Új megközelítésben vizsgálják a kora újkori emlékezetkultúrát
A kora újkori európai emlékezetkultúrára, a felekezetközi dinamikára és a transzkulturális beágyazódottságra fókuszáló, hiánypótló tudományos konferenciát rendeznek 2026. október 22-24. között Kolozsváron.
A The Sharing of Doctrinal Knowledge and Erudition II. címet viselő szakmai tanácskozásnak a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem ad otthont. Az eseményt a Reformációkutató Központ, az ELTE Bölcsészettudományi Kutatóközpont, a házigazda egyetem, valamint a kolozsvári „Lucian Blaga” Központi Egyetemi Könyvtár közösen szervezi. A konferencia célja, hogy a kora újkori Közép- és Kelet-Európa tudományos és vallási tudásmegosztását új, a modern emlékezetkutatás (memory studies) elméleteire épülő keretrendszerben vizsgálja.
A szervezők – Dr. Gábor Csilla, Dr. Luffy Katalin és Dr. Tóth Zsombor – március 31-ig várják a kutatók jelentkezését a tanácskozásra, amelynek legkiválóbb előadásaiból a De Gruyter és a Brill kiadók által jegyzett Studies of Early Modern Christianity in Central Europe könyvsorozatban terveznek tanulmánykötetet megjelentetni.
A felhívás szakmai fókuszában a modern emlékezetkutatás legújabb vívmányainak – különösen Alison Landsberg „protetikus emlékezet” (prosthetic memory) és Astrid Erll „utazó emlékezet” (travelling memory) koncepciójának – történelmi alkalmazása áll. Ezek az elméletek a kulturális emlékezetet kiszakítják a szigorú nemzetállami keretekből, és rámutatnak, hogy a nyugati kulturális emlékezet alapjai maguk is transzkulturális mozgások eredményei. Ezt a modern szemléletmódot alkalmazzák a kutatók a hosszú reformáció korára (1500–1800).
A konferencia tematikája három fő pillérre épül. A szakemberek többek között olyan sorsfordító történelmi események kora újkori emlékezetét és (de)konstrukcióját vizsgálják, mint az 1526-os mohácsi vész, vagy az 1572-es párizsi Szent Bertalan-éji mészárlás (Laniena Parisiensis). Kiemelt figyelmet kapnak továbbá a mnemotechnikai gyakorlatok, az ősi és középkori hagyományok kisajátítása, a jubileumok (1517–2017) mint a megemlékezés stratégiái, valamint a nemzeti emlékezet történelmi anakronizmusának kérdésköre a kora újkorban.
Ez is érdekelhet
Az 1500 és 1800 közötti időszak, a „hosszú reformáció” kora, az európai eszmetörténet egyik legviharosabb és legmeghatározóbb szakasza volt. A hagyományos történetírás ezt a korszakot sokáig szigorú nemzeti vagy felekezeti (katolikus, lutheránus, kálvinista stb.) narratívák mentén tárgyalta. A kolozsvári konferencia által is képviselt modern historiográfiai irányzat azonban rámutat arra, hogy a kora újkori társadalmak formálódása valójában asszimilált és újraalkotott hagyományok folyamatos áramlásának az eredménye.
Ahogyan a pogány és a keresztény tradíciók térben és időben utazva beépültek a modern európai kultúrába, úgy az ókori tudás és a korábbi tapasztalatok is új megvilágításba kerültek a kora újkorban. Az „utazó emlékezet” (travelling memory) jelensége kulcsfontosságú eszköze volt a doktrinális (hitbéli és teológiai) tudás oktatáson keresztüli terjesztésének. A történelmi események (mint a vallási üldöztetések) emlékezete nem csupán statikus információ volt, hanem a közösségek formálásának, az erudíció (tudósi műveltség) átadásának és a felekezeteken, valamint az országhatárokon átívelő identitások kialakításának legfőbb mozgatórugója.
