Tíz különös maszk a történelemből

2015. szeptember 9.-Múlt-kor

Védelem, megfélemlítés, büntetés, betegségmegelőzés, utazás és játék – a történelem során számos okból öltöttek maszkot az emberek. Összeállításunkban tíz különös álarcot mutatunk be.

Különös maszkok a történelemből

Szamuráj maszk

A japán szamurájok harc közben gyakran viseltek maszkot, az ún. mempót (vagy soment, hanpót, happurit), amelynek arckifejezése általában a viselőjének vonásait tükrözte. A maszknak egyrészt az volt a célja, hogy megvédje az arcot a vágásoktól, másrészt kiegészítse a nehéz sisakot, a kabutót. A legtöbb maszknak volt egy kis nyílása az alján, amely az izzadság elvezetésére szolgált.

Első világháborús tankvezető maszkja

Az első világégés során még nem játszottak meghatározó szerepet a tankok, azonban már akkor fény derült rá, hogy a megfelelően kifejlesztett „tartályok” értékes harci potenciállal rendelkezhetnek. A szerkezeteket arra fejlesztették ki, hogy megvédjék az ellenséges vonalak áttörésének szándékával előrenyomuló katonákat. A Mark I névre keresztelt tankot 1916. szeptember 16-án, a somme-i csatában vetették be először a harcmezőn, de a britek az egész háború alatt dolgoztak a modell továbbfejlesztésén. A cambrai-i csatára megalkották a 476 Mark IV típusú harckocsit, amelynek segítségével egy meglepetésszerű támadás során több ezer német katonát ejtettek fogságba. A tankokat vezetők egy furcsán kinéző, láncszemekből álló maszkkal védték arcukat a repeszektől.

A murmillo gladiátormaszk

Az ókori Római Birodalomban harcoló gladiátorok egyik típusa volt a murmillo, amely nagy téglalap alakú pajzzsal, rövid karddal, fél lábszárvédővel, fél karvédővel és egy rácsos sisakkal volt felszerelve. Az utóbbi a háromágú szigonnyal és hálóval támadó retiarius elleni hatékony védekezést segítette. A gall harcosok kinézetére hajazó gladiátor főként olyan ellenfeleket kapott, akik Róma ellenségeinek fegyvereivel voltak felszerelve.

Pestisdoktor álarca

A pestisjárványok a középkor és a kora újkor legpusztítóbb betegségei közé tartoztak, az emberek többsége halálosan félt tőlük, azonban néhány vállalkozó szellemű gyógyító nem elmenekült előle, hanem kereste az ellenszerét. Ilyen volt Nostradamus is. A betegeket gyógyító pestisdoktorok jellegzetes öltözéket viseltek, amelyben úgy néztek ki, mint egy felöltöztetett szárnyas. A nyári melegben elviselhetetlen, különböző olajokba áztatott ingekből, bokáig érő ruhából, széles karimájú kalapból és egy madárcsőrre emlékeztető, csőrében fertőtlenítő hatásúnak mondott gyógynövényekből, fűszerekből és rózsaszirmokból álló öltözéke hermetikusan elzárta őt a külvilágtól – gondolták abban az időben, amikor az volt az elterjedt vélekedés, hogy a betegségek a levegőben, valamint a rossz szagoknak köszönhetően terjednek.

A házsártos asszony zabolája

Angliában és Skóciában a 16-17. században a csípős nyelvű hölgyeknek egyfajta össznépi nyilvános megaláztatás keretében a fent látható maszkot kellett hordaniuk. Az alacsonyabb társadalmi rétegből származó, olykor boszorkánysággal is meggyanúsított asszonyok a maszk miatt nem tudtak beszélni, mivel a tüskék leszorították a nyelvüket. Büntetésből végig kellett vonulniuk az adott városon.

Az ausztrál vászoncsuklya

Ausztrália egyik leghírhedtebb börtöne, az Old Melbourne Gaol 1842 és 1929 között üzemelt. Itt kaptak helyet a kontinensnyi méretű ország legveszélyesebb bűnözői, akik a nap 24 órájából 23-at magánzárkában töltöttek. Amikor a napi egy órára kimozdulhattak zárkáikból egy vászoncsuklyát kellett fejükre húzniuk, ami jelentősen megnehezítette, hogy a többi rabbal kommunikáljanak.

Maszk piszokevés ellen

Az Afrikából származó rabszolgák között az újkorban a földevés különleges szokása hódított, amit az Újvilágba érkezvén sem kívántak abbahagyni. Ezzel azonban jelentősen mérgezték szervezetüket, ráadásul számos olyan eset is történt, amikor úgy követtek el öngyilkosságot, hogy több marék földet nyeltek le. A rabszolgatartók, hogy megelőzték mindezt, egy lyukacsos szájmaszkot rögzítettek fel a szerencsétlenek szája elé, amelyet több helyen is a fejükhöz rögzítettek.

Mickey-egér gázmaszk

Miután Japán 1941 decemberében megtámadta Pearl Harbort, az amerikaiak között eluralkodott a pánik. A hadsereg vezetői egy gáztámadástól tartottak, így egyre többen kezdtek el gázmaszkot viselni. Mivel a felnőttek számára készített maszk egy gyermeknek túl nagy volt, számukra egy Mickey-egér figurával díszített, kisebb méretű gázmaszkot gyártottak, amelyben a szülők nyugodtabban engedték ki csemetéiket az udvarra játszani. Mindössze azonban ezer darabot készítettek belőle.

Századfordulós halloweenmaszk

A gumi, a műanyag és a futószalagon gyártott, cseppet sem egyedi tucattermékek egyeduralma előtt, az 1900-as évek elején a halloweenmaszkok készítésénél még nagy szerepe volt a kreativitásnak. Az amerikai gyermekek papírmaséból és különböző szövetdarabkákból készítettek maguknak rémisztőbbnél rémisztőbb maszkokat.

Az utazó álarc

A régebbi korokban egy nő társadalmi állapotát az határozta meg, hogy milyen fehér a bőre, ugyanis ha elég gazdag, akkor megtehette, hogy ne dolgozzon a tűző napon. Azonban az utazás során ugyanúgy érte a nők bőrét a nap, ám erre is volt megoldás: egy bársonyból készült álarcot viseltek hosszú útjaik során. A maszkot az 1500-as években még nem pántok segítségével erősítették a fejre, hanem a nőknek egy, a maszk belsejére erősített gyöngyre kellett ráharapniuk, hogy az álarc le ne essen. A férfiak gyakran emlékeztették női kísérőiket a napsugár barnító "veszélyeire", hiszen így hölgytársaik egész úton csöndben voltak.