Szent Ferenc egyik legkorábbi portréját azonosíthatták Veronában
Évszázadokon át szinte észrevétlenül nézett le a hívekre egy töredékes freskó Assisi Szent Ferencről a veronai San Lorenzo-templomban. Egy új kutatás szerint azonban a különös, erőteljes tekintetű alak jóval fontosabb lehet annál, mint korábban gondolták: a falkép akár közvetlenül a szent 1226-ban bekövetkezett halála és 1228-as szentté avatása után készülhetett. Ha a datálás helyes, Szent Ferenc egyik legkorábbi fennmaradt ábrázolásáról lehet szó.
- Egy veronai freskótöredék Szent Ferenc egyik legkorábbi, akár közvetlenül 1228-as szentté avatása után készült ábrázolása lehet.
- A freskó ikonográfiája Bonaventura Berlinghieri 1235-ös Szent Ferenc-képéhez hasonlít, archaikus stílusa azonban akár korábbi keletkezést is valószínűsíthet.
- A lelet a Szent Ferenc-kultusz meglepően gyors, Itálián belüli elterjedésének egyik korai bizonyítéka lehet.
A freskótöredék ma a templom északi mellékapszisában található. Eredetileg a fal része volt, de az 1893-as restaurálás során leválasztották, fatáblára helyezték, majd később ismét a templomban állították ki. A mű jelentőségére Angelo Passuello kutató hívta fel újra a figyelmet, aki a kép történeti és művészeti környezetét is vizsgálja.
A feltételezett korai keltezés mellett több bizonyíték is szól. Szent Ferenc 1220 és 1221 között járt Veronában, a San Lorenzo-templom mellett pedig a középkorban szerzetesi közösség és kórház is működött. Bár arra nincs egyértelmű bizonyíték, hogy Ferenc valóban itt szállt volna meg, a környezet jól illeszkedett ahhoz az életformához, amelyet követőinek előírt: a szegények, betegek és társadalom peremére szorultak között kellett élniük.
A festményből csak egy szabálytalan alakú részlet maradt fenn, az arc azonban jól kivehető. Ferenc nagy, nyitott szemeit vastag sötét vonalak keretezik, szemöldökét okkerszínű ívek hangsúlyozzák, hegyes szakállát és tonzúráját erőteljes fekete ecsetvonások jelzik, fejét nagy glória övezi, mögötte kék háttér látható, barna csuhát visel, csuklyája a nyakánál visszahajtva jelenik meg.
Az ismeretlen festő egyszerű, erősen román kori formanyelvet használt. Ferenc jobb kezét felemeli, tenyerét kifelé fordítja, rajta a stigmára utaló vörös sebnyommal. Bal karja elveszett, de a töredék szélén még látszik annak a könyvnek egy darabja, amelyet a szent eredetileg tarthatott. A kompozíció így a Ferenc-ábrázolások legkorábbi ikonográfiai típusához kapcsolódik.
A testtartás különösen közel áll Bonaventura Berlinghieri 1235-ben festett híres Szent Ferenc-képéhez, amelyet a pesciai San Francesco-templomban őriznek. Hasonló megoldást alkalmaztak egy másik, Pisában fennmaradt korai ábrázoláson is, de a veronai freskó nyersebb, szinte archaikus festésmódja alapján elképzelhető, hogy ezeknél is korábban keletkezett.
Ez is érdekelhet
A töredék felső részén egy vörös-fehér festett keret maradványa is fennmaradt, amely arra utal, hogy az alak egy önálló áhítati képpanel része lehetett. A glória mellett egy „S” betű töredéke is felismerhető, amely feltehetően a szentet azonosító felirat eleje volt.
A felfedezés azért különösen jelentős, mert azt mutathatja, milyen gyorsan terjedt el Szent Ferenc kultusza és képi ábrázolása halála után, méghozzá az Assisihez közvetlenül nem kapcsolódó területeken is. A veronai freskó így nemcsak egy elfeledett középkori falkép, hanem a ferences kultusz korai történetének fontos tanúja lehet.
