Büntethető-e Biszku Béla?

Fleck Zoltán szerint elképzelhető, hogy az ügyészség vádat emel Biszku Béla ellen a kommunizmus bűneinek tagadása miatt, a szólásszabadság érdekében azonban reméli, ha így lesz, a bíróság felmenti az egykori belügyminisztert. A jogszociológus az MTI-nek elmondta: pótcselekvésnek tartja az 1956 utáni megtorlások egyik irányítójának nyilatkozata miatt indított eljárást.

Tettek helyett csak a szavakért büntetnének

Biszku Béla ellen Szilágyi György jobbikos országgyűlési képviselő tett feljelentést az után, hogy a kommunista politikus a Duna Televízióban augusztus 4-én sugárzott interjúban ellenforradalomnak minősítette az 1956-os forradalmat, valamint igazságosnak és jogszerűnek tüntette fel a megtorlások idején lefolytatott büntetőeljárásokat, így a meghozott halálos ítéleteket is. A Budapesti Rendőr-főkapitányság nyomozást rendelt el az ügyben.

Elképzelhető, hogy az ügyészség vádat emel Biszku Béla ellen, mivel a büntető törvénykönyv (Btk.) nemcsak a nemzetiszocialista vagy kommunista rendszerek által elkövetett népirtás és más, emberiség elleni cselekmények tényének tagadását szankcionálja, hanem azok jelentéktelen színben feltüntetését is - mondta Fleck Zoltán, az ELTE jogi karának tanszékvezető docense. Hozzátette: a Biszku-ügy lehet a kormánytöbbség által júniusban elfogadott törvénymódosítás első próbája, amikor kiderülhet, hol a szólásszabadság határa a történelmi események értékelésekor.

A jogszociológus szerint a Btk. nem fogalmaz egyértelműen, és mivel nincs kialakult bírói gyakorlat, az ügyészségnek mérlegelnie kell, hogy az 1956-os események ellenforradalomnak minősítése törvénysértő-e. Mint mondta, annak elbírálása, hogy egy nyilatkozat jelentéktelennek tünteti-e föl a diktatúra bűntetteit, azért is nehézkes, mert a rendelkezés így nemcsak tényállítások, hanem vélemények szankcionálására is alkalmas lehet.

A törvénymódosítás értelmében akár büntethető lehet Biszku Béla azon véleménye, hogy a rendszer jogos önvédelmet tanúsított 1956-ban, hiszen érvelni lehet a mellett, hogy álláspontja jelentéktelennek láttatja a megtorlást - mondta Fleck Zoltán. Ugyanakkor hangsúlyozta: a szólásszabadság-párti értelmezés alapján a volt belügyminiszter nem követett el bűncselekményt. A jogszociológus ezért bízik benne, hogy ha az ügy eljut is a bíróság elé, ott felmentő ítélet születik, mert szerinte a történelmi események megítélését az államnak nem szabad a büntetőjog eszközeivel üldözni - még akkor sem, ha a vélemény a többség számára bántó vagy felháborító.

Az ELTE oktatója emlékeztetett, hogy több európai országban kizárólag a holokauszt megtörténtét tagadó kijelentések szankcionálása érdekében hoztak jogszabályokat 1945 után. "Nem tartom helyesnek, hogy Magyarországon a kommunista diktatúra bűneinek tagadásával egészítették ki a rendelkezést, e logika alapján azonban egyértelműen büntethető lenne például az a hazug állítás, amely szerint az ÁVH senkit sem gyilkolt meg 1956 októberében" - mondta, hozzáfűzve, hogy a véleményeket ennél szabadabban kell megítélni.

Fleck Zoltán hangsúlyozta: nem tud példát arra, hogy bármely diktatúra vezetőjét a rezsimről később alkotott véleménye miatt állították volna bíróság elé, és nem az általa elkövetett bűncselekmények miatt. Szerinte Biszku Béla feljelentése politikai pótcselekvés, amit feltehetően az motivál, hogy 1989 után nem indultak az elmúlt rendszer vezetőinek felelősségre vonását kezdeményező büntetőeljárások. A jogszociológus egyszersmind parodisztikusnak nevezte, hogy Biszku Bélának a rendszerváltás után húsz évvel elmondott néhány mondatáért kelljen esetleg bíróság elé állnia, miközben tetteiért sosem vonták felelősségre.

A jogállam sokszor tehetetlen a diktatúrák bűneivel szemben

A jogállam sokszor tehetetlen a diktatúrák bűneivel szemben - mondta Kahler Frigyes az MTI érdeklődésére a Biszku-üggyel összefüggésben.

Biszku Béla a televíziós interjúban ellenforradalomnak minősítette az 1956-os forradalmat, és jogszerűnek nevezte az azt követő megtorlásokat, halálos ítéleteket. Ezután egyes jogászok a sajtóban felvetették, hogy a sokkal súlyosabban minősülő emberiség elleni bűntettek miatt is vizsgálható az egykori keményvonalas pártvezető felelőssége.

Kahler Frigyes, a Veszprém Megyei Bíróság Büntető Kollégiumának vezetője hangsúlyozta, hogy miután bíró, a konkrét büntetőeljárást semmilyen formában nem kommentálhatja. Ugyanakkor általánosságban kifejtette, hogy világszerte megfigyelhető, mennyire nincsenek eszközeik a diktatúrák romjain létrejött jogállamoknak, amikor az előző rendszer idején elkövetett súlyos, tömeges jogsértések, emberiség elleni bűnök évtizedekkel későbbi szankcionálásáról van szó.

