Pataki József
Kászonjakabfalva, 1908. december 26. – Kolozsvár, 1993. szeptember 17.
Elemi iskolát Apahidán, középiskolai tanulmányait a kolozsvári Piarista Gimnáziumban végezte. 1930-ban Kolozsvárott az I. Ferdinánd Egyetemen egyetemes és román történelem, valamint román nyelv szakos oklevelet szerzett. 1944-ben ugyanott doktorált. 1930-35-ben a kolozsvári Piarista Gimnáziumban, 1935-41-ben a római katolikus tanítóképzőben és gimnáziumban tanított. 1941-44 között Csíkszeredában a római katolikus főgimnázium igazgatója. A második világháborúban katonaként harcolt, az orosz hadifogságból 1948-ban tért haza. Előbb a kereskedelmi fiúiskola és Tanárképző Intézet tanára Kolozsvárott, 1956-tól a Történettudományi Intézetnél és a Bolyai Tudományegyetemen dolgozott. 1959 és 1979 között, nyugalomba vonulásáig az egyesített Babes-Bolyai Egyetemen a középkori egyetemes történelem magyar előadója.
Kiemelkedőek a székelység késő középkori történetére vonatkozó kutatásai és feldolgozásai. A Székely oklevéltár új sorozatában Demény Lajos közreműködésével a XVI. századi udvarhelyszéki törvénykezési jegyzőkönyvek két kötetét adta ki. Szintén Demény Lajossal közösen kutatták és tárták fel a huszita mozgalom erdélyi elterjedésének és az 1437-es parasztfelkelés okainak ismeretlen adatait. Tanulmányaikat A kolozsvári Bolyai Tudományegyetem (1945–1955) című kötete közölte 1956-ban, A huszita forradalmi mozgalom elterjedése hazánkban, és hatása a parasztok 1437–38. évi felkelésére címmel. Imreh Istvánnal együtt pedig feldolgozta a székely szabadságharc történetét. További munkái sorában megtalálhatók Hunyadi János iratai, vagy éppen tanulmányok az erdélyi mezőgazdaságról, a csíki fejedelmi vashámorról. A Nürnbergben őrzött oklevelek mélyreható elemzése lehetővé tette, a Hunyadiak vajdahunyadi uradalmában folytatott gazdálkodás megismerését. Imreh Istvánnal több gazdaságtörténeti problémát megvizsgált. Román nyelven tették közzé az Acta Napocensis 1967, 1969-es múzeumi évkönyvben, valamint magyar nyelven az Aluta 1969 és 1970-es számában Udvarhelyszék mezőgazdaságának XVI. századi múltjából készült munkájukat. Ugyancsak közös tanulmányuk A székely falu gazdasági-társadalmi szerkezete a XVI. század végén és a XVII. század elején. Kiadta a kolozsvári polgárok krónikáját, feldolgozta Anjou-kori királyaink és a román vajdaságok viszonyának történetét. Az 1981-ben elkészült Kolozsvári emlékírók 1603–1720 című kötete több évtizedes kutatásának eredménye, amely a város múltjára vonatkozó, kiadatlan emlékiratok közreadásával vált hasznos forráskiadvánnyá. Tudományos és ismeretterjesztő feldolgozásaival nemcsak a magyar önismeret és azonosságtudat fenntartását szolgálta, hanem román nyelvű írásaival hozzájárult ahhoz is, hogy a román közönség megismerkedjék a magyarság múltjával.
Az MTA külső tagja 1990. május 21-től. Akadémiai székfoglalóját A vajdahunyadi váruradalom a XVI. század első évtizedeiben címmel 1992. május 19-én tartotta.
Fő művei: Anjou királyaink és a két román vajdaság. Kolozsvár, 1944.; A csíki vashámor a XVII. század második felében. Csíkszereda, 1971.; Domeniul Hunedoara la inceputul secolului al XVI-lea. 1973.; Székely oklevéltár. I-II. kötet Demény Lajossal, III. kötet Demény Lajossal és Tüdős S. Kingával. Bukarest 1983., 1985., Bp.-Bukarest, 1994.; Kolozsvári emlékírók 1603-1720. 1990.; Kászonszéki krónika. 1650-1750. Imreh Istvánnal Bp.-Bukarest, 1992.
Róla szóló irodalom: Dankanits Ádám: A levéltár tett történésszé. Beszélgetés Pataki Józseffel. A Hét, 1975..; Miklós László: Forrás nélkül történelmet nem lehet művelni. Romániai Magyar Szó, 1990. július 24.; Wolf Rudolf: Újabb „fehér könyv" - ezúttal a régi Kolozsvárról. Erdélyi Múzeum, 1991.; Benkő Samu: Pataki József (1908-1993). Erdélyi Múzeum, 1993.; Demény Lajos: A Székely oklevéltár új sorozata. Aetas, 1993.
