Hobbibúvároktól és műkincsrablóktól védik Portofino víz alatti amforáit

2026. október 25.-Múlt-kor

Hosszú évtizedekig elveszettnek hitt római hajóroncsot és a hozzá tartozó amforákat azonosították újra az olaszországi Liguria partjainál. Az olasz régészeti sajtóban megjelent hivatalos beszámoló szerint a leletegyüttest a genovai csendőrség búvárosztaga találta meg egy víz alatti kiképzési gyakorlat során. A Portofino védett tengeri övezetében fekvő terület megóvása komoly kihívást jelent a hatóságok számára a nagyszámú hobbibúvár és a lehetséges műkincsrablók miatt.

Összefoglaló
  • Búvárkodó olasz csendőrök egy évtizedek óta keresett római hajóroncsot fedeztek fel Genova közelében.
  • A negyven méter mélyen fekvő lelőhelyen kilenc darab Dressel 1 típusú amforát azonosítottak.
  • A régészek két tengerfenékbe ágyazódott edényt a felszínre hoztak a műkincsrablások megelőzése érdekében.
Fotó: Alessandro Grasso

A genovai csendőrség búvárai a Camogli településhez tartozó Punta Chiappa vizeiben, több mint negyven méteres mélységben bukkantak rá egy teljesen ép római amforára. A felfedezést követően a hatóságok azonnal felvették a kapcsolatot a liguriai régészeti felügyelőséggel, valamint annak víz alatti régészeti technikai szolgálatával.

A szakemberekkel közösen végrehajtott merülések során kiderült, hogy a tengerfenéken található leletkoncentráció egy ókori hajóroncs maradványaira utal. Az első hivatalos térképezés összesen kilenc amforát regisztrált, amelyek egy viszonylag szűk területen, a sziklafal hasadékaiban szóródtak szét. A kerámiák azonosítását és pontos felmérését jelentősen nehezítette, hogy az évezredek során vastag korall- és mészalgaréteg rakódott rájuk, ami szorosan a sziklás aljzathoz rögzítette az edényeket.

A lelőhely a népszerű Portofino tengeri rezervátum területén található, ami állandó biztonsági kockázatot jelent a régészek számára. A térség intenzív búvárforgalma miatt az örökségvédelmi szakemberek a műkincstolvajok megjelenésétől tartottak. A megelőzés érdekében a hatóságok úgy döntöttek, hogy a leginkább kitett és mozdítható két amforát azonnal a felszínre hozzák.

A felügyelőség jelenleg egy folyamatos megfigyelési program kialakításán dolgozik, amely a jövőben szigorúan szabályozná a merüléseket a roncs környezetében. A cél az, hogy a nehezen hozzáférhető, mégis veszélyeztetett víz alatti kulturális örökséget hosszú távon is megóvják az illetéktelen beavatkozásoktól.

A mostani azonosítás egy olyan régészeti rejtélyt oldott meg, amely egészen 1959-ig nyúlik vissza. Abban az évben Duilio Marcante, az olasz búvárkodás egyik úttörője értesítette a hatóságokat a sziklák közé szorult, tengeri élőlényekkel borított ókori edényekről. Az albengai kísérleti víz alatti régészeti központot vezető Nino Lamboglia felügyeletével a szakemberek már akkor is a felszínre hoztak két amforát.

Egy 1960-as ellenőrző merülés során Gianni Roghi és a csendőrség búvárai megállapították, hogy illegális kincsvadászok is felfedezték a helyszínt. Az akkori jelentések egy vékony kötéllel megkötözött amforát említettek, amelyet valószínűleg lopásra készítettek elő, miközben a korábban megfigyelt nagyobb lelethalmaznak nyoma veszett. Bár Lamboglia egy 1961-es barcelonai konferencián beszámolt a roncsról, a pontos koordináták feledésbe merültek, és a lelőhely évtizedekre eltűnt a kutatók szeme elől.

A tengerfenéken talált Dressel 1 típusú amforák a római kori tengeri kereskedelem legjellegzetesebb tárolóedényei közé tartoztak. Ezeket a vastag falú, hosszúkás testű és erős füllel ellátott kerámiákat elsősorban a Kr. e. 2. és 1. század folyamán használták a Tirrén-tenger térségében. A birodalom itáliai központjaiból, különösen Campaniából és Etruriából származó minőségi borokat szállították bennük a Földközi-tenger nyugati provinciáiba. A masszív kialakítás arra szolgált, hogy az edények ellenálljanak a hosszú és sokszor viharos hajóutak fizikai megpróbáltatásainak. A hajóroncsokból származó hasonló leletegyüttesek fontos támpontot nyújtanak a gazdaságtörténészek számára az ókori Róma kereskedelmi hálózatának és fogyasztási szokásainak rekonstruálásához.

A liguriai partvidék az ókorban rendkívül forgalmas, ugyanakkor veszélyes hajózási útvonalnak számított. A Rómát Hispániával és Galliával összekötő kereskedelmi hajók gyakran haladtak el a mai Genova és Portofino partjai mentén, hogy elkerüljék a nyílt tenger viharait. A hirtelen lecsapó szelek és a rejtett sziklazátonyok azonban számos kereskedelmi hajó vesztét okozták a történelem folyamán. A most újra felfedezett camogli hajóroncs is egy navigációs hiba vagy egy váratlan időjárási esemény áldozata lehetett.