Kazahsztáni sziklarajzokat azonosítottak egy 19. századi útinapló alapján

Százhetven évvel az első európai feljegyzések elkészülte után modern módszerekkel dokumentáltak egy ősi sziklarajzegyüttest a modern Kazahsztán délkeleti részén: a leleteket az Orosz Földrajzi Társaság orosz-kazah közös kutatócsoportja 19. századi útleírások alapján azonosította. A sziklába vésett ábrázolások egy része a térséget egykor uraló lovasnomád népek hitvilágába enged betekintést.

A komplex régészeti és földrajzi expedíció Pjotr Szemjonov-Tyan-Sanszkij orosz geográfus 1856 és 1857 közötti útvonalát követte. A kutatók legfőbb feladata a tudós naplóiban és emlékirataiban említett történelmi és természeti látványosságok azonosítása volt a mintegy hatszáz kilométeres szakaszon.

A munka legnehezebb részét a Kokszu folyó völgyében található, egykor csupán vázlatosan dokumentált sziklarajzok pontos helyének meghatározása jelentette. A felfedező naplójában megemlített köveket a kutatócsoport a régió részletes átvizsgálása után találta meg, megerősítve a 19. századi leírások földrajzi pontosságát.

Az egykori expedíciót kísérő művész, Pavel Kosarov akvarelljei és vázlatai kulcsfontosságú támpontot nyújtottak a helyszínek beazonosításához. Alekszej Rogozsinszkij, a kazahsztáni Tamgali-Tasz múzeum munkatársa rámutatott, hogy a 19. századi útinaplóban szereplő rajzok a korabeli ábrázolási szokások ellenére is rendkívül hűen adták vissza a sziklarajzok eredeti formáit.

A legjelentősebb azonosított emlék egy hatalmas kőtömbre vésett, elágazó agancsú szarvast ábrázoló figura. Jelena Levanova, az Orosz Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének szakembere kiemelte, hogy bár az eredeti feljegyzésekből nem derültek ki a kövek pontos méretei, a motívum egyértelműen a korai vaskorhoz köthető.

A nemzetközi kutatócsoport a terepmunka során a legkorszerűbb digitális technológiákat alkalmazta a lelőhelyek rögzítésére. A szakemberek geodéziai pontosságú térképezést, légifotózást és háromdimenziós modellezést hajtottak végre a sziklarajzokon, valamint a környező feliratokon. A terepi szakasz lezárultával a gyűjtött adatok feldolgozása következik, amelynek eredményeként egy interaktív térképet hoznak létre az Orosz Földrajzi Társaság felületein. Ez az adatbázis nemcsak a régészeti leleteket, hanem a régió geológiai és biológiai jellemzőit is egybefoglalja majd, folytatva a 19. századi felfedezők átfogó tudományos munkáját.

Pjotr Szemjonov-Tyan-Sanszkij 19. századi utazása mérföldkőnek számított Közép-Ázsia tudományos megismerésében. Az Orosz Földrajzi Társaság megbízásából indított expedíció volt az első európai tudományos vállalkozás, amely eljutott a Tien-san korábban megközelíthetetlennek hitt hegyvonulataihoz. A geográfus munkássága nyomán készültek el a hegységrendszer első megbízható térképei, és ő térképezte fel az Iszik-köl tavat, valamint a Szir-darja forrásvidékét is.

A felfedező útinaplóira és gyűjtéseire épülő beszámolók jelentősen kibővítették Európa ismereteit a kontinens belső területeinek földrajzáról és történelméről. A kutató emlékiratai csak évtizedekkel később, a 20. század első felében jelentek meg nyomtatásban, forrásértékük azonban a mai napig meghatározó a történettudomány számára.

A Kokszu völgyében azonosított szarvasmotívum a közép-ázsiai sztyeppéket a Kr. e. 1. évezredben uraló lovasnomád népek, elsősorban a szakák kiterjedt kulturális hagyatékához tartozik. A szakák a tágabb értelemben vett szkíta népek keleti ágát alkották, akik az Altáj-hegységtől egészen a mai Kazahsztán területéig vándoroltak. A művészetükre jellemző állatstílus visszatérő eleme a stilizált, agancsait a hátára fektető szarvas, amely valószínűleg fontos vallási szerepet töltött be a hitvilágukban. Hasonló motívumok nemcsak sziklarajzokon, hanem a korszak gazdag fémművességi leleteiben, például a délkelet-kazahsztáni Zsalauli kincs aranytárgyain is megfigyelhetők.