Ókori halászháló-súlyokat találtak Spanyolországban

2026. szeptember 5.-Múlt-kor

A spanyolországi Córdobai Egyetem kutatóinak friss tanulmánya szerint a folyami halászat kiegészítő, de létfontosságú gazdasági tevékenység volt a római kori Hispania bányászatáról ismert régióiban.

Összefoglaló
  • A Córdobai Egyetem kutatói tizenhét római kori ólomnehezéket vizsgáltak meg, amelyeket a spanyolországi Fuente Obejuna közelében fekvő ősi településen tártak fel.
  • Az archeokémiai és térinformatikai elemzések alapján a kisméretű hálósúlyokat a helyi sekély folyóvizekben történő halászathoz használták.
  • A felfedezés szerint az elsősorban bányászatáról ismert régió lakosságának élelmezésében a folyami halászat is alapvető szerepet játszott.

A Córdobai Egyetem Ager Mellariensis elnevezésű kutatási projektjének keretében a szakemberek tizenhét, a korábbi ásatások során előkerült ólomnehezéket vizsgáltak meg. A Miriam González Nieto és kollégái által vezetett elemzés megállapította, hogy a téglalap alakú, átlagosan húsz gramm tömegű ólomsúlyokat kisméretű halászhálók süllyesztésére használták.

A tárgyak archeokémiai vizsgálata kimutatta, hogy az eszközök nagy tisztaságú ólomból készültek. A leleteket befogadó, enyhén agresszív kémiai környezet kedvezett a szabályozott korróziónak, így az ókori hálósúlyok eredeti alakjukat megőrizve vészelték át a földben töltött csaknem kétezer évet.

A laboratóriumi elemzések mellett a kutatócsoport LiDAR lézerszkennelési technológiával térképezte fel az ókori Mellaria tágabb környezetét. A vizsgálatok célja a napjainkra már kiszáradt vagy áthelyeződött egykori vízfolyások, az úgynevezett paleomedrek azonosítása volt. Az eredményeket összevetették a vízminőségről szóló klasszikus római írásos forrásokkal, valamint a helyi halfaunával.

A térség vízrajzi hálózatát a római korban hat kisebb patak és a Guadiato folyó alkotta, amelyek sekély vizében a hálósúlyok mérete alapján az ott élők közepes méretű halakra, többek között márnákra és domolykókra halásztak.

Mellaria, amely az ókori Córdoba és Mérida között helyezkedett el stratégiai pozícióban, a Conventus Cordubensis közigazgatási egységéhez tartozott. A terület a birodalom uralma alatt elsősorban a fémkitermelés, különösen az ólombányászat és a kohászat központjaként volt ismert. A történészek és régészek hagyományosan ezt az ipari jellegű profilt tekintették a város és a környező települések kizárólagos gazdasági mozgatórugójának.

A hálósúlyok rendszerszerű használata és a halászterületek tudatos, empirikus tapasztalatokon alapuló kiválasztása azonban arra utal, hogy az ókori város gazdasága jóval diverzifikáltabb volt a korábban feltételezettnél. A folyami halászat megbízható és könnyen hozzáférhető fehérjeforrást biztosított a lakosság számára, kiegészítve a bányászatból származó javakat.

A kutatás módszertani modellként is szolgálhat más hispaniai ásatások számára, bebizonyítva, hogy a szerényebb, mindennapi használati tárgyak átfogó vizsgálatával pontosabb képet alkothatnak a kutatók a római kori vidéki lakosság túlélési és alkalmazkodási stratégiáiról.