Emberáldozatokkal védhették egy négyezer éves kínai város kapuját
Emberi koponyák és jádetárgyak kerültek elő egy közel négyezer éves kínai város egykori kapujának feltárása során, amelyek a kutatók szerint egykori védelmező szertartások emlékei lehetnek. A Senhszi tartományban található Simao (Shimao) régészeti lelőhelyen tett felfedezések arra utalnak, hogy az emberáldozatok és a rituális felajánlások fontos szerepet játszhattak az ősi település vallási életében.
- Emberi koponyákat és jádetárgyakat tártak fel a közel négyezer éves kínai Simao városkapujánál, amelyek egykori védelmező szertartások emlékei lehetnek.
- A Kr. e. 2300 és 1800 között virágzó, közel négy négyzetkilométeres települést kiterjedt védőfalrendszer és monumentális építmények jellemezték.
- A keleti kapu alapozása alatt hat, emberi koponyákat tartalmazó leletegyüttest azonosítottak, amelyek rituális emberáldozatokhoz kapcsolódhattak, bár erre nincs közvetlen bizonyíték.
A Sárga-folyó északi kanyarulatának közelében, a Lösz-fennsíkon elhelyezkedő Simao Kr. e. 2300 és 1800 között élte virágkorát, amikor kiterjedése megközelítette a négy négyzetkilométert. A települést két, összesen több mint tíz kilométer hosszú védőfalrendszer osztotta külső és belső városra, a Kr. e. 2000 körül épült keleti kapu pedig tornyaival és kanyargós átjárójával tette még nehezebbé az esetleges támadóknak a bejutást. A gondosan megtervezett erődítmény bizonyos építészeti megoldásai a nyugatabbra fekvő eurázsiai térségekben is megfigyelhetők, bár az esetleges kulturális kapcsolatok pontos útvonalai egyelőre ismeretlenek.
A keleti kapu alapozása alatt a régészek hat, emberi koponyákat tartalmazó leletegyüttest azonosítottak, amelyek nem sírgödrökben, hanem az eredeti talajfelszínen helyezkedtek el. A többnyire erősen összeroncsolódott koponyákat feltehetően különböző időpontokban, a kapu építését megelőzően vagy annak idején helyezték el, tájolásukat pedig a napfordulókhoz igazították. Jessica Rawson, az Oxfordi Egyetem régésze szerint a leletek valószínűleg a városkapu védelmét szolgáló rituális szertartásokhoz kapcsolódtak, emberáldozat-bemutatásra utaló konkrét jeleket azonban egyelőre nem sikerült azonosítaniuk a kutatóknak.
A feltárások során a kapu kőfalaiba illesztett, fegyvereket és jogarokat formázó jádetárgyak is előkerültek, amelyek szintén a helyszín szakrális jelentőségére utalhatnak. A közelben talált kerámiaedények - köztük korsók, kancsók és ivóedények - alapján a kutatók azt feltételezik, hogy a kapunál közösségi lakomákkal egybekötött szertartásokat is rendezhettek. Mindez arra enged következtetni, hogy a városkapu nem kizárólag katonai és közlekedési feladatokat látott el, hanem a település vallási életében is meghatározó szerepet tölthetett be.
Ez is érdekelhet
Simao központjában helyezkedett el a Huangcsengtaj néven ismert monumentális épületegyüttes, amely tizenegy, kőburkolattal megerősített földteraszával a város szertartási központja lehetett. A régészek emellett több mint hetven lakóépületet - köztük számos barlanglakást - valamint több temetőt is feltártak a lelőhelyen. A 2012 és 2024 között végzett ásatások eredményeit három tudományos kötetben összegezték, amelyek radiokarbonos kormeghatározások, ősi DNS-vizsgálatok és táplálkozástörténeti elemzések segítségével rekonstruálják a város egykori lakóinak életét.
A vizsgálatok szerint Simao népességének táplálkozásában a köles és az állati eredetű fehérjék játszottak meghatározó szerepet, utóbbiakat elsősorban sertések, szarvasmarhák és juhok biztosították. A nyugatabbról érkező háziasított állatok elterjedése hozzájárulhatott a település népességének növekedéséhez, és elősegíthette egy összetett városi társadalom kialakulását.
