1700 éves medvekoponya mesél a római brutalitásról

Egy 1700 éves barnamedve-koponya került elő a mai Szerbia területén, a római kori Viminacium amfiteátrumánál. A sérülésekkel és fertőzésekkel teli maradvány az első közvetlen régészeti bizonyíték arra, hogy a medvéket a gladiátorjátékok során kényszerítették harcra és mutatványokra.

A barnamedve és a gladiátorjátékok kapcsolata

A mai Szerbia területén, egy római kori amfiteátrum közelében előkerült barnamedve-koponya új fényt vet az ókori gladiátorjátékok kegyetlenségére. A mintegy 1700 éves maradványok szerint az állat évekig fogságban élt, súlyos sérülésekkel és fertőzésekkel küzdött, mielőtt elpusztult.

„Nem tudjuk biztosan, hogy a medve közvetlenül az arénában halt-e meg, de a bizonyítékok egyértelműen utalnak arra, hogy a sérüléseket a látványosság során szenvedte el” – magyarázta Nemanja Marković, a belgrádi Régészeti Intézet tudományos főmunkatársa a Live Science-nek.

A viminaciumi amfiteátrum világa

Az arénát a Kr. u. II. században építették, ovális formájával és magas falaival mintegy 7000 néző befogadására volt alkalmas.

A koponya egyéb állati csontokkal együtt került elő, köztük egy leopárd maradványaival. A kutatók szerint az arénában leölt állatokat a közelben vágták le, húsukat szétosztották, a csontokat pedig egyszerűen eldobták.

A római gladiátorjátékok során a medvéket többféle szerepre kényszerítették. Harcoltak vadászatra kiképzett gladiátorok, a venatores ellen, küzdöttek más vadállatokkal, részt vettek kivégzésekben, vagy betanított mutatványokat adtak elő.

Az ősi DNS-vizsgálatok kimutatták, hogy a viminaciumi barnamedve hím volt, a környékről származott, és halálakor körülbelül hatéves lehetett. A radiokarbonos kormeghatározás szerint a Kr. u. 240 és 350 közötti időszakban pusztult el, amikor az arénában rendszeresen rendeztek gladiátorjátékokat.

Brutális nyomok a csontokon

A koponyán egy nagy sérülés nyomai láthatók, amely részben begyógyult, de súlyos fertőzést okozott. A tanulmány szerint ezt a traumát egy lándzsával felszerelt venator idézhette elő. Az állkapcson szintén fertőzésre utaló jelek voltak, míg a szemfogak rendellenes kopása a fogság sajátos következménye: a medvék gyakran rágják a ketrec rácsait.

„Ezt a medvét valószínűleg évekig tartották fogságban, így többször is felléphetett a viminaciumi látványosságokon” – mondta Marković.

Bár írott források említik a barnamedvék felhasználását az arénákban, a most előkerült koponya az első közvetlen régészeti bizonyíték erre. A felfedezés bepillantást enged a római gladiátorjátékok brutalitásába, és megmutatja, milyen kegyetlen sors várt azokra az állatokra, amelyeket az emberek szórakoztatására vetettek be.