Harminc évig figyelte a brit titkosszolgálat az állami egészségügy megteremtőjét
A brit belső elhárítás több mint két évtizeden keresztül megfigyelés alatt tartotta Aneurin Bevan munkáspárti politikust, a brit állami egészségügyi szolgálat alapítóját. A titkosszolgálati tevékenység részleteit a londoni Nemzeti Levéltár által a közelmúltban feloldott hivatalos akták tárták a nyilvánosság elé. Az iratok tanúsága szerint a kommunista kapcsolatokkal gyanúsított miniszter személyi dossziéja a vártnál jóval eseménytelenebbnek bizonyult.
- A brit titkosszolgálat több mint két évtizeden át megfigyelte Aneurin Bevan politikust.
- A baloldali tisztviselő aktáját a vélt kommunista és szovjet kémkapcsolatai miatt nyitották meg.
- Az iratokból kiderül, hogy az elhárítás munkatársai is feleslegesnek tartották a nyomozást.
Az MI5 először 1933-ban nyitott személyi aktát a walesi Ebbw Vale munkáspárti parlamenti képviselőjéről. A feljegyzések alapján a hatóságok elsősorban a baloldali politikus radikális nézetei és az ismert kommunista vezetőkkel ápolt kapcsolatai miatt aggódtak.
A jelentések kiemelték, hogy Bevan szoros kapcsolatban állt Harry Pollitt-tal, a Nagy-Britanniai Kommunista Párt főtitkárával, valamint támogatta a munkások védelmét szolgáló csoportok megszervezését. Bár a walesi képviselő később konfliktusba került a kommunista szövetségeseivel, 1936-ra a viszonyuk rendeződött. A titkosszolgálati figyelem ezt követően is fennmaradt, a dossziét pedig végül csak 1975-ben, tizenöt évvel a politikus halála után zárták le véglegesen.
A vaskos akta tartalmát vizsgálva a belső elhárítás egyes tisztjei már a megfigyelés idején megkérdőjelezték az eljárás indokoltságát. Nincs nyoma annak, hogy a hatóságok lehallgatták volna a politikus telefonját vagy felbontották volna a leveleit. Egy 1943-as feljegyzésben egy tiszt arra hivatkozott, hogy Bevan a parlamenti felszólalásaiban pontosan ugyanazokat a nézeteket hangoztatja, mint a megfigyelt találkozókon, így a titkosszolgálati beavatkozás szakmailag is felesleges.
Az 1940-es évek végén azonban a hatóságok ismét riadót fújtak, miután a politikus kapcsolatba került az orosz kémkedésért 1928-ban elítélt Wilfred Macartneyval. Percy Sillitoe, az MI5 akkori főigazgatója személyesen figyelmeztette Clement Attlee miniszterelnököt, aki elutasította a kémkedés vádját, de beleegyezett a miniszter megrovásába. Egy másik hírszerző 1960-ban úgy összegezte a munkát, hogy a politikus ellentmondásos karakteréhez képest az akta meglepően eseménytelenre sikerült.
A frissen feloldott iratanyag nem csupán Bevan esetét, hanem a brit elhárítás szélesebb körű 20. századi tevékenységét is bemutatja. Az MI5 ügynökei szorosan követték a kommunista aktivisták mozgását VI. György brit király 1937-es westminsteri koronázása előtt. A jelentésekből kiderül, hogy a radikálisok egymillió monarchiaellenes szórólapot nyomtattak, de a pártvezetés óva intette a tagságot a királypárti közvélemény provokálásától.
A megfigyeltek listáján szerepelt a 20. század egyik legnevesebb brit zeneszerzője, a nyíltan pacifista Michael Tippett is. A zeneszerzőt az 1930-as évektől trockista forradalmárként tartották nyilván, egy lefoglalt levele alapján azonban nehezen tudta összeegyeztetni a vidéki zenetanári munkáját a londoni kommunista sejtülésekkel. Bár a hatóságok már 1955-ben érdektelennek minősítették a tevékenységét, radikális múltja miatt egy 1959-es németországi előadássorozatát még megakadályozták, és csak az 1960-as években kapott tiszta politikai minősítést.
Aneurin Bevan a 20. századi brit politikatörténet egyik legmeghatározóbb, egyben leginkább megosztó alakja volt. Az egykori walesi bányászból lett szakszervezeti vezető a baloldali munkásmozgalom radikális szárnyát képviselte. Clement Attlee 1945-ben megalakuló háború utáni Munkáspárti kormányában egészségügyi miniszteri posztot kapott.
Legnagyobb történelmi érdeme a brit Nemzeti Egészségügyi Szolgálat (NHS) 1948-as létrehozása, amely ingyenes orvosi ellátást biztosított a szigetország minden állampolgára számára. A szociális ellátórendszer radikális átalakítása miatt a konzervatív ellenzék és az orvostársadalom egy része is hevesen támadta, miközben a munkásosztály körében óriási népszerűségnek örvendett. A hidegháború kezdetén a baloldali kötődései logikus célponttá tették a brit elhárítás számára, amely a szovjet beszivárgástól tartva minden radikális baloldali politikust potenciális nemzetbiztonsági kockázatként kezelt.
Ez is érdekelhet
A brit belső elhárítás az 1930-as évektől kezdve kiemelt figyelmet fordított a szélsőséges politikai mozgalmak, így a kommunista és a fasiszta szervezetek megfigyelésére. A Szovjetunió megerősödése és a Komintern európai tevékenysége miatt a brit kormányzat valós fenyegetést látott a munkásmozgalmak radikalizálódásában. Az aggodalmat tovább fokozta az a tény, hogy a második világháború előtt és alatt a szovjet hírszerzés sikeresen épített be ügynököket a brit államigazgatás és az értelmiség magasabb köreibe.
A feloldott dokumentumok jól szemléltetik ezt a felfokozott belpolitikai légkört, amelyben a titkosszolgálatok sokszor a demokratikus keretek között működő politikusokat és művészeket is nemzetbiztonsági fenyegetésként azonosították. Bevan esete ugyanakkor azt is bizonyítja, hogy a korabeli elhárítás belső gépezetében is működtek bizonyos fékek, amelyek esetenként gátat szabtak a túlzott és indokolatlan megfigyelési gyakorlatoknak.
