Számos utasszállítót lelőttek már a történelem folyamán

Az egész világot sokkolta, amikor múlt hét csütörtökön lezuhant egy malajziai utasszállító repülőgép Donyeck mellett, az ukrán szakadárok által ellenőrzött területen. A Malaysia Airlines Boeing 777-es gépe Amszterdamból tartott a malajziai fővárosba, Kuala Lumpurba, s Ukrajna fölött 10 ezer méter magasságban, nemzetközi légi folyosóban haladt, amikor lelőtték. A gép mind a 283 utasa és 15 fős személyzete életét vesztette. A hónapok óta tartó ukrajnai fegyveres konfliktusban érintett felek egymást vádolják az utasszállító gép lelövésével. A gépet az egyik ukrán belügyi tisztségviselő közlése szerint "terroristák", azaz kelet-ukrajnai szakadárok vadászták le Buk típusú légvédelmi rakétával; a szakadárok ezt cáfolták, mondván, nincsenek ilyen magasságig bevethető légvédelmi fegyvereik. Az Ukrán Biztonsági Szolgálat "terrorcselekmény"-nek, a maláj közlekedési miniszter pedig az "emberi tisztesség elleni merénylet"-nek nevezte a Boeing 777-es katasztrófáját. A polgári repülés történetében sajnos nem ez az első alkalom, hogy szándékosan vagy véletlenül utasszállító gépet lőttek le.

A hidegháború egyik legforróbb pillanata

A Korean Air Lines Boeing 747 típusú repülőgépe 1983. szeptember 1-jén Alaszkát elhagyva letért a légifolyosóról és attól nyugatabbra berepült Kamcsatka fölé, többször megsértve a szovjet légteret. Már Szahalin közelében járt, amikor a szovjet légierő két Szuhoj Szu-15 típusú elfogó vadászgépe a nyomába eredt, de a pilótáknak sem rádión, sem vizuálisan nem sikerült a kapcsolatot felvenniük vele.

A KAL 007 éppen a szovjet légtér elhagyására készült, amikor hajnali fél négykor az egyik vadászgép két rakétát lőtt ki rá. Az utasszállító a tengerbe zuhant, fedélzetén mindenki - 269 ember, köztük egy amerikai kongresszusi képviselő - meghalt. Ronald Reagan amerikai elnök a Szovjetuniót tette felelőssé a "gyalázatos és elítélendő tettért", Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter gépe nem szállhatott le New Yorkban és több nyugati légitársaság egy ideig nem indította el moszkvai járatait.

A szovjet hatóságok sokáig tagadták a gép lelövését és hátráltatták az eset kivizsgálását, s azt állították, hogy kémrepülő hatolt a szovjet légtérbe. A Politbüro egészen odáig ment, hogy kijelentette: amerikai provokációról van szó, amelynek célja egy esetleges háború kirobbantása. Az eset a hidegháború egyik legfeszültebb pillanatát hozta el, amely után magasra csaptak a szovjetellenes indulatok, különösen az Egyesült Államokban.

Az incidens hátteréről ma sem tudni biztosat. A hivatalos verzió szerint az útiránytól való eltérés csupán a véletlen műve volt. A gépet lelövő szovjet pilóta (aki nyilatkozatai szerint később sem bánta meg tettét) a fényekből látta ugyan, hogy Boeing géppel van dolga, de feltételezte, hogy az egy katonai célokra átalakított polgári típus. A szovjetek azon az éjszakán fokozott készültségben voltak, mert a térségben illegális kísérletet terveztek egy SS-25 rakétával.

Az esemény óta természetesen újabb magyarázatok, elméletek is születtek: a tragédia tízedik évfordulóján egy disszidált szovjet pilóta azt állította, a kamcsatkai radarrendszer hibája vezetett a gép lelövéséhez, ami így nem szándékos támadás, hanem üzemzavar lett volna. Egy másik verzió szerint amerikai felderítő gépek abban az időszakban Kamcsatka térségében többször is megsértették a szovjet légteret, hogy információkat szerezzenek az akkoriban átalakított szovjet katonai távközlési rendszerről, s hasonló célra akarták a KAL 007-es járatát is felhasználni.

