Új weboldalt indított a londoni V&A múzeum a műtárgyak származásának kutatására

Új, a műtárgyak származástörténetének kutatását bemutató és a rabolt műkincsek történetét is feldolgozó dedikált weboldalt indított a londoni Victoria and Albert Museum (V&A). A kezdeményezés, amelyet a Nemzetközi Provenienciakutatási Nap alkalmából indítottak, a múzeum gyűjteményének vitatott hátterű elemeire fókuszál.

Az újonnan létrehozott gyűjteményi adatbázis („Hogyan kerültek a tárgyak a V&A-ba?” címmel) hangsúlyozza, hogy a múzeumban őrzött számos műalkotás útja dokumentáltan erőszakhoz, kényszerhez vagy igazságtalansághoz köthető, míg más esetekben a beszerzés pontos körülményei máig tisztázatlanok.

Tristram Hunt, a V&A igazgatója kiemelte: a múzeumi munkatársak részletes kutatásain alapuló oldal az intézmény elszámoltathatóság iránti elkötelezettségét tükrözi. A múzeum ugyanakkor a brit nemzeti örökségről szóló, 1983-ban elfogadott törvény hatálya alatt áll, amely szigorúan korlátozza – és többnyire megakadályozza – a nemzeti gyűjteményekben található műtárgyak jogi úton történő végleges visszaszolgáltatását.

A V&A szóvivője megerősítette, hogy az új platform a korábbi kutatási anyagok mellett számos friss tanulmányt is közöl. Alexandra Watson Jones, a provenienciakutatásért felelős kurátor új esszéje részletesen elemzi a múzeum kilencven darabos etiópiai gyűjteményének történetét. A dokumentum rámutat, hogy az etiópiai ortodox egyház szent tárgyainak számító, színarany kelyhet és aranykoronát az 1867–1868-as brit katonai expedíció során rabolták el, amely II. Teodor etióp császár halálával és a magdalai erőd elpusztításával végződött. Bár az etióp kormány 2007-ben hivatalosan is kérte a tárgyak visszaszolgáltatását, a hosszú távú kölcsönadásról szóló tárgyalások jelenleg holtponton állnak.

A weboldal emellett bemutatja az egykori pekingi császári nyári palotából (Jüanmingjüan) 1860-ban elrabolt nefritjáde plakettet, a nemrégiben Ghánába visszajuttatott asante királyi jelvényeket, valamint egy 4250 éves anatóliai aranykancsót, amelyet 2021-ben szolgáltattak vissza Törökországnak.

A gyarmati múlt öröksége

A nagy nyugati múzeumok – mint a V&A vagy a British Museum – gyűjteményeinek jelentős része az európai gyarmatbirodalmak katonai és gazdasági terjeszkedése idején (elsősorban a 19. században) került az anyaországokba. A brit katonai expedíciók, mint az 1860-as második ópiumháború (Peking kifosztása), vagy a már említett 1868-as abesszin büntetőhadjárat során hatalmas mennyiségű, gyakran szakrális vagy uralkodói jelentőségű műkincset zsákmányoltak és szállítottak Európába "hadizsákmányként" vagy "tudományos céllal".

A provenienciakutatás jelentősége a 21. században globálisan megnőtt, ahogy az egykori gyarmatok, illetve a modern utódállamok egyre határozottabban követelik vissza kulturális és történelmi örökségüket. Míg több európai ország, például Franciaország és Németország az elmúlt években megkezdte a vitatott eredetű tárgyak – például a benini bronzok – feltétel nélküli visszaszolgáltatását, Nagy-Britannia törvényi szinten tiltja a nemzeti múzeumok leltárából való törlést.

A londoni Victoria and Albert Museum mostani lépése, amely a történeti kontextus és a szerzeményezés gyakran erőszakos körülményeinek teljes átláthatóságát célozza, egyfajta kísérlet a restitúciós nyomás kezelésére a szigorú brit jogi keretek között maradva.