Titokzatos bronzkori kultuszhely Gauldalban
Közép-Norvégiában, a Gauldal folyóvölgyében zajló ásatások során régészek egy 3000 éves bronzkori kultuszhelyet tártak fel. A földcsuszamlás által eltemetett területen temetkezések, hosszúházak, sziklarajzok és különleges faragott kövek kerültek elő.
A bronzkori kultuszhely felfedezése
Kr. e. 800 körül hatalmas földcsuszamlás sújtotta a közép-norvégiai Gauldal völgyét. Az agyagrétegek eltemették a környéket, megőrizve egy ősi világ nyomait.
Hanne Bryn, az NTNU Egyetemi Múzeum régésze és csapata két nyáron át dolgozott a vastag agyagrétegek között. A munka eredménye lenyűgöző volt: egy 3000 éves bronzkori kultuszhelyet tártak fel. „Ez egy nagyon különleges lelet. Közép-Norvégiai viszonylatban teljesen egyedülálló” – mondta Bryn.
A lelőhely két zónából áll, mindkettőben egy-egy 10–12 méteres hosszúházzal és temetkezési komplexumokkal. Az egyik mellett egy nagyméretű temetkezési domb (cairn) található, három, kőlapokból épített kamrával. A környéken faragott kövek is előkerültek, amelyek rituális jelentőségre utalnak.
Titokzatos faragott kövek
A gauldali leletek közül kiemelkedik két kő, amelyekre lábnyomokat és csészenyomokat véstek. Az egyik egy sírhalomból került elő: aprólékosan kidolgozott lábnyommal és egy kör alakú mélyedéssel. A másik lelet félkörívben elrendezett kövekről származik, ahol több lábnyom és csészenyom is megjelent. A régészek szerint ezek a motívumok rituális jelentőséggel bírtak, valószínűleg a temetkezésekhez és a közösség szertartásaihoz kapcsolódtak.
A „csészenyom” a régészetben használt szakkifejezés: apró, szabályos kör alakú mélyedést jelöl, amelyet kőbe vájtak. Ezeket a jeleket számos bronzkori lelőhelyen megtalálták Európában. Funkciójuk pontosan nem ismert, de gyakran tekintik őket vallási szimbólumoknak. Felmerült, hogy áldozati folyadékot önthettek beléjük, a Napot vagy a csillagokat jelképezhették, esetleg szimbolikus „kapuként” szolgáltak a túlvilág felé.
A legkülönlegesebb lelet egy 20x10 centiméteres kő, amelynek egyik oldalán emberi alak, kutya, valamint íj és nyíl vésete látható. A hátoldalán egy másik emberi figura, egy azonosítatlan alak és egy hajó rajzolódik ki. „Ez egy nagyon különleges lelet. Olyan kicsi, hogy akár a zsebünkben is hordhatnánk” – jegyezte meg Bryn.
A régészek főzőgödröket és bronzöntéshez használt tűzhelyet is feltártak. Nem találtak azonban állandó településnyomokat, ami arra utal, hogy a bronzkori kultuszhely nem lakófunkciót, hanem vallási szerepet töltött be. A kőlapkamrákban égett emberi csontokat azonosítottak, amelyek Kr. e. 1000–800 közé datálhatók – éppen a földcsuszamlás időszakára.
Használatban volt a katasztrófa idején?
A kérdés, hogy a kultuszhely még működött-e a földcsuszamlás idején, nyitott maradt. Bryn szerint nincs arra utaló jel, hogy a katasztrófa idején emberek tartózkodtak volna a helyszínen. Pompejivel ellentétben itt nem találtak „megfagyott pillanatot”.
Ez is érdekelhet
A Gaulfossen közelében és a környező fennsíkokon több sziklafaragvány is előkerült. Ezek együttese alapján a régiót bronzkori kultúrtájként tartják számon. Bryn és csapata reméli, hogy a nyári ásatások során további leletek kerülnek elő.
A gauldali bronzkori kultuszhely felfedezése bepillantást enged egy 3000 éves közösség szellemi világába. A faragott kövek, a temetkezési komplexumok és a rituális nyomok azt mutatják, hogy a hely nem hétköznapi település volt, hanem vallási központ, ahol az emberek kapcsolatot kerestek az istenekkel és az ősökkel. A földcsuszamlás ugyan elrejtette, de egyben meg is őrizte a múlt emlékeit, melyek ma páratlan betekintést nyújtanak Norvégia bronzkori kultúrájába.
