Új vizsgálat indul Noé bárkája feltételezett helyszínén
Egy nemzetközi kutatócsoport őszre ígéri azoknak a vizsgálatoknak az elsődleges eredményeit, amelyeket a törökországi Ararát-hegy közelében fekvő Durupınar-képződménynél végeznek, s amelyet egyes vallási kutatók Noé bárkájának maradványaiként tartanak számon. A tudományos és laikus érdeklődést egyaránt kiváltó projekt célja, hogy talajradarral és mintavétellel igazolja vagy cáfolja a különleges, hajótestet formázó sziklaalakzat mesterséges eredetét, bár a független tudományos közösség továbbra is szkeptikus a felfedezés valóságtartalmát illetően.
- Egy húszfős nemzetközi kutatócsoport talajradarral és geológiai vizsgálatokkal elemzi a törökországi Durupınar sziklaképződményt.
- A lelkes vallási aktivisták és kutatók szerint a területen mesterséges szerkezetek, köztük derékszögű üregek és magas széntartalmú rétegek találhatók.
- A törökországi egyetem szakemberei őszre ígérik az elsődleges mérési eredményeket, míg a teljes és hivatalos tudományos jelentés 2027-ben várható.
A húszfős nemzetközi csapat kutatását Cenker Atila, a törökországi Sivas Cumhuriyet Egyetem régészprofesszora vezeti. A június végén indult és várhatóan szeptember 11-én záruló terepmunka során a szakemberek többek között talajradarral vizsgálják a területet. A professzor elmondása szerint a radarképeken olyan rendellenességeket, derékszögben metsződő üregeket figyeltek meg, amelyek felvetik egy esetleges mesterséges struktúra gyanúját.
A fizikai vizsgálatok mellett a kutatók ezer talajmintát is gyűjtenek a helyszínről és annak környezetéből. Az előzetes mérések alapján a sziklaképződmény belső területein negyven százalékkal magasabb a széntartalom, mint a környező talajban, ami a professzor szerint szerves anyagok, esetlegesen fa maradványainak jelenlétére utalhat. Az egyetem hivatalos és átfogó jelentését 2027-re ígéri.
A tudományos kutatással párhuzamosan a projekt laikus támogatói, köztük az amerikai Andrew Jones, a Noah's Ark Scans projekt alapítója, már most bizonyított tényként kezelik a felfedezést. A kreacionista nézeteket valló aktivista szerint az alakzat hossza pontosan megegyezik a Bibliában leírt bárka méreteivel.
Jones, aki három évtizede kutatja a hegy titkait, a sajtónak nyilatkozva azt állította, hogy a radarképek egy háromszintes, ember alkotta szerkezetet mutatnak a föld alatt, amely lehetetlen, hogy geológiai folyamatok eredménye legyen. A korábbi években más expedíciók is próbálkoztak a területen, köztük Raul Esperante professzor 2017-es kutatása, amely megkövesedett fadarabok és hajószegecsek megtalálásáról számolt be.
A bibliai régészet egyik legkeresettebb célpontja az özönvíz történetéhez kapcsolódó bárka. A helyszínt 1959-ben azonosította İlhan Durupınar török katonatiszt egy légifotón, a hajótestre emlékeztető formája miatt. A terület mintegy huszonkilenc kilométerre fekszik az Ararát-hegytől, amelyet a bibliai hagyomány a bárka megfeneklésének helyszíneként tart számon. A kutatásokat azonban nehezíti, hogy az özönvíz története nem egyetlen, egységes forrásból származik. A Teremtés könyvének szövege önmagában is ellentmondásos a vízözön időtartamát és a megmentett állatok számát illetően.
Ez is érdekelhet
A bibliai narratíva szoros rokonságot mutat a jóval régebbi mezopotámiai hagyományokkal. A Krisztus előtti 1750 körüli időszakból származó Atrahaszísz-eposz és az 1600 körül keletkezett sumer Ziuszudra-történet, valamint a későbbi Gilgames-eposz mind egy pusztító vízözönről és egy kiválasztott túlélőről számolnak be.
A sumer és babiloni források a bárka formáját illetően is megosztottak, némelyik hosszú nádhajóként, mások hatalmas, aszfalttal szigetelt kerek kosárként vagy fakockaként írják le az építményt. A bibliai szövegek és a mezopotámiai mítoszok közötti párhuzamok arra utalnak, hogy a zsidó teológusok az asszír és babiloni fogság idején ismerkedhettek meg ezekkel a narratívákkal, amelyeket később beépítettek a saját szent irataikba.