Tudomásul kell venni, hogy a jogállam sok mindennel nem tud mit kezdeni. Például amikor egy korábbi diktatúra rémtetteivel szembesül, akkor képes lehet arra, hogy az áldozatokat valamilyen módon kárpótolja, a terhükre meghozott törvénysértő ítéleteket megsemmisítse, illetve az állam teherbíró képességével összhangban jóvátételt fizessen. Ezen túlmenően esetenként még megkísérlik az emberiség elleni cselekmények egyes elkövetőinek, illetve a konkrét parancsok kiadóinak büntetőjogi felelősségre vonását, már amennyire több évtized elteltével még az ilyen cselekmények egyáltalán bizonyíthatók.

Ám a jogállam többnyire tehetetlen a diktatúrák állami és pártvezetőivel, a politikai elittel, a törvénysértő, embertelen cselekmények politikai előfeltételeit biztosító személyekkel szemben. Így volt ez például a Franco-rezsim utáni Spanyolországban is. Ez tehát nem annyira a magyar törvényhozás fogyatékossága, mint inkább a jogállam tipikus jellegzetessége - fejtette ki a bírósági vezető, aki a kérdés kutatója és a témában több könyv szerzője.

Az 1956 őszi emberiség elleni bűntettek, például sortüzek kapcsán Kahler Frigyes elmondta: a magyar törvények már arra sem adtak kellő alapot, hogy a polgári lakosság sérelmére nem nemzetközi fegyveres konfliktusban elkövetett erőszakos cselekmények elkövetőit büntetőjogi felelősségre vonják. Ahhoz, hogy a sortüzek végrehajtóit elmarasztalhassák a magyar bíróságok, a nemzetközi jogot, a genfi egyezményeket kellett alkalmazni.

Ám míg a saját népe ellen forduló állam fegyveres cselekményeinek elkövetőivel szemben még kellő bizonyítékok alapján a nemzetközi jogot alkalmazva eljárhatott a magyar bíróság, addig a koncepciós perek kiagyalóit és mozgatóit már sem a magyar jog, sem a nemzetközi jog alapján nem lehet büntetőjogi felelősségre vonni, hiába állnak rendelkezésre a történelemtudomány által feltárt bizonyítékok. Az Alkotmánybíróság éppen a jogállam egyik legfontosabb alapértékére, a jogbiztonságra hivatkozva semmisítette meg a rendszerváltás után nem sokkal a Zétényi-Takács-féle igazságtételi törvényeket, amelyek megpróbáltak jogállami lehetőséget teremteni a diktatúra bűnei miatti utólagos felelősségre vonásra.

A pártállami koncepciós eljárásokról szólva a szakember elmondta: azt már a történelemtudomány bebizonyította, hogy a Nagy Imre-perrel konkrétan és egyedileg foglalkozott az MSZMP Politikai Bizottsága, amelynek tagja volt Biszku Béla. Biszku feladata volt, hogy közvetítsen Budapest és Moszkva között, ezért többször is járt a szovjet fővárosban, és személyesen egyeztetett az ottani pártvezetőkkel arról, hogy mi legyen a Nagy Imre-per végkimenetele. Akkoriban Biszku Béla belügyminiszter is volt, és ebben a minőségében referált az állampárt Politikai Bizottságában az 1956-os forradalom miatti megtorlásokról.

Az az igazság, hogy ezekben a helyzetekben a jogállamok sokszor a világ más részein is tehetetlenek. Ha az ország saját múltjáról van szó, és évtizedek teltek el, többnyire már nem sikerül a korábbi diktatúrákban emberiség elleni bűntetteket közvetve elkövető politikusokat bíróság elé állítani - vélekedett a szakember. Hozzáfűzte: amikor a társadalomban felvetődik, hogy egy korábbi diktatúra nagy hatalmú vezetőit ültessék a vádlottak padjára, a jogi eljárás mögött nemegyszer a szimbolikus, erkölcsi igazságtétel igénye húzódik meg, az, hogy egy egész korszakról, történelmi szituációról szülessen végre egyértelmű értékítéletet az azt megjelenítő, szimbolizáló személyek elitélése révén, hogy végre a nemzet tudatában a helyére kerüljön és lezáruljon egy korszak, és maga mögött hagyhassa az ország. Ezekben az ügyekben megfontolandó, hogy egyáltalán az igazságszolgáltatásra tartozó kérdések húzódnak-e meg a probléma mélyén, és a bíróság-e a megoldás legalkalmasabb eszköze.

Kahler Frigyes szerint megfigyelhető, hogy ha elég erős a civil társadalom, eléggé egységes és határozott a közösség értékrendje, akkor ezt az erkölcsi igazságtételt maga is el tudja végezni, méghozzá sokkal hatékonyabban, mint az állam bármelyik szerve.

Az aradi vértanúk ügyében például soha semmiféle perújrafelvétel nem történt, a magyar társadalom mégis másfél évszázada tökéletesen tisztában van azzal, hogy kik voltak a bűnösök és kik voltak az áldozatok. Ide kellene eljutnunk a Kádár-rendszer emberiség elleni bűnei kapcsán is - mondta Kahler Frigyes.