A poklok poklát élte át a világháborús áruló testvére

A Nemzetiszocialista Liga tagját, Edwin Quentin Joyce-t 1939-ben nem sokkal a háború kitörése, és testvére Németországba történt szökése után internálták. A titkosszolgálatok gyanúját azzal keltette fel, hogy kapcsolatban állt Christian Bauerrel, akit német ügynöknek véltek.

Oswald Mosley és a brit nácik (a bal szélen Haw-Haw)

Szerintük kettejük levelezése nagyon gyanús volt: Bauer ugyanis ritkaságnak számító brit gyarmati bélyegeket kért levelezőtársától - a hírszerzés szerint ez azonban csak fedőszöveg volt, és a német ügynök valójában térképeket szeretett volna kapni az akkoriban 22 éves, a Légügyi Minisztériumban dolgozó Joyce-tól.

A Brit Nemzeti Levéltárban a titkosítás alól frissen feloldott dokumentumok szerint azonban a Joyce-ot gyanúsító, majd kihallgató ügynökök mindvégig tisztában voltak azzal, hogy a férfi ártatlan, és el kellene engedniük. Szerintük semmilyen gyanús tevékenységet nem folytat, és ezért egyikük már elengedését is javasolta volna. Ennek ellenére bűnössége mellett döntve börtönbe záratták.

Joyce - akinek bátyja mindvégig angol nyelvű náci propagandaadásokkal bombázta a szigetország lakóit - 1943-ig fogságban maradt. Az először a bristoli, majd a wandsworth-i börtönből írt levelei arról tanúskodnak, hogy fogsága alatt nagyon megkeseredett. Szerinte vele fizettették meg bátyja bűneit, és azt nagyon bántónak érezte, hogy nem tartóztattak le más olyan előkelőket vagy vezető politikusokat, akinek szintén az ellenségnek dolgozó rokonai és családtagjai voltak. Most előkerült levelei szerint a leginkább az bántotta, hogy azt sem vették figyelembe, hogy másik két bátyja a brit hadsereg oszlopos tagja volt.

A levelekből az is kiderül, hogy családja szinte belerokkant a büntetésbe, és egyikük sem értette annak okait. Végül aztán náci testvérét is elérte az igazságszolgáltatás, és 1946. január 3-án árulásért akasztották fel Londonban.