Alsónadrágokkal mérték meg a talaj biológiai aktivitását Svájcban
Kétezer pamut alsónadrágot ástak el Svájc különböző pontjain, hogy megvizsgálhassák a talajban zajló lebontási folyamatok intenzitását. A Plants, People, Planet folyóiratban bemutatott kutatás szerint a textíliák lebomlásának mértéke összefüggött a területhasználattal és a talaj egyes tulajdonságaival, így a módszer a talaj állapotának könnyen értelmezhető előzetes indikátora lehet.
- Kétezer pamut alsónadrágot ástak el Svájcban, hogy egyszerű módszerrel vizsgálják és hasonlítsák össze a különböző talajok biológiai lebontási aktivitását.
- A lebomlás mértékét leginkább a területhasználat befolyásolta: a legnagyobb szövetveszteséget magánkertekben, a legkisebbet gyepeken mérték.
- A kutatók a szövetfelület csökkenésére alapozva dolgozták ki az „alsónadrág-indexet”, amely egyszerű előzetes jelzést adhat a talaj biológiai aktivitásáról.
Két, felszínről szinte teljesen egyformának tűnő terület talajában egészen eltérő biológiai folyamatok mehetnek végbe, ezért annak állapotát önmagában a növényzet vagy a talaj külső megjelenése alapján nehéz megítélni. A felszín alatt ugyanis baktériumok, gombák, apró állatok és más élőlények összetett közössége bontja le a szerves anyagokat, ennek intenzitása pedig fontos információkat árul el a talaj biológiai működéséről. A svájci Agroscope mezőgazdasági kutatóközpont szakemberei ezért olyan egyszerű, egységesen alkalmazható módszert kerestek, amellyel országszerte összehasonlíthatják a különböző talajok lebontási aktivitását.
A kutatásba mintegy ezer önkéntest vontak be, akik összesen kétezer, azonos típusú fehér biopamut alsónadrágot ástak el Svájc különböző pontjain, nagyjából nyolc centiméter mélységben. A pamut főként cellulózból áll, amelyet számos talajlakó mikroorganizmus képes lebontani, ezért az azonos anyagú ruhadarabok egyfajta szabványosított táplálékforrásként szolgáltak a talaj élőlényei számára. Az önkéntesek emellett zöldteát és rooibost tartalmazó teafiltereket is elástak, ami lehetővé tette, hogy az eredményeket összevessék a szerves anyagok lebomlásának mérésére már korábban kidolgozott Tea Bag Index adataival.
Az első alsónadrágot körülbelül harminc nap elteltével, a másodikat pedig egy hónappal később ásták ki, majd a maradványokat az Agroscope laboratóriumába küldték elemzésre. A kutatók megtisztították és lefényképezték a textíliákat, majd digitális képelemzéssel meghatározták, hogy az eredeti szövet mekkora része tűnt el: egy hónap alatt átlagosan körülbelül 10,1 százalék, két hónap alatt pedig 50,45 százalék bomlott le. A kutatók azt is megmérték, mennyivel csökkent a textíliák tömege, ezt az eredményt azonban a ruhákon maradt talajrészecskék torzíthatták. Emiatt pontosabb módszernek bizonyult annak meghatározása, hogy az eredeti szövetfelület mekkora része tűnt el a talajban, ezért erre a mérésre alapozták az úgynevezett Underpants Indexet, vagyis „alsónadrág-indexet”.
Ez is érdekelhet
Az eredmények jelentősen különböztek attól függően, milyen területen ásták el a ruhadarabokat, a lebomlás mértékét pedig leginkább a földhasználat módja magyarázta. Két hónap alatt a magánkertekben tűnt el a pamutszövet legnagyobb része, átlagosan mintegy 58 százalék, míg a szántóföldeken körülbelül 51, az állandó legelőkön 47, a gyepeken pedig csupán 40 százalékos lebomlást mértek. A magánkertek talajában egyúttal a szerves szén átlagos koncentrációja is magasabb, mintegy 3,4 százalék volt, míg a gyepek és szántóföldek esetében ez az érték nagyjából 2,1 százalékot ért el.
A kutatók ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy az alsónadrágok lebomlása önmagában nem alkalmas a talaj egészségi állapotának teljes körű meghatározására, mivel elsősorban a cellulóz lebontásában részt vevő biológiai folyamatokról szolgáltat információt. A statisztikai modell a mért lebomlási különbségek mindössze mintegy 16,5 százalékát tudta megmagyarázni, vagyis az eredményeket számos további tényező, köztük a nedvesség, a hőmérséklet, a talaj fizikai és kémiai tulajdonságai, valamint a helyi körülmények is befolyásolhatták. A módszer ezért nem helyettesítheti a részletes talajvizsgálatokat, inkább könnyen alkalmazható első jelzésként szolgálhat a talaj biológiai aktivitásáról.
