Kortársaikhoz képest óriások lehettek a gyenyiszovai emberek
A Tajvan és Kína közötti tengeri csatornából előkerült, a gyenyiszovai emberhez köthető fosszíliák vizsgálata új megvilágításba helyezi a kihalt emberféle anatómiáját, derül ki a Tokiói Egyetem legújabb kutatásából. A végtagcsontok fizikai elemzése bizonyítja, hogy az őskőkori populáció egyes tagjai rendkívül robusztus, a mai átlagnál jóval magasabb testalkattal rendelkeztek, ami a kutatók szerint egyedülálló biológiai jellemzőkre és alkalmazkodási stratégiára utal a jégkorszaki környezetben.
- A Tokiói Egyetem kutatói Tajvan partjainál a tengerfenékről előkerült fosszíliák alapján vizsgálták a kihalt gyenyiszovai ember fizikai jellemzőit.
- A fehérjeelemzéssel azonosított végtagcsontok vizsgálata azt mutatja, hogy a faj egyes hím egyedei megközelíthették a 190 centiméteres magasságot.
- A leletek jelentősen bővítik a jégkorszakban élt, eddig főként apró csonttöredékekből ismert emberféle anatómiájára vonatkozó tudományos ismereteket.
A tudományos vizsgálat alapját két, a Pen-hu-csatorna (Penghu) aljzatáról felszínre hozott, részlegesen fennmaradt lábcsont adta. A maradványokból kinyert ősi fehérjék analízise megerősítette, hogy a fosszíliák a neandervölgyiek vonalától mintegy 550 ezer évvel ezelőtt elszakadt gyenyiszovai emberhez (Homo denisovensis) tartoznak.
A szakemberek a Penghu 2 néven regisztrált combcsont eredeti hosszát közel negyvenkilenc centiméterre becsülték, amiből arra következtettek, hogy egykori tulajdonosa megközelítőleg 180 centiméter magas és 83 kilogramm súlyú lehetett. A Penghu 3 jelzésű, egy korábbi sérülés gyógyult nyomait is viselő sípcsont ennél is nagyobb termetre utal. A kutatócsoport számításai alapján ez a csont egy 190 centiméter magas, mintegy 91 kilogramm testtömegű egyedé lehetett, ami jelentősen meghaladja a modern férfiak globális átlagmagasságát.
A fosszíliák mérete alapján az egyetemi kutatók feltételezik, hogy a csontok hím egyedektől származnak, bár a nemüket a leletanyag hiányosságai miatt teljes bizonyossággal nem tudták megállapítani. A sípcsont kémiai ujjlenyomata egyértelműen húsalapú étrendre utal, ami összhangban áll a korábbi paleoantropológiai elméletekkel, amelyek szerint a gyenyiszovaiak sikeresen vadásztak hegyi kecskékre, nagy testű növényevőkre és különböző ragadozókra egyaránt.
A tanulmány szerzői megjegyezték, hogy a maradványok rácáfolnak az úgynevezett Bergmann-szabályra, amely szerint az egyenlítőhöz közelebb élő populációk testmérete biológiai okokból jellemzően kisebb, mint a hidegebb, magasabb szélességi körökön élőké. Bár a Pen-hu térségében élő őskori egyedek viszonylag zord éghajlati viszonyok között éltek, a hideg környezet önmagában nem ad teljes körű magyarázatot a rendkívüli testméretekre.
Ez is érdekelhet
A felfedezés mérföldkőnek számít az emberré válás kutatásában, mivel a Kelet-Ázsia jelentős részét egykor benépesítő gyenyiszovai ember fizikai felépítéséről eddig rendkívül hiányosak voltak a tudományos ismeretek. Bár a korábbi szibériai leletek bizonyították, hogy a faj képviselői nagy agytérfogattal, masszív állkapoccsal és nagyméretű fogakkal rendelkeztek, a koponya alatti csontváz elemeinek hiánya miatt a testmagasságuk eddig rejtély maradt.
A jelentős testtömeg és a robusztus testalkat a kutatók szerint fizikailag kompenzálhatta a korai modern emberekéhez (Homo sapiens) képest feltehetően kevésbé kifinomult eszközhasználatot. Bár az internetes térben a leletek mérete kapcsán az ószövetségi óriásokra vonatkozó tudománytalan spekulációk is szárnyra kaptak, a kutatók határozottan leszögezték, hogy további fosszíliák feltárására és átfogó genetikai adatokra van szükség annak megállapítására, hogy ez a kimagasló testalkat mennyire volt általános a gyenyiszovai populáció egészében.
