Evezősök százai tették félelmetes fegyverré az ókori triérészt

2026. augusztus 13.-Múlt-kor

Ágyúk és nehéz páncélzat nélkül vált a Földközi-tenger egyik legfontosabb hadihajójává az ókori görög triérész, amelynek gyorsaságát és manőverezőképességét mintegy 170, összehangoltan dolgozó evezős biztosította. A feltehetően a Kr. e. 7. században megjelenő hajótípust elsősorban arra tervezték, hogy bronzzal borított döfőorrával minél gyorsabban harcképtelenné tegye az ellenséges hajókat.

Összefoglaló
  • A feltehetően a Kr. e. 7. században megjelent triérész gyorsaságával és manőverezőképességével vált az ókori Mediterráneum meghatározó hadihajójává.
  • A keskeny hajótestet három szinten elhelyezkedő, mintegy 170 evezős hajtotta, akik összehangolt munkájukkal jelentős taktikai előnyt biztosítottak.
  • A triérész legfontosabb fegyvere a bronzzal borított döfőorr volt, amellyel az ellenséges hajótest megrongálására törekedtek.
Egy triérész modellje
(Forrás: Wikimédia Commons / Nachtbold / CC BY-SA 3.0)

A triérész elnevezése az evezők sajátos elrendezésére utalt: a keskeny, könnyű fa hajótest két oldalán három, egymás fölött elhelyezkedő szinten dolgoztak az evezősök a maguk egy-egy evezőjével. A nagyjából 170 fős evezőscsapat összehangolt munkája lehetővé tette, hogy a hadihajó a széliránytól nagyrészt függetlenül gyorsítson és manőverezzen, ami komoly taktikai előnyt biztosított a tengeri összecsapásokban.

A hajó legfontosabb támadófegyvere a vízvonal közelében elhelyezett, bronzzal borított döfőorr volt, amellyel az ellenséges hajótestet viszonylag könnyen meg lehetett rongálni. A triérész keskeny hajóteste ezért nem pusztán a gyors közlekedést szolgálta, hanem magának a harcmodornak is alapvető részét képezte, hiszen egy megfelelő szögben végrehajtott ütközés súlyosan károsíthatta az ellenfél hajóját. 

A triérészek flottái több olyan összetett manővert alkalmazhattak, amelyek kifejezetten a hajók gyorsaságára és fordulékonyságára épültek. A diekplous, vagyis áthajózás során a triérészek az ellenséges hajósor résein igyekeztek áttörni, majd az ellenfél rendezetlen alakzatát vagy védtelenebb oldalát és tatját támadták. A periplous, vagyis körülhajózás során az ellenséges hajóraj megkerülésével igyekeztek annak oldalába vagy hátába kerülni, hogy aztán onnan váratlan támadást mérhessenek rájuk.

Homérosz Iliászában ugyanakkor még nem ilyen hadihajók szállították a görög sereget Trója felé, hiszen a költeményben megörökített háború feltételezett időszaka több évszázaddal megelőzte a triérészek megjelenését. Az eposzban harminc- és ötvenevezős hajók is megjelennek, amelyek azonban még jelentősen különböztek a későbbi klasszikus kor 170 evezőssel hajtott triérészeitől.