Száz év régészeti munkáját összegzik az egri várban
Hogyan lett a romhalmazból nemzeti emlékhely, és mit mesélnek a föld alól előkerült kályhacsempék vagy pipák a várvédők mindennapjairól? „Örökségünk védelme és jövője” címmel rendeznek kétnapos tudományos konferenciát február 25–26-án Egerben. A tanácskozás apropója kettős jubileum: egyrészt 1925-ben, azaz száz éve indultak meg az első szisztematikus ásatások, másrészt a Dobó István Vármúzeum idén tekinti át az elmúlt évszázad feltárásainak eredményeit a román kori székesegyháztól a 16. századi életmódtörténetig.
A Dobó-bástyában megrendezésre kerülő konferencia célja, hogy szintetizálja az elmúlt száz év egymástól sokszor elszigetelt kutatásait. Bár az egri vár kultusza már a 19. században, Pyrker János László érsek idején elkezdődött, a tudományos igényű munka 1925-ben indult dr. Pálosi Ervin és dr. Pataki Vidor vezetésével. A konferencia rávilágít: a vár nemcsak az 1552-es ostrom hősi színtere, hanem Magyarország egyik legfontosabb egyházi központja is volt, melynek nyomait (például a Szent János-székesegyházat) éppen ezek a feltárások hozták felszínre.
A konferencia egyik legizgalmasabb blokkja a közelmúlt ásatásainak (2017–2020) eredményeit mutatja be. A szakmai előadások nemcsak a falak történetével, hanem az egykori lakók személyes tárgyaival is foglalkoznak: Varga Emese a feliratos cseréppipákat, Kocsis Edit pedig a legfrissebb ásatások során előkerült kályhacsempéket elemzi, amelyekből rekonstruálható a vár fűtési rendszere és lakáskultúrája. Zay Orsolya előadása egy különleges, nőtörténeti kérdést jár körül: viselhetett-e hajhálót Losonczy Anna, az ostrom idején hősiességéről híres asszony? A kutatás a korabeli viselettörténet és a régészeti leletek tükrében vizsgálja a kérdést. Szomolányi Péter a késő gótikus szentély lavabójának (kézmosójának) rekonstrukcióját és újabb építészettörténeti eredményeket tár a közönség elé.
A tanácskozás kiemelt figyelmet szentel a szocializmus évtizedeinek, amikor 1957-től, a katonaság kiköltözése után a múzeum birtokba vehette a területet. Kárpáti János és Feld István előadásaiban Kozák Károly (1920–1989) munkásságát méltatják, aki évtizedeken át vezette a várkutatásokat, és akinek a nevéhez fűződik a ma látható várkép, a belső vár és a kazamatarendszer jelentős részének feltárása és bemutatása.
A rendezvényre a szakma képviselői mellett a helyi lokálpatrióta szervezeteket és a történelem iránt érdeklődő nagyközönséget is várják a Dobó István Vármúzeumba.
Ez is érdekelhet
Az egri vár története nem ért véget a török kiűzésével. 1702-ben a bécsi udvar parancsára felrobbantották a külső vár falait, hogy ne szolgálhasson a kurucok menedékéül, később pedig a köveket a város építkezéseihez hordták el. A 19. század elejére a vár vigasztalan romhalmazzá vált. A fordulatot Pyrker János László érsek hozta el, aki felismerte a helyszín szakrális és nemzeti jelentőségét, de a valódi régészeti áttörést a 20. század hozta.
1925–1938 között, az első nagy ásatási hullámban a kazamatákra és a székesegyház maradványaira koncentráltak. 1957–1989 között pedig az úgynevezett Kozák-korszakban a vár területének több mint felét szisztematikusan átkutatták, és megkezdődött a műemléki helyreállítás. A Nemzeti Várprogram keretében zajló fejlesztések és a modern régészeti módszerek (pl. 3D rekonstrukciók) segítségével a kutatók, mint Buzás Gergely és Rákóczi Gergely, már nemcsak a falakat, hanem az egykori élet színtereit is hitelesen tudják rekonstruálni.
