Üveggyöngy mesél egy 1700 éves szászországi falu életéről
Egy Szászországban feltárt, a Kr. u. 3–5. századra datálható településmaradvány és az ott talált nagyméretű, sötét üveggyöngy új megvilágításba helyezi a késő római császárkor és a népvándorlás korának korai szakaszában élt helyi közösségek mindennapi életét. A szászországi Régészeti Hivatal (Landesamt für Archäologie Sachsen) munkatársai a Belgern-Schildau önkormányzatához tartozó Liebersee mellett, egy tervezett kavicsbánya-bővítést megelőző leletmentő ásatás során bukkantak a leletekre.
A 2025 decembere és 2026 áprilisa között végzett feltáráson a szakemberek mintegy 3200 négyzetméteres területet vizsgáltak át, ahol egy késő római kori és korai népvándorlás kori vidéki település nyomait dokumentálták. A felszínre került leletek között legalább négy nagyméretű, akár 20 méter hosszú és 5 méter széles faoszlopos hosszúház, valamint három, részben földbe mélyített veremház (Grubenház) azonosítható.
A hosszúházak valószínűleg kombinált lakó- és istállóhelyiségként szolgáltak, míg a kisebb veremházak gazdasági funkciót láttak el. Az egyik ilyen építményből harminc darab lapos, korong alakú agyag nehezék és egy agyag orsógomb került elő, ami közvetlenül bizonyítja a helyi textilgyártást.
A kutatók figyelmét leginkább az az áttetsző, sötét, halvány hullámvonalakkal díszített üveggyöngy keltette fel, amelyet egy hulladékgödörben találtak. Mivel a hasonló tárgyak rendszerint temetkezésekből ismertek, a települési környezetben való felbukkanása arra utal, hogy a gyöngyöt tulajdonosa később nehezékként, orsógombként hasznosíthatta újra a gyapjúfonás során. Ez a feltételezett funkcióváltás rávilágít a korszak vidéki lakosságának pragmatikus anyagfelhasználására, ahol egy korábbi személyes ékszer vagy státuszszimbólum mindennapi munkaeszközzé alakulhatott át.
Ez is érdekelhet
A Liebersee melletti régészeti táj kedvező természeti adottságai révén évezredek óta vonzotta az emberi közösségeket, a mostani leletek pedig egy önellátó, mezőgazdaságból és háziiparból élő közösség képét rajzolják fel. A mindennapi használati kerámiatöredékek mellett talált vöröses színű, égett patics (agyagos tapasztás) és az elszenesedett gabonamaradványok arra utalnak, hogy a falut története során legalább egy alkalommal súlyos tűzvész pusztította meg.
Annak megállapítására, hogy a tűz okozta-e a település végső elhagyását, a botanikai és faszénminták radiokarbonos vizsgálata után derülhet fény, amelyek pontosabb kronológiai keretbe foglalják majd a szászországi Elba-völgy ezen szakaszának történetét.