Az eltévedt utasszállító tragédiája

1973-ban a Sínai-félsziget felett az izraeli légierő lelőtt egy líbiai Boeing 727 típusú utasszállító repülőgépet, 108 személy halálát okozva. Izrael a támadást azzal indokolta, hogy a líbiai gép a sivatagban lévő katonai állások felett repült el, s nem tett eleget a leszállásra történt felszólításnak.

A Libyan Arab Airlines (LAA) 114-es járata a líbiai Tripoliból szállt fel 1973. február 21-én és Bengázi érintésével az egyiptomi Kairóba tartott. Hamarosan azonban a rossz időjárási körülmények és műszaki hiba miatt elnavigálta magát és délután kettő óra előtt öt perccel az 1967-es hatnapos háború óta izraeli irányítás alatt álló Sínai-félsziget felett izraeli légtérbe lépett. Két perccel később az izraeli légierő két F4-ese elfogta az utasszállítót. A Boeing a leszállásra történő felszólítást megtagadta, majd nyugat felé vette az irány.

Az F4-esek lelőtték az utasszállítót, amely kényszerlandolás közben a földbe csapódott. A fedélzetén tartózkodó 113 személyből csak öten - köztük a másodpilóta - élték túl az esetet. Izrael később elismerte, hogy a gép lelövésére személyesen David Elaza vezérkari főnök adott utasítást. Az akció a világméretű felháborodás ellenére sem váltott ki komolyabb arab válaszlépéseket, sőt az ENSZ sem ítélte el a támadást. Ellenben a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet, Líbia, a Szovjetunió és az Egyesült Államok is a leghatározottabban elítélte az utasszállító lelövését. 

A Malév-gépet is lelőhették

A Malév 240-es számú járata a Malév által üzemeltetett három hajtóműves Tu–154 típusú sugárhajtású utasszállító repülőgép volt, amely a Budapest-Bejrút menetrend szerinti útvonalon Libanon tengerpartjának közelében 1975. szeptember 30-án a Földközi-tengerbe zuhant. A fedélzeten tartózkodó ötven utas - köztük egy magyar -, valamint a tíz fős legénység életét vesztette. A légikatasztrófa oka hivatalosan azóta is ismeretlen.

A leszálláskor bekövetkezett tragédia előtti rádiólevelezésből kitűnt, hogy a gép úgynevezett siklópályán volt, leszállás előtti állapotban, amikor hátulról rakétatalálat érte. Ez egyértelműen kormányozhatatlanná tette, de nem okozta a repülőgép levegőben történt felrobbanását. A gép kormányozhatatlanná vált és már nem volt lehetőség arra, hogy vízre szálljon, ezért a teljesen magatehetetlen szerkezet belezuhant a tengerbe, s a becsapódáskor felrobbant.

A legelterjedtebb vélekedés szerint a repülőt izraeli vadászgépek lőtték le, ezt azonban közvetlen bizonyíték nem támasztja alá. Sőt, ha igaz a gép utasaira és rakományára vonatkozó feltételezés - amely szerint a fedélzeten PFSZ-tagok és a terroristáknak szánt magyar gyártmányú fegyverek voltak -, akkor a libanoni polgárháború több résztvevőjének is érdekében állhatott a gép eltüntetése, köztük rivális arab terrorszervezeteknek, a szovjeteknek és az amerikai CIA-nak.

A harci repülőgépnek nézett utasszállító

Gyászolók Teherán utcáin 1988. július 7-én

Az Iran Air 655-ös járata Bandar Abbaszból Dubajba indult 1988. július 3-án, amikor az amerikai USS Vincennes hadihajó tévesen iráni F-14-es harci repülőgépnek érzékelte, és a Perzsa-öböl felett légvédelmi rakétáival lelőtte. A gép fedélzetén levő összes ember - 290 utas és a 16 fős személyzet -életét vesztette, ezzel ez lett a repülés történetének egyik legtöbb halálos áldozattal járó tragédiája. 

