Újabb rituális emberáldozatot tártak fel Peruban
Egy ősi, a Lima-kultúra időszakából származó rituális emberáldozat csontvázát tárták fel a perui főváros közepén álló Huaca Pucllana piramisnál. A lelet a szakemberek szerint új adatokat szolgáltat a dél-amerikai partvidéken az inka birodalom felemelkedését megelőző, korai civilizációk vallási gyakorlatáról és áldozati szertartásairól.
- Egy inka korszakot megelőző, rituálisan feláldozott ember csontvázát azonosították a perui fővárosban fekvő Huaca Pucllana vályogpiramisánál.
- A lelet a feltételezések szerint a Krisztus utáni első és hetedik század között virágzó Lima-kultúra egykori szertartásaihoz kapcsolódik.
- A maradványokat egy egykori ceremoniális medencéhez csatlakozó csatornában találták meg, a koponya a Csendes-óceán felé nézett.
Gladys Paz, az ásatást vezető régész tájékoztatása alapján a felnőtt ember földi maradványait a vályogból épült piramis alapzatának közelében, egy egykori vízelvezető csatornában helyezték el. A feltárás részletei arra utalnak, hogy a férfit egy olyan vallási rituálé során áldozhatták fel, amelynek keretében egy ceremoniális medencéhez kapcsolódó vízvezetéket ünnepélyesen lezártak.
A testet a bal oldalára fektetve hantolták el, koponyájával a piramis épülete és a Csendes-óceán felé tájolva. A leletegyüttesből egy kerámiából formázott kígyófej is előkerült, amely szintén a korabeli hitvilág szimbolikájához kapcsolódik. A kutatás vezetője hangsúlyozta, az ehhez hasonló temetkezések elemzése kulcsfontosságú a több száz évvel ezelőtti szertartások pontos rekonstruálásához és az ősi társadalmak megértéséhez.
A vizsgált maradványok a Krisztus utáni első és hetedik század között virágzó Lima-kultúra hagyatékát képezik. Ez a prekolumbián civilizáció a mai Peru száraz, sivatagos középső partvidékén alakult ki, mintegy hétszáz évvel a jól ismert inka birodalom területi expanziója előtt. A kultúra népessége kiterjedt öntözőrendszereket épített, a völgyekben intenzív mezőgazdasággal és part menti halászattal foglalkozott.
Településeiket a hatalmas, napon szárított vályogtéglákból emelt piramiskomplexumok jellemezték, amelyek egyszerre szolgáltak adminisztratív központként és vallási kegyhelyként. A helyi civilizáció évszázadokkal azelőtt eltűnt, hogy a Francisco Pizarro vezette spanyol konkvisztádorok 1535-ben megalapították volna a mai perui fővárost a területen.
Ez is érdekelhet
A Huaca Pucllana a Lima-kultúra egyik legjelentősebb központja volt, amelynek romjai ma a metropolisz sűrűn beépített Miraflores és San Isidro kerületeinek határán, modern lakóépületek, forgalmas utcák és parkok ölelésében fekszenek. A perui kormányzati nyilvántartások szerint Lima nagyvárosi területén jelenleg is több mint négyszáz hasonló régészeti helyszín található.
Pieter Van Dalen, a San Marcos Nemzeti Egyetem régészprofesszora, aki nem vett részt a mostani ásatáson, az AP hírügynökségnek elmondta, a perui tengerpart mentén folyamatosan bukkannak elő ősi sírok, mumifikálódott maradványok és egyéb temetkezési tárgyak. A modern infrastrukturális beruházások, például a közművek és gázvezetékek lefektetése céljából végzett földmunkák során az építőmunkások is rendszeresen tárnak fel a spanyol hódítás előtti időszakból származó kulturális emlékeket.
