Octavianus feltételezett kikötőjét vizsgálják Olaszországban
Megkezdődött a dél-olaszországi San Giovanni partjainál fekvő elsüllyedt római kikötő feltárásának idei szezonja, amely új megvilágításba helyezheti a Római Birodalom kialakulásának egyik legfontosabb eseményét. A kutatók szerint ez építmény lehetett az a partszakasz, ahol a későbbi Augustus császár, Octavianus a hatalom átvételére indult.
- A Salentói Egyetem kutatói megkezdték a dél-olaszországi San Giovanni partjainál fekvő elsüllyedt ókori római kikötő feltárásának legújabb évadát.
- A szakemberek azt vizsgálják, hogy a tengeri építmény lehetett-e az a hely, ahol Octavianus partra szállt Iulius Caesar meggyilkolása után.
- A szárazföldi ásatások során egy nagyméretű medencét is feltárnak, amely egykor halfeldolgozóként vagy egy mezőgazdasági birtok borpréseként funkcionálhatott.
A Salentói Egyetem munkatársai Rita Auriemma vezetésével egy kiterjedt, tengerfenéken nyugvó római kikötőt vizsgálnak a Vernole melletti Le Cesine Természetvédelmi Területen. A kutatók egy hosszú, az egykori partvonaltól induló és egy széles platformban végződő struktúrát térképeznek fel.
Ez a Földközi-tenger homokos partvidékein ismert L-alakú római kikötők jellegzetességeit mutatja, bár napjainkra nagyrészt csak a víz alatti alapozása maradt fenn. A szakemberek remélik, hogy a vizsgálatok megerősítik a létesítmény Krisztus előtti és utáni első század közötti, Augustus-kori keltezését.
A keltezés pontosítása történelmi szempontból is kiemelkedő jelentőségű, mivel a kutatók feltételezik, hogy ez a kikötő szolgálhatott Octavianus partraszállási helyeként a Krisztus előtti 44. évben. Iulius Caesar meggyilkolását követően a kijelölt örökös Apolloniából sietett vissza Itáliába, hogy megkezdje azt a hatalmi harcot, amely végül a köztársaság bukásához vezetett.
A jelenlegi feltárás tisztázhatja, hogy az építmény kora és elrendezése alátámasztja-e ezt a sorsfordító eseményt. A régészek emellett megvizsgálják a kikötő kapcsolatát egy északabbra fekvő, szintén elsüllyedt építménnyel is, amelyet a köznyelv elsüllyedt templomként ismer, de a kutatók szerint eredetileg ókori világítótorony lehetett.
Ez is érdekelhet
A víz alatti munkálatokkal párhuzamosan a szárazföldi ásatások is folytatódnak. A tavalyi szezonban bebizonyosodott, hogy az egykori partvonal melletti ókori település a vártnál jóval nagyobb és kiterjedtebb volt. A kutatók idén egy nagyméretű, vakolt falú medencére összpontosítanak, amelynek eredeti funkciója egyelőre kérdéses. A létesítmény az ókori sólepárlók közelsége miatt valószínűleg egy halfeldolgozó és sózó üzem része lehetett, de a szakemberek azt az elméletet is vizsgálják, hogy az építmény egy mezőgazdasági birtokhoz tartozó borkészítő medenceként funkcionált.
A leletanyag tudományos feldolgozását a közeli Acaya várában működő laboratórium segíti, amely a katalogizálás mellett a nagyközönség számára is nyitott ismeretterjesztő programokat szervez. Az október 4-ig tartó projekt sikerét széles körű intézményi összefogás biztosítja. A víz alatti kutatások biztonságáért az otrantói és a San Cataldó-i kikötői hatóságok, valamint a helyi parti őrség búváregységei felelnek, a torinói műszaki egyetem szakemberei pedig a topográfiai és fotogrammetriai rögzítést végzik a szárazföldön és a tenger mélyén egyaránt.