A Vincennes az után sértette meg az iráni felségvizet, hogy iráni motorcsónakok figyelmeztető lövéseket adtak az egyik helikopterére. Az Airbus A300 típusú gépet RIM-66M Standard közepes hatótávolságú légvédelmi rakétával lőtték le. Az amerikai kormány magyarázata szerint az Airbus A300-t F-14 Tomcat vadászrepülőgépnek nézték (az Egyesült Államokban kifejlesztett gépet akkoriban csak az Amerikai Haditengerészet és az Iráni Iszlám Köztársaság Légiereje rendszeresítette), és tévedésből lelőtték.

Az eset nyomán hatalmas össztűz zúdult az Egyesült Államok politikai és katonai vezetésére. Bár 1996-ban az Egyesült Államoknak és Iránnak több kérdésben - így a támadásban elhunyt áldozatok családtagjainak kompenzálásáról - is sikerült megállapodnia, Washington soha nem vállalta magára a felelősséget és nem követte meg Teheránt. Az Iran Air a 655-ös járatszámot egyébként a mai napig fenntartja a Teherán-Bandar Abbasz-Dubaj útvonalon közlekedő járatának.

Rést ütni az amerikai-brit szövetségen

1953. július 23-án a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg lelőtte a hongkongi székhelyű ázsiai légitársaság, a Cathay Pacific Airways Bangkokból Hongkongba tartó C-54 Skymaster típusú gépét. A fedélzeten tartózkodó 19 emberből tízen haltak meg. 

A C-54 Skymaster technikai problémák miatt csak egyórás késéssel tudott felszállni a bangkoki repülőtérről. A következő közel négy és félórás út a tervek szerint alakult, ám ekkor két kínai La-7 gépágyúkkal lelőtte a Cathay Pacific Airways VR-HEU lajstromú DC-4 utasszállító gépét a Hainan-szigetek közelében. Nem sokkal ezután a DC-4 segélyhívására a térségben tartózkodó USS Philippine Sea és USS Hornet őrjáratozó A-1 Skyraider-ei légi harcban lelőtték a két kínai gépet.

A VR-HEU tragédiája miatt komoly feszültség alakult ki Kína, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok között. Ugyan Kína bocsánatot kért a gép lelövéséért és kompenzációt helyezett kilátásba, Dwight D. Eisenhower amerikai elnök kemény hangot ütött meg a pekingi vezetéssel szemben, kijelentve, hogy a kommunisták így akarták aláásni az angol-amerikai kapcsolatokat.

Azt nehéz megállapítani, hogy a tragikus kimenetelű incidens önmagában tovább rontotta volna-e az addig sem túl szívélyes viszonyt az angol-amerikai szövetség és a Kínai Népköztársaság között. Mindenesetre azzal, hogy az Eisenhower-adminisztráció a tajvani válság idején nukleáris fegyver bevetését fontolgatta Kína ellen, a pattanásig feszült helyzet időzített bombaként ketyegett.

Szibéria: Ukrajna tagad, majd kárpótol

A Malaysia Airlines Boeing 777-es gépének tragédiája leginkább a Siberian Airlines 1812 2001-es lelövésével állítható párhuzamba. 2001. október 4-én 78 ember vesztette életét, amikor az ukrán légvédelem gyakorlat közben kilőtt rakétája a Fekete-tenger fölött eltalált egy TU-154-es orosz repülőgépet.

A "Szibéria" légitársaság Tu-154-es utasszállító repülőgépe Tel-Avivból Novoszibirszkbe repült volna, amikor egy Sz-200 légvédelmi rakétarendszer lelőtte. A repülőgép fedélzetén tartózkodó 66 utas - köztük 51 izraeli állampolgár - és a 12 fős személyzet közül senki sem élte túl a tragédiát. 2003 és 2005 között Ukrajna összesen 15,6 millió dollár fizetett az áldozatok hozzátartozóinak.

Sokáig tartott, míg az ukrán vezetés az orosz vizsgálatok és a Kijevre nehezedő hatalmas nyomás után elismerte az utasszállító lelövését. Leonyid Kucsma ukrán elnök elfogadta Alekszandr Kuzmuk, a védelmi tárca vezetőjének lemondását és a minisztérium több magasrangú tisztjét is felmentette beosztásából.