A cigányság és az 1851-es népszámlálás

Eltérő adatok

Az 1851-es népszámlást egy elnyomott korszakban, az önkényuralmi rendszerben hajtották végre. Mindez már önmagában is fenntartásokat és szkepticizmust váltott ki a szakemberekből az adatok megbízhatóságát és objektivitását illetően. Ráadásul a népszámlálási utasítások pontatlansága, bonyolultsága, valamint a korabeli közigazgatási állapot következtében a fentebb említett felmérések alulszámlálást mutattak az össznépesség számát vizsgálva.

Dávid Zoltán úgy gondolja, hogy ezt a népszámlálást anélkül bírálják, hogy komolyabb és mélyebb szinten vizsgálták volna és nem hasonlították össze más forrásokkal. Továbbá tudni véli, ezek a felmérések pontosabbak és megbízhatóbbak, mint a leíró statisztikusoké: példaként említi Erdély anyagát, amelyben a magyart, a székelyt, a szászt és a németet is megkülönböztetik.

A kortársak szerint ez a népszámlálás viszont nem bír különösebb hitelességgel. A magyar demográfusokat és statisztikusokat a népszámlálások kétségtelen hibáin kívül még az is befolyásolta, hogy a közállapotokat törvénytelennek minősítették, illetve a nemzetiségi rovat kitöltésénél útmutatásba adták, hogy a nemzetiségi számbevételénél a nagykorúaknál a saját, a kiskorúaknál pedig a szüleik nemzetiségét vegyék figyelembe. Az összeírást végző idegen tisztek alig, vagy egyáltalán nem voltak járatosak sem az itteni nyelvekben, sem a népszokásokban, ezért csak az illető nevének csengésére, vallási hovatartozására, származására, illetve beszélt nyelvére tudtak hagyatkozni.

Az 1850-ben kiadott népszámlálási rendeletet, amelynek elsődleges célja szintén a hadsereg felmérése, valamint a belső államigazgatás és az általános országos felmérés volt, a katonaság hajtotta végre. A népszámlálás kérdőpontjai között szerepelt a nemzetiségi rovat is. A nemzetiségi hovatartozás szempontjából minden összeírt személyt, anyanyelvre való tekintet nélkül, olyan nemzetiségűnek vettek számba, amilyennek magát vallotta. Következésképpen ennek megjelölése eltérhetett az anyanyelvtől.

Az 1851-es népszámlálás eredményeit Fényes Elek Az ausztriai birodalom statisztikája és földrajzi leírása (Pest, 1857) című könyvében ismertette. Ezek szerint a cigányok száma Erdélyben 60.000, Magyarországon 21.000, a Szerb Vajdaságban 12.000 volt. Ugyanakkor Schwicker A Die Zigeuner in Ungarn ind Siebenbürgen (Wien-Teschen, 1883) munkájában az olvasható, hogy az 1851-es népszámlálás szerint Magyarországon 30.304, Erdélyben 52.265 cigány élt.

A fentebb felsorolt adatokhoz képest eltérő tényekkel szolgálnak az „A Magyar korona országában az 1891. év elején végrehajtott népszámlálás eredményei" (Budapest, 1893.) című munka I. kötetében olvasható számadatok. Eszerint Magyarországon 18.864, Horvát-Szlavonországban 11.440, Erdélyben 52.665, így a teljes Magyar birodalom területén 82.969 cigány származású egyén élt.

Még nagyobb eltérés fedezhető fel Dányi Dezső Az 1850 és 1857. évi népszámlálás című könyvében, amelyben a cigányok számát Magyarországon 47.609 főben, a Szerb Vajdaságban 12.121 főben, Erdélyben 78.906 főben állapította meg. Az eredeti népszámlálási közlésnek megfelelően Erdélyben 78.885 cigány élt, s ezt az adatot támasztja alá Hunfalvy Pál: Magyarország Etnographiája ( Budapest, 1876.) című munkája, amely szerint 1850-ben 78.902 cigányt regisztráltak ezen a területen.

De a két népszámlálást illetően találunk még eltérő számadatokat. Hermann Antal etnológus szerint 1850-ben 140 ezer, míg 1857-ban 143 ezer volt a cigányság lélekszáma, és ehhez közelít egy Dávid Zoltán által közölt 1851-es számadat is, amely 138.636 főben jelölte meg a cigányok számát. A legkevesebb cigány lélekszámot Kovács Alajos állapította meg, aki A Magyarország ismertetése - nemzetiségi viszonyaink alakulása az utolsó két században (Budapest, 1920 ) munkájában, mindösszesen 66.971 főre hivatkozott. Mészáros Árpád tanulmányában is eltérő adattal szembesülünk: szerinte Magyarországon 1851-ben 83.000 cigány élt. Továbbá statisztikai hibaként említhető meg az a tény is, hogy a nemzetiségeket csak a honos lakosság körében vizsgálták, sőt a tanulók nemzetiségi hovatartozását mellőzték, bár ez a mutató a cigányság körében elenyésző volt.

Bár az 1851.évi népszámlálás láthatóan megosztotta a szakembereket, mégis ez volt az első olyan felmérés, amelyik közvetlenül kérdezett rá a nemzetiségre, és nem az anyanyelvet vette kiindulópontnak.

1. Eltérő adatok
2. A "nemzetiség" fogalma

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

19. Magyarország a második világháborúban
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• Olaszország átállása adta meg a löketet Magyarország német megszállásához
• A pokol hajnala: 500 ezer szovjet katona zúdult az erőddé nyilvánított Budapestre
• Ma is rejtély, kik és milyen okból bombázták le Kassát
• A legjobb magyar felszerelés is kevésnek bizonyult a Don-kanyar embertelen viszonyai közt
• Szándékosan hitették el a szövetségesek Kállay Miklóssal a balkáni partraszállás gondolatát
• Sztójay Döme, a magyar Quisling
• "A népirtáshoz időnként elegendő néhány száz pokolian elszánt ember"
• Marhacsordákat is bombáztak a szövetségesek Magyarországon
• "Kétségbe esve várjuk, hogy mi lesz velünk, ha itt ér a tél"