Uralkodása során megháromszorozta Moszkva területeit III. Iván

2020. október 27. 14:38 MTI

515 éve, 1505. október 27-én halt meg Moszkvában III. Iván nagyfejedelem, az orosz állam egyik legfontosabb megalapozója. A Rurik-dinasztia tagjaként 1440. január 22-én született Moszkvában II. (Vak) Vaszilij nagyfejedelem (1425-1462) fiaként. Gyermekkora zűrzavaros és drámai időszakra esett, az országban belháború tombolt. Apját 1446-ban elfogták, és megvakították a lázadók, őt egy kolostorban rejtették el, de árulás folytán fogságba esett. Vaszilij még abban az évben kiszabadult, fiát pedig 12 éves korában összeházasították Tver nagyfejedelmének lányával. Apja uralkodásának utolsó éveiben Iván jelentős katonai és kormányzati tapasztalatokra tett szert: névleg ő vezette a lázadók északi erőinek felszámolását, és 18 évesen sikerrel harcolt délen, a tatárok ellen.

Korábban

Iván apja halála után, 1462-ben lépett trónra. Első éveiről keveset tudni, csak hogy a kazányi tatárok ellen eredményesen lépett fel. 1467-ben meghalt ifjú felesége, aki csak egy fiúgyermeket szült, és Iván így új asszonyt keresett.

1469-ben Besszarion bíboros Rómából írt levelében felajánlotta a nagyfejedelemnek gyámleánya, a csúnya és kövér Zoé Palailogosz, az utolsó bizánci császár unokahúgának kezét. A házasságot három év diplomáciai egyezkedés után ütötték nyélbe, az asszony megérkezése után Szofjának hívatta magát s valószínűleg pravoszláv hitre tért.

III. Iván ettől kezdve cárnak, minden oroszok urának nevezte magát (e címet hivatalosan unokája, Rettegett Iván vette fel), a bizánci kétfejű sast tette az ország címerébe, és átvette a bizánci ceremóniákat. Iván következetesen folytatta elődeinek egyesítő politikáját, módszereiben óvatos és körültekintő volt: ha csak lehetett, mindaddig kerülte az erőszakos összeütközéseket, amíg a körülmények nem alakultak kedvezően számára.

Ukrajna és az Oka folyó felső folyása ekkor a lengyel-litván államhoz tartozott, és a nagyfejedelem az Arany Hordának is adót fizetett. Ám Moszkva abban az időben egyre erősebb és hatalmasabb volt, míg szomszédjai pedig egyre gyöngébbek lettek.

1467-69 között több hadjáratot vezetett keletre a kazányi tatárok ellen, majd északra, a novgorodi bojárköztársaság ellen fordult, amely a vesztes háborúk után 1478-ban elfogadta Moszkva fennhatóságát. Iván birodalmához csatolta Novgorod kolóniáit, Szuzdalt és Vlagyimirt, világi tulajdonba adta az egyházi birtokok nagy részét, és híveivel népesítette be az új területeket.

Jaroszlavl és Rosztov fejedelmei békésen, szerződéssel csatlakoztak Moszkvához 1463-ban, illetve 1474-ben, a moszkvai földekkel körülvett Tver 1485-ben hódolt be. A Káma folyó és az Urál közötti permi földeket Iván 1472-ben szerezte meg. Rjazany és Pszkov formálisan független maradt, e városokat Iván fia, III. Vaszilij késztette csatlakozásra.

Iván megtagadta az adófizetést az orosz területeket 250 éve uraló Arany Hordának, és 1480-ban Mengli Girej krími kánnal kötött szövetséget Ahmed kán ellen. A két sereg az Ugra folyó két partján hónapokig nézett farkasszemet, végül a tatárok a sztyeppére vonultak vissza.

A kán a következő évben meghalt, és bár fiai még többször támadtak Moszkva ellen, az Arany Horda hamarosan részállamokra bomlott. III. Iván szuverén uralkodóként lépett be az európai politikába, kapcsolatot keresett Velencével, Mátyás királyunkkal és a római pápával. Jó viszonyt ápolt a krími tatárokkal, és a későbbiekben a kazányiakkal sem tűzött össze. Felülkerekedett két lázadó fivérén is.

1487-94 közt több háborút viselt Litvánia ellen, megszerezte az Oka forrásvidékét és Szmolenszk környékét. 1490-ben meghalt első fia, és Iván hét évig nem döntötte el, hogy unokájára, az 1483-ban született Dmitrijre vagy Szofja legidősebb fiára, Vaszilijra hagyja-e trónját. Végül Dmitrij mellett döntött, ám Szofja ekkor fia érdekében felkelést szított ellene. Az összeesküvésre fény derült, Vaszilij és Szofja kegyvesztett lett, Dmitrijt 1498-ban megkoronázták.

Vaszilj 1500-ban ismét fellázadt, és átállt a litvánokhoz, így Iván 1502-ben Vaszilijt nagyfejedelemmé tette, Dmitrijt pedig bezáratta. III. Iván 1505. október 27-én halt meg Moszkvában. Iván fő belső célja a központosított közigazgatás volt, ő alapozta meg az orosz abszolutizmust, amely lényegében 1917-ig fennállt. A behódolt fejedelmeket megfosztotta birtokaiktól, hatalmuktól, és korlátozta a bojárok erejét is. Nem konzultált többé velük, sőt, aki gyanússá vált közülük, azt lecsukatta vagy kivégeztette; híveit nem örökölhető birtokokkal jutalmazta.

Iván magánéletéről keveset tudunk, csak annyit, hogy szívesen hódolt az asztal és az ágy örömeinek. Ő kezdte építtetni 1475-ben a moszkvai Kreml falait, palotáit és templomait - mindezt fia, Vaszilij fejezte be. Az egységes orosz állam létrehozásában, az egykori Kijevi nagyfejedelemség örökségének visszahódításában kiemelkedő szerepe volt, de halálát nem siratta meg népe.

Oroszország Iván uralkodása alatt 3 millió négyzetkilométerrel Európa legnagyobb állama lett, amely önmagát Bizánc örököseként, a nyugati kereszténységgel szemben és egyidejűleg az iszlám ellenében határozta meg. A moszkvai állam ideológiáját megalapozva ekkor írta Filofej szerzetes: "Két Róma elsüllyedt, a harmadik Moszkva lett, negyedik pedig nem lészen".