„Végy kétszáz bárányt... naponta!” – hogyan készültek a középkor mesés lakomái? 

A vörös és a zöld pörkölt között zenészekkel „töltött” tortát szolgálunk fel!

A fogások elkészítése komoly csapatmunkát és összhangot igényelt a szakácsoktól. Tudjuk, hogy a savoyai udvar konyhája 20 fős személyzettel működött, míg a jelentősen gazdagabb burgundiai hercegek szakács-kontingense 34 főt számlált az 1400-as években. A munkát a főszakács irányította, míg a különböző szakácsoknak általában megvolt a saját „szakterületük”, illetve a munkájukat segítő saját kuktáik is. Így például külön személy foglalkozott a süteményekkel, a szószokkal vagy éppen a fűszerekkel.

Chiquart szinte minden egyes művelethez hozzáfűzte saját tanácsait is. Így például felhívta a figyelmet arra, hogy gondosan kell kiválasztani a helyet, ahol a szószokat készítik majd, és ha lehet tartózkodni kell a fanyársak használatától a húsok megsütése során, minthogy azok könnyen megrohadhatnak és így kárba mehet az összes hús. Természetesen magának a konyhának a felállítására is nagy gondot kellett fordítani: Elég nagynak kellett lennie, hogy az egész szakácssereglet kényelmesen elférjen benne, míg a cukrászokat külön helységben kellett elhelyezni. Sőt, még arra az eshetőségre is fel kellett készülni, hogy ha valamelyik vendég saját szakácsot hozna magával, akkor az ő számára is munkahelyet kellett biztosítani.

A legnagyobb kihívás egy lakoma elkészítése során ugyanis már akkor is az volt, hogy a hatalmas vendégsereglet mellett kiszolgálják a speciális igényekkel bíró vendégeket is. Chiquart megemlíti, hogy számos nemes hölgy és úr nem fogyaszt húsféléket, ezért számukra halat kell felszolgálni. Kiderül az is, hogy „valóságos csodaszámba menne, ha a vendégek között ne lennének gyengélkedő vagy beteg emberek,” akiknek így az orvosok által ajánlott étkeket, például töltött rákot vagy spenótból és petrezselyemből készült pürét ajánlatos készíteni.

Végezetül maga a tálalás is külön művészet volt. A fogásokat jól „megkomponáltan”, színek szerint kellett elkészíteni és rendezni. Chiquart útmutatása szerint az első fogás meghatározó színeit – az aranyat és a zöldet – sáfránnyal, tojássárgájával, különféle zöldségekkel és arany tálakkal kellett biztosítani. Ezt követte a második fogás, a mandulatejjel fehérré varázsolt ragu, majd a harmadik, a vörös mártásban tálalt orsóhal és marhapörkölt. Mindezt egy hagymából és halból készített zöld szósszal díszített „német pörkölt” követte, amely esetében külön figyelmet kellett fordítani arra, hogy a szósz színe ünnepi világoszöld legyen és ne komor sötétzöld. A menüt gazdagon díszített sütemények sora zárta.

Az egyes fogások között különféle előadásokkal szórakoztatták a vendégseregletet, a szakácsoknak pedig ebből is ki kellett venni a maguk részét. Előfordult például, hogy olyan hatalmas tortát kellett sütniük, amelynek belsejében 24 zenész is elfért, és gyakran kellett cukorból és tésztából valóságos szobrokat „faragniuk”.

1. „Ne legyen se túl sok, se túl kevés!”
2. A vörös és a zöld pörkölt között zenészekkel „töltött” tortát szolgálunk fel!

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

nácik

• Diplomácia helyett megszállással válaszoltak a németek a jugoszláv puccsra
• Katonai esély sem volt rá, hogy megakadályozzák a német csapatok bevonulását
• Újabb lépés a diktatúra felé: a Reichstag felgyújtása
• Kilencszáz nap rémálom – 80 éve ért véget Leningrád ostroma
• Nem hiába kapta a „Lucky” becenevet a jég hátán is megélő New York-i maffiavezér
• Bizalmatlansággal és németbarátsággal kellett megküzdenie a II. világháborúból kilépni akaró miniszterelnöknek