Lövészárok-labirintus várta a régészeket Gallipolinál
A lövészárkok szisztematikus feltárása közben több mint kétszáz tárgyi emlék is előkerült azon az ásatáson, amelyet az első világháborús török hadszíntér, Gallipoli területén végeznek a régészek.
A feltárás az eddigi legintenzívebb terepmunka, amelyet valaha végeztek a törökországi csata területén, de a vállalkozás több szempontból is kiemelkedik a hozzá hasonló projektek közül – tájékoztattak a szakemberek.
1915. április 25-én, alig egy évvel az után, hogy kitört az első világháború, szövetséges csapatok – ausztrál, új-zélandi, brit és francia katonák – szálltak partra a Gallipoli-félszigeten. A terület ekkor még a felbomlóban levő Oszmán Birodalomhoz, Németország és a központi hatalmak szövetségeséhez tartozott.
Az ásatást jelenleg egy 3,2 kilométerszer 2,4 kilométeres területen végzik, ott, ahol az ausztrál-új-zélandi hadtest (Australian and New Zealand Army Corps, Anzac) nézett farkasszemet az oszmán katonákkal 1915. december 19-20. között.
A lövészárkok olyan közel voltak egymáshoz, hogy a kutatóknak a rendelkezésükre álló modern technikák ellenére is nehézséget okozott a feltérképezésük. „Régészeti szempontból a létfenntartással kapcsolatos emlékek feltárása a legnagyszerűbb dolog - ilyenek például az étkezési szokások tárgyai. A török oldalon egy kemencét találtunk, de tölténytől kezdve a golyó lyuggatta edényig összesen több mint kétszáz tárgy került elő” – számoltak be a kutatók.
Ezek között találunk konzervet, orvosi üvegcsét, srapnelt, illetve szögesdrótdarabokat is. „Gallipoli történelmi jelentősége ellenére a csatahellyel kapcsolatos ismereteink eddig jórészt térképeken és írásos visszaemlékezésen alapult. Ezt a területet modern régészeti technikákkal még nem vizsgálták meg” – írta közleményében Ausztrália veteránügyi minisztere, Warren Snowdon.
Ez is érdekelhet
Az ötéves projekt során eddig 5719 méter hosszan tártak fel lövészárkot, de 16 temetkezési helyre, kétszáz tárgyi emlékre és számos alagútra is bukkantak. A következő ásatási idény 2012 szeptemberében várható.
A Gallipoli-félszigeten a kezdeti sikereket követően a hadművelet végül totális kudarcba fulladt. A politikusok végzetes hibát követtek el azzal, hogy titokban, a katonai szakértők megkérdezése nélkül döntöttek az offenzíváról. Azonban a győztes Oszmán Birodalom a 80 ezer fős emberveszteségéből nem tudott talpra állni, s ez vezetett végül vereségéhez.
