2021. ősz: A Kádár-korszak kétarcúsága
ITT támogathatsz bennünket

1925-ben egy szélhámos szó szerint eladta az Eiffel-tornyot

2021. április 25. 07:50 Múlt-kor

Vannak olyan ikonikus épületek, amelyek nemcsak egy-egy korszakot határoznak meg, hanem egy országot vagy egy várost is. Némelyiket, mint például a New York-i Szabadság-szobrot a világ minden részén ismerik. Hasonló szerepet tölt be az Eiffel-torony, amely Franciaország, közelebbről pedig Párizs jelképének számít. Ezernyi kulturális alkotásban használták már fel. Azt gondolnánk, hogy az ehhez hasonló építmények soha nem képezik üzleti tranzakció tárgyát. Ennek ellenére az Eiffel-tornyot mégis sikerült „eladni”, ráadásul az üzletet kis híján kétszer is nyélbe ütötték.

Eiffel-torony

Volt egyszer egy világkiállítás

1889-ben, a francia forradalom századik évfordulóján világkiállítást szerveztek Párizsban. Az eseményt a franciák arra szánták, hogy a sedani vereséggel és Elzász-Lotharingia elvesztésével megtépázott önbizalmukat valamelyest helyreállítsák.

A párizsi világkiállítás fő látványosságára pályázatot írtak ki, amelyet Gustave Eiffel tervező cége nyert meg. Az Eiffel-torony építése 1887-ben kezdődött.

A torony építését siker koronázta, többek között azért is, mert a költségek többségét Eiffel a saját zsebből előlegezte meg. Ráadásul – neves értelmiségiek tiltakozása és a munkásainak sztrájkja ellenére – sikerült a kivitelezést időben befejeznie, amiben az is közrejátszott, hogy az említett dolgozóknak a piacinál magasabb fizetést biztosított.

Az Eiffel-torony a világkiállítás és a korszak jelképévé vált, Eiffel pedig bezsebelhette a gratulációkat.

A torony hasznosítási joga 1890-től húsz évig Eiffelre szállt, majd Párizs városa kapta meg. Eredetileg le akarták bontani, és eleve úgy tervezték meg, hogy ez ne legyen túl nehéz feladat, ezért szétszedhető részekből állt.

Ám a telekommunikáció fejlődése, és furcsa módon az első világháború mégis megmentette a tornyot. A rádió feltalálását követően átjátszóadóként üzemelt, és szerepet játszott abban, hogy 1914-ben a német előrenyomulást az első marne-i csatában sikerült megállítani.

Hiába számított a világkiállítás idején prezstízsberuházásnak, az Eiffel-torony később túl költségesnek bizonyult Párizs számára. Az 1920-as években az építmény már nem volt a legjobb állapotban, a korróziót megelőzendő rendszeres újrafestést igényelt, amelyhez hatvan tonna festéket kellett felhasználni.

Így a francia lapokban többen is leírták azt a javaslatot, hogy le kellene bontani, és az egészet eladni ócskavasnak. Ilyen cikk adott ihletet aztán egy csalónak, hogy végrehajtsa a történelem egyik legelképesztőbb átverését. De vajon miként sikerült eladni Párizs ikonikus jelképét? Ki volt ez a szélhámos? És ki volt az a balek, aki nem csekély mennyiségű pénzt veszített? Megtudhatják a Múlt-kor történelmi magazin 2021. tavaszi számából.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2021. ősz: A Kádár-korszak kétarcúsága
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
7 960 ft 6 490 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 9 990 Ft
Legfrissebb
Legolvasottabb

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár