Egy mezőtúri deportált naplója idézi fel az ausztriai kényszermunkát

Erdős Gáspár mezőtúri zsidó kereskedő deportálásának, ausztriai kényszermunkájának és hazatérésének történetét adja közre az "Írta egy zsidó ember Bécs közelében" című kötet. A Magvető Kiadó "Tények és Tanúk" sorozatában kiadott, 1944 és 1945 között keletkezett feljegyzések a magyarországi holokauszt egy különleges fejezetét, a Strasshofon keresztül Ausztriába hurcolt zsidók életét mutatják be. A naplót tudományos tanulmányok és dokumentumok egészítik ki.

Erdős Gáspár 1879-ben született, Mezőtúron kereskedőként dolgozott, és feleségével, Rózával a helyi polgársághoz tartozott. A zsidótörvények és a német megszállást követő intézkedések azonban teljesen felszámolták addigi életüket: Erdős jegyzeteiben felidézi üzlete bezárását, a mezőtúri gettóba költözést, majd az 1944. június 16-án este megkezdett elszállítást. Leírása szerint gyermekek, betegek, idősek és fiatalok vonultak a vasútállomásra, miközben az út két oldalán összegyűlt helyiek némán figyelték őket. A vagonokba hatvan-nyolcvan embert zsúfoltak, majd a szerelvény a szolnoki cukorgyárban kialakított gyűjtőtáborba érkezett.

A napló egyik legmegrázóbb része a szolnoki napok krónikája. Erdős mintegy hatezer ember összezsúfolásáról, folyamatos motozásokról, verésekről, nyitott latrinákról, hőségről és elviselhetetlen levegőtlenségről számol be. Feleségével együtt egy éjszakát olyan tömegben töltöttek, amelyben alig lehetett megmozdulni; többen rosszul lettek, és attól tartottak, hogy mind megfulladnak. A részletek az üldözöttek kiszolgáltatottsága mellett a deportálásban részt vevő magyar hatóságok brutalitását is hűen megmutatják.

A házaspárt Szolnokról végül nem Auschwitzba, hanem a Bécs melletti Strasshof elosztótáborába deportálták. Innen a foglyokat ausztriai gazdaságokba és üzemekbe osztották szét. Erdősék előbb mezőgazdasági munkát végeztek, később a Herzogenburgban működő Rudolf Riefenthal-féle betonüzembe kerültek, ahol huszonkét társukkal éltek egy szűkös barakkban. A szöveg napról napra rögzíti a kimerítő munkát, a hiányos ellátást, a betegségeket és a front közeledésével egyre növekvő bizonytalanságot. Erdős megnevezi a körülötte élőket, így feljegyzése a deportálás során kialakult kényszerközösség egyfajta csoportképévé is válik.

Miközben 1944 májusa és júliusa között több mint 430 ezer vidéki zsidót hurcoltak el Magyarországról, és elsöprő többségüket Auschwitzba vitték, több ezer embert az ausztriai munkaerőhiány miatt Bécs környékén dolgoztattak. A Strasshofba irányított szerelvényeken a családokat sok esetben nem választották szét, a túlélési esélyük pedig jóval nagyobb volt az Auschwitzba kerülőkénél. Helyzetük azonban korántsem jelentett biztonságot: rabszolgamunkát végeztek, állandó éhezésnek, betegségeknek, bántalmazásnak és a szövetséges bombázásoknak voltak kitéve. Erdős naplója egy konkrét munkahely és egy mezőtúri csoport hétköznapjain keresztül teszi tapinthatóvá ezt a történetet.

A feljegyzések Herzogenburgban kezdődtek, ahol Erdős először az előző mintegy hat hónap eseményeit foglalta írásba. A gettósítás és a szolnoki tábor leírása ezért egyfajta közeli visszatekintés, a kényszermunka utolsó hónapjainak, a felszabadulásnak és a hazatérésnek a története viszont már teljesen közvetlen helyzetből született. A felszabadulás után a házaspár az összeomlott európai közlekedési rendszeren keresztül indult haza, útjuk egy részét pedig egy vasúti kocsi huzatos fékbódéjában tették meg.

Várkonyi Tamás, Erdős dédunokája nemcsak a kéziratot adta közre, hanem egy több nemzedékre kiterjedő társadalomtörténeti rekonstrukciót is épített köré. "Az ember a napló mögött" című tanulmány több mint nyolcvan oldalon keresztül követi Erdős életét, fiai – András és István – levelein keresztül pedig már a következő nemzedék tapasztalatát is megszólaltatja. A naplóban említett személyek életrajzi jegyzéke levéltári és családtörténeti források segítségével tárja fel a fogolytársak, egykori mezőtúri szomszédok és ismerősök sorsát. Kovács Éva és Frojimovics Kinga kísérőtanulmánya pedig a mezőtúriak történetét a strasshofi deportálások tágabb történelmi összefüggéseiben helyezi el.

A kiadás hűen megőrzi Erdős nyelvének töredezettségét, ismétléseit és tárgyszerű pontosságát; tudatosan nem alakítja utólagosan egységes irodalmi elbeszéléssé a feljegyzéseket. Éppen ez adja a szöveg igazi erejét: a holokauszt nem egy távoli, lezárt eseménysorként, hanem a mindennapi munka, a hiányzó élelem, a fekhely, a rettegés, az egymásrautaltság és a túlélés puszta tapasztalataként jelenik meg. Az „Írta egy zsidó ember Bécs közelében” így egyszerre megrázó személyes tanúságtétel, családtörténet, helytörténeti dokumentum és alapos tudományos forráskiadás, amely egy üldözött ember hangján keresztül egy szétszakított közösség emlékezetét is átmenti a jövőnek.

"Írta egy zsidó ember Bécs közelében". Erdős Gáspár mezőtúri deportált naplója, 1944-1945. Szerk.: Várkonyi Tamás, Magvető Kiadó, Budapest, 2026. 368 o.