Valóban azt mondta a szegényeknek Marie Antoinette, hogy „egyenek kalácsot”?

Egyes történelmi toposzok már annyira rögzültek a köztudatban, hogy szinte lehetetlen változtatni rajtuk. Ilyen Napóleon alacsony testmagasságának mítosza, a vikingek szarvas sisakjai, vagy hogy a gazdag rómaiak lakomáik közben rendszerint kimentek hányni, hogy még többet ehessenek. Az ilyen újra és újra felbukkanó, félreértéseken vagy merő kitaláción alapuló toposzok közé tartozik Mária Antónia francia királyné állítólagos kifakadása is, amellyel a népszerű anekdota szerint arra a hírre reagált, hogy a párizsi szegényeknek már kenyérre sem telik. Valóban ennyire hiányos lett volna XVI. Lajos feleségének valóságérzékelése?

„Qu'ils mangent de la brioche”

A válasz röviden: nem, a királyné nem mondott ilyet. A megfelelőbb kérdés talán az: miért gondoljuk úgy, hogy ilyet mondott?

„Marie Antoinette sohasem mondta ki sem e szavakat, sem más ehhez hasonlót” – mondta el Denise Maior-Barron, a Claremont Graduate University magánegyetem adjunktusa, akinek szakterülete az osztrák hercegnőből lett francia királyné különféle kortárs ábrázolásai. „Ahogy Lajos is ott van minden Marie Antoinette-ről szóló filmben, de csupán az ő szende, szánalmas házastársaként. Ez egy másik nagy félreértelmezés.”

Franciaország nem szenvedett hiányt a forradalmakban az elmúlt néhány évszázadban. Az első és leghíresebb, 1789-ben kezdődő eseménysorozat nem végződött jól Marie Antoinette és férje számára: 1793 folyamán mindkettőjüket lefejezték a forradalom egyik jelképévé vált nyaktilóval. Az ezt követő évszázad folyamán azonban Franciaország újra és újra a köztársaság és a monarchia különböző formái közt váltogatta államformáját. Az egyik ilyen nagy váltás alkalmával kezdődött az idézet összekapcsolása a hajdani királyné személyével.

„Nem a 18. században társították tévesen Marie Antoinette személyéhez, hanem az 1870-ben kikiáltott III. francia köztársaság idején, amikor a történelmi múlt aprólékos újraértelmezésének programja vette kezdetét” – mondta Maior-Barron.

Az 1870-es évek során a köztársaságpártiak – akik a Poroszország elleni vesztes háború végén sikerrel döntötték meg III. Napóleon császár hatalmát – a francia forradalom örököseiként nem viszonyultak túl szívélyesen az 1789-ben megdöntött királyhoz és családjához. „A francia forradalom vezető elméi azáltal is rombolták a francia monarchiát, hogy folyamatosan támadták, majd el is pusztították annak legfontosabb szimbólumait: Franciaország királyát és királynéját” – mondta el a kutató. „Emiatt tartanak ki napjainkban is az »Egyenek kalácsot!« jellegű klisék.”

Marie Antoinette képének évszázados mocskolása azonban nem csak a köztársaság eszméjének bebiztosításáról szólt – hanem a szexizmusról is: a semmiféle kormányzati funkciót be nem töltő királyné negatívabb alakká vált, mint a király, akinek kormányzása a forradalomig vezette az országot.

Forradalom és szexizmus

„A francia forradalom igyekezett kizárni a nőket a politikai hatalomból” – mondta el Robert Gildea, az Oxfordi Egyetem újkori történelemmel foglalkozó professzora. Habár a nők korántsem voltak szabadnak nevezhetők XVI. Lajos idején sem, elméletben lehetséges volt egyes kivételezett helyzetben levő asszonyoknak – főként a király feleségének, illetve különböző státuszú szeretőinek –, hogy komoly mértékű informális hatalommal rendelkezzenek. A forradalmárok azonban még ennyi beleszólást sem kívántak engedni a nőknek a közügyekbe.

Nem a királyné volt az egyetlen nő, akinek a fejét vették Franciaország első átalakulása során: „Olympe de Gouges, A női és polgárnői jogok nyilatkozatának szerzője, szintén a guillotine alatt végezte” – mondta el Gildea.

A francia forradalom kezdetén azzal vádolták Marie Antoinette-et, hogy túl nagy hatalommal bírt férje felett – magyarázta Gildea. Ennek fényében könnyen látható, miért is kezdtek nagyszabású karaktergyilkosságba a királynéval szemben a forradalom propagandistái, és kétségtelen, hogy a legkülönfélébb híresztelések még életében, kivégzése előtt szárnyra kaptak. „Férfi és női szeretők tartásával egyaránt vádolták, de még azzal is, hogy vérfertőző kapcsolata van a fiával” – mondta el Gildea.

A „kalácsos” idézet valójában nem is az eredetibb híresztelések közé tartozik: sokszor helyeztek már korábban is hasonló mondatokat más nemesasszonyok szájába. Könnyen lehet, hogy Jean-Jacques Rousseau – akinek írásai később nagy hatással voltak a forradalomra – volt az első, aki leírta a kifejezést 1767-ben.

„Az »Egyenek kalácsot!« először Jean-Jacques Rousseau egyik regényében fordul elő, amelyben egy fiktív 18. századi arisztokrata mondja ki a híres sort” – mondta el Maior-Barron.

Marie Antoinette esetében azonban a királyné becsmérlőit több is motiválhatta a puszta szexizmuson kívül – a királyné nagyon is valós fenyegetést jelentett a köztársaságpártiakra. A hercegnő Habsburg hercegnő volt, és a francia korona elleni fegyveres felkelések intenzívebbé válásával fivéreitől próbált segítséget kérni, hogy seregeikkel beavatkozva mentsék meg a francia monarchiát. „Amikor ezek a hatalmak valóban lerohanták Franciaországot, Marie Antoinette-et árulónak tekintették” – mondta el Gildea.

Végül az Ausztria, Poroszország, Oroszország, Nagy-Britannia és megannyi más európai ország koalíciójából álló inváziós erőknek többszöri próbálkozása sem tudta megdönteni a francia forradalmat, amely felett végül Napóleon vette át az irányítást. Eddigre azonban mind XVI. Lajost, mind Marie Antoinette-et kivégezték, majd’ száz évvel később pedig a forradalom örökösei írták a hivatalos történelemkönyveket, amelyek az „Egyenek kalácsot!”-toposzt is beleégették a francia köztudatba.