Nap- és holdciklusokat jelölhettek a berlini aranykalapon
A késő bronzkorból származó berlini aranykalap geometrikus díszítése egyes kutatók szerint olyan számrendszert rejthet, amelynek segítségével a Nap és a Hold ciklusait követhették nyomon. Bár felmerült, hogy a mintegy 3000 éves tárgy akár a nap- és holdfogyatkozások előrejelzésére is alkalmas lehetett, erre egyelőre nincs meggyőző régészeti bizonyíték.
- A mintegy 3000 éves berlini aranykalap geometrikus díszítése egyes kutatók szerint a Nap és a Hold ciklusainak követésére szolgáló számrendszert rejthet.
- Az egyik legismertebb elmélet szerint a motívumok egy luniszoláris naptár részei lehettek, amely a holdhónapok és a napév összehangolását segíthette.
- A naptári értelmezés nem bizonyított, mivel a feltételezett rendszer csak a díszítőelemek meghatározott szabályok szerinti csoportosításával rajzolódik ki.
A Neues Museumban őrzött berlini aranykalap (Berliner Goldhut) a késő bronzkor egyik legkülönlegesebb fennmaradt tárgya, amelyet rendkívül vékony aranylemezből alakítottak ki. A múzeum adatlapja a Kr. e. 12–9. századra keltezi a tárgyat, míg az intézmény más oldalain a Kr. e. 1000–800 közötti időszak szerepel. Ez komolyan megnehezíti funkciójának meghatározását, hiszen az aranykalap régészeti környezetéből nem vonhatók le következtetések arra vonatkozóan sem, hogy eredetileg miként és milyen célból használhatták.
A kúpos tárgy felületét vízszintes sávokba rendezett, poncolással kialakított geometrikus motívumok díszítik, amelyek elkészítése jelentős technikai tudást igényelhetett. A rendkívül vékony aranylemez megmunkálásához megfelelő szerszámokra és tapasztalt mesterekre volt szükség, ezért a kutatók szerint biztosan nem egyszerű hétköznapi viseletről van szó. Az aranykalapot általában valamilyen ceremoniális szereppel hozzák kapcsolatba, szabályosan ismétlődő geometrikus motívumai azonban arra utalhatnak, hogy díszítését tudatos rendszer szerint alakították ki, ezért felmerült, hogy a minták az esztétikai funkción túl valamilyen fontos információt is hordozhattak. Egyes értelmezések szerint a különböző sávokban elhelyezett jelek száma és elrendezése meghatározott időszakokat jelölhetett, így a tárgy az idő múlásának, illetve a Nap és a Hold ciklusainak követésében is szerepet játszhatott.
Az egyik legismertebb értelmezés Wilfried Menghin nevéhez fűződik, aki szerint a díszítőelemek egy olyan számszerű rendszert alkothattak, amelyben a nap- és holdciklusokra vonatkozó ismereteket rögzítették. E hipotézis alapján az aranykalap egyfajta luniszoláris naptárként működhetett, amely segíthetett összehangolni a holdhónapokat a napévvel, sőt a motívumok bizonyos csoportosítása a metóni ciklussal is kapcsolatba hozható. Ez utóbbi azon a csillagászati összefüggésen alapul, hogy 19 napév időtartama megközelítőleg 235 szinodikus holdhónapnak felel meg, így ennyi idő elteltével a Hold fázisai nagyjából ismét ugyanazokra a naptári időpontokra esnek.
Az értelmezés azonban korántsem tekinthető bizonyítottnak, mivel a feltételezett naptári rendszer csak akkor rajzolódik ki, ha a geometrikus motívumokat meghatározott szabályok szerint csoportosítják és adják össze. Arról ugyanakkor nincs független bizonyíték, hogy a bronzkori emberek valóban ezeknek a szabályoknak megfelelően olvasták volna a mintázatokat, ezért a díszítés és a csillagászati ciklusok közötti számszerű egyezés önmagában még nem igazolja az aranykalap naptárként történő használatát.
Ez is érdekelhet
Még bizonytalanabb az az elképzelés, amely szerint a tárggyal nap- vagy holdfogyatkozásokat is előre lehetett jelezni, mivel ezekhez nem elegendő pusztán a Nap és a Hold általános ciklusainak ismerete. A Hold pályasíkja mintegy 5 fokkal hajlik az ekliptika síkjához képest, ezért fogyatkozás csak akkor következhet be, amikor újhold vagy telihold idején a Hold megfelelő helyzetben, pályájának valamelyik csomópontja közelében tartózkodik. A fogyatkozások ismétlődésében fontos szerepet játszó Saros-ciklus körülbelül 223 holdhónapig, vagyis 6585,32 napig – hozzávetőleg 18 évig, 11 napig és 8 óráig – tart, ilyen rendszer egyértelmű kódolását azonban eddig nem sikerült kimutatni a berlini aranykalapon.
A fogyatkozások előrejelzésének bizonyításához ezért magán a tárgyon megfigyelhető számszerű összefüggéseknél jóval több régészeti bizonyítékra lenne szükség. Ilyen lehetne például több, azonos számrendszert követő kortárs tárgy, a motívumok értelmezését egyértelművé tevő felirat, vagy olyan régészeti környezet, amely bizonyítaná, hogy az aranykalapot valóban csillagászati számításokhoz használták. Az archeoasztronómiai értelmezések egyik alapvető nehézsége ugyanis éppen az, hogy ugyanazok a számsorok több különböző csillagászati ciklussal is megfeleltethetők attól függően, hogyan csoportosítják a jeleket, melyeket hagyják figyelmen kívül, illetve honnan kezdik a számolást.
