Rituális központot találtak Kína egyik legősibb királyi temetőjében

A legősibb kínai dinasztiák előtti elit temetkezési rítusokra derít fényt egy újonnan feltárt, ötezer éves szertartási komplexum a kelet-kínai Csöcsiang tartományban. A Liangcsu kultúrához tartozó Fansan temető elit sírjait övező falmaradványok és a monumentális faépületek nyomai arra utalnak, hogy a helyszín nem csupán egy temetkezési hely volt, hanem egy gondosan megtervezett rituális központ.

A Fansan temetőtől keletre végzett régészeti vizsgálatok során a kutatók 120 darab szabályos elrendezésű cölöplyukat azonosítottak a földben. Bár a faoszlopok, falak és tetőszerkezetek az évezredek során teljesen elpusztultak, a teherhordó elemek egykori helye lehetővé tette a struktúrák digitális rekonstruálását. A szakemberek a lyukak méretének és eloszlásának elemzésével, valamint a korszakból származó kerámiákon látható építészeti ábrázolásokkal összevetve három különálló, F1, F2 és F3 néven jelölt épületet azonosítottak a sírok közvetlen közelében.

A legnagyobb, F1 jelzésű épület egy ovális alaprajzú, 25,2 méter hosszú és 16 méter széles csarnok volt, amelynek alapterülete meghaladta a 300 négyzetmétert. A régészek feltételezése szerint az építmény megemelt fapadlóval rendelkezett, amelyet egy folyosó vett körül, a masszív tetőszerkezet legmagasabb pontja pedig elérhette a 15 métert is.

A második épület egy körülbelül 105 négyzetméteres, kör alakú struktúra volt, míg a harmadik, jóval kisebb építmény egy 23 négyzetméteres négyzetes alapterületet foglalt el. A nyomok alapján az ovális és a kör alakú csarnokot egy átjáró köthette össze, ami a komplexum összehangolt, közös funkciójára utal.

Az épületegyüttes elhelyezkedése kulcsfontosságú a funkciójának megértésében, mivel közvetlenül Fansan legelőkelőbb sírjai, köztük a kivételesen gazdag M12-es temetkezés mellett emelték. Vang Ningjüan, a terület ásatásait irányító vezető kutató szerint a hatalmas ovális épület valószínűleg egy úgynevezett hsziangtien – vagyis egy olyan csarnok – lehetett, amelyben az elhunyt uralkodókra és a jelentős ősökre emlékező szertartásokat tartották.

Bár a lakócélú felhasználás (például tűzhelyek vagy háztartási hulladékok hiányában) még nem zárható ki teljesen, a monumentális méret és az elit temetőhöz való közelség erősen támogatja a rituális értelmezést. A radiokarbonos vizsgálatok alapján a temetőt körülvevő, 180 méterszer 140 méteres kőfal és a faépületek egy időben, nagyjából 5000 évvel ezelőtt épültek.

A Kr. e. 3300 és 2300 között virágzó Liangcsu kultúra a kínai neolitikum egyik legfejlettebb és legösszetettebb társadalma volt, amely a Jangce alsó folyása mentén alakult ki. A közösség nemcsak kiterjedt településeket és bonyolult vízgazdálkodási rendszereket épített ki, hanem egy jól strukturált, hierarchikus társadalmat is létrehozott. A vagyoni és hatalmi különbségeket a Fansan temető 1986-os feltárása bizonyította be egyértelműen, amikor a régészek hatalmas mennyiségű, mesterien kidolgozott jádetárgyat találtak az elit sírokban. A leghíresebb leletek közé tartoznak a négyszögletes külsejű, de kör alakú belső nyílással rendelkező jáde congok, valamint a ceremoniális jáde fejszék.

A jáde megmunkálása rendkívüli szakértelmet és hatalmas munkaerő-befektetést igényelt a bronzkor előtti eszközökkel, így ezen tárgyak birtoklása a politikai, társadalmi és vallási tekintély egyértelmű szimbóluma volt. A Fansan temető körüli új felfedezések alapvetően megváltoztatják a komplexumról alkotott eddigi képet. Ahelyett, hogy a helyszínt csupán egy jádekincsekkel teli temetőként kezelnék, a kutatók most már egy olyan monumentális rituális tájként értelmezik, ahol a szakrális építészet, a temetkezés és az ősök tiszteletének szertartásai tudatosan egybefonódtak.