Százhuszonhét év után bukkantak ismét ritka viking kori „aranyemberkére” Norvégiában
Bő egy évszázad elteltével került elő ismét a vaskor és a viking kor egyik legrejtélyesebb skandináv lelettípusa, egy úgynevezett „gullgubbe” (aranyemberke) a délnyugat-norvégiai Rogaland megyében. A mindössze egy centiméteres, rendkívül vékony aranylemezből készült rituális tárgyat egy helyi amatőr fémkeresős fedezte fel a Jæren régióban található Klepp település közelében.
A felfedezést Kjetil Særheim amatőr kincskereső tette a saját családi birtokán, aki már tíz éve kutatta a területet. A lelet egy mindössze egy centiméter kiterjedésű, hajszálvékony aranyfólia (norvég nevén gullgubbe, azaz „aranyemberke”), amelybe egy emberpárt – egy férfit és egy nőt – ábrázoló domborművet préseltek. Sigmund Oehrl, a Stavangeri Egyetem Régészeti Múzeumának professzora a lelet kapcsán hangsúlyozta: az apró méretük miatt fémkeresővel szinte észlelhetetlen tárgyak felbukkanása kivételes ritkaságnak számít. Rogaland megyében utoljára 1897-ben dokumentáltak hasonló felfedezést, amikor a mostani helyszíntől nem messze, Hauge farmján tizenhat darab aranylemezt tártak fel a régészek.
Kristin Armstrong-Oma múzeumigazgató tájékoztatása szerint a most azonosított tárgy a skandináv vaskor fiatalabb szakaszára, nagyjából a Kr. u. 500 és 800 közötti időszakra datálható. Bár a tárgytípus nevét a legkorábbi svédországi leletek férfialakjairól („gubbe”) kapta, a kleppi leleten is megfigyelhető páros ábrázolás (amely a kutatók szerint egy uralkodópárt vagy mitológiai istenségeket jelképez) a leggyakoribb motívumok közé tartozik.
A gullgubbék a skandináv régészet egyik legizgalmasabb, kizárólag a mai Svédország, Dánia és Norvégia területére korlátozódó, rejtélyes jelenségét képviselik. A kutatások eddig mintegy négyezer ilyen aranylemezt azonosítottak a skandináv régióban (ezek túlnyomó többségét, mintegy 3600 darabot a dániai Bornholm szigetén), míg Norvégia területéről mindössze körülbelül ötven darab ismert (többek között a lofoteni Borgból és a jæreni Haugéből).
Ez is érdekelhet
A régészeti kontextus egyértelműen bizonyítja, hogy ezek a tárgyak nem fizetőeszközként vagy egyszerű ékszerként funkcionáltak. Szinte kivétel nélkül a vaskori és viking kori regionális hatalmi központok központi csarnoképületeihez (a politikai és vallási gyülekezések színtereihez) kötődnek. Sigmund Oehrl magyarázata szerint a régészek ma már széles körben elfogadják, hogy a lemezeket szakrális, rituális kontextusban használták, leggyakrabban a csarnokok tartóoszlopai alá (az alapozásba) helyezve őket áldozati (vagy építőáldozati) ajándékként az istenek – vélhetően a termékenységhez vagy a hatalmi legitimációhoz kötődő istenségek – számára.
A lelet felfedezésének helyszíne, Klepp és a szomszédos Hauge környéke a korszak egyik legfontosabb politikai és kultikus centruma volt Délnyugat-Norvégiában, amit az itteni, monumentális méretű vaskori halomsírok is bizonyítanak. A mostani, 127 év után előkerült lelet tovább erősíti a régió kora középkori skandináv történelemben betöltött kiemelkedő szerepének elméletét.
