévi ismeretség után 1928-ban kötötték össze életüket, majd Szverdlovszkban (a mai Jekatyerinburg) telepedtek le. A következő évben megszületett első gyermekük, Galina, négy évvel később pedig Jurij, így az asszony nem tudott elhelyezkedni szülésznőként.

Habár Leonyid Brezsnyev hamar a politika színpadján találta magát, felesége ekkor sem változtatott hagyományos életmódján, s mindig távol tartotta magát a politikától. Sohasem szerette, ha a nyilvánosság középpontjába került, inkább a háziasszony szerepben érezte jól magát. A kortársak emlékiratai szerint kiválóan főzött, s amikor férje a Szovjet Kommunista Párt Központi Bizottságába került, állítólag a szakácsot ő tanította meg, hogyan kell a főtitkár kedvenc ételeit elkészíteni.

A „First Lady” szerepet mindig is gyűlölte, s csak nagyon ritkán kísérte el férjét a nyilvános fogadásokra, szívesebben foglalkozott a ház körüli munkákkal, a gyermekeivel, majd unokáival. Férje 1982-es halála után még 13 éven át tengette életét kis moszkvai lakásukban, 1995-ben hunyt el.

Raisza Makszimovna Gorbacsova

Raisza Makszimovna Tyitarenko a nyugat-szibériai Rubcsovszk városában született egy vasúti mérnök leányaként. Két testvérével gyermekkorát az Urál-hegységben töltötte, majd kitűnő érettségijét követően a moszkvai egyetem filozófia szakára felvételizett. Az egyetem kollégiumában ismerte meg a jogász Gorbacsovot, akihez 1953-ban ment feleségül.

Az ifjú pár Sztavropolba költözött, ahol Raisza négy évig állást keresett, majd leányuk, Irina megszületése után lektori munkát vállalt és filozófiát tanított. 1976-ban Moszkvába költöztek, ahol doktori fokozatot szerzett, majd férje főtitkárrá választásáig a fővárosi egyetemen tanított. 1985-ben életük gyökeresen megváltozott, mivel a fiatal, 54 éves Gorbacsov a hanyatló Szovjetunió elsőszámú vezetőjévé vált, ami viszonylag vérfrissítésnek volt tekinthető a korábbi főtitkárok, Andropov és Csernyenko után: ők 70 éves koruk után nyerték el a posztot, de egy éven belül mindketten el is hunytak.

Befolyását kihasználva Raisza létrehozta a Szovjet Kultúra Alapítványt, amelyen keresztül több millió dollárral segítette az orosz kultúra megóvását és ápolását. Szovjet First Ladyként rendszeresen fellépett a nyilvánosság előtt, elkísérte férjét a külföldi útjaira, s aktív szerepet vállalt a politikában: beszédeket mondott, s külföldi televíziós adásokban is feltűnt. A nyugat szimpatikusnak találta a házaspárt, s Raiszát is gyakran szerepeltették a médiában, 1987-ben például a britek az év asszonyává választották.

Az 1991-es Gorbacsov elleni puccs megviselte idegeit. 1999-ben leukémiát fedeztek fel a szervezetében, amelynek az 1949-es atomkísérlet, az 1986-os csernobili katasztrófa, a stressz és az állandó rohanó életmód lehetett az oka. 1999 szeptemberében, 67 éves korában hunyt el.