Sokkolta Kecskemét lakosságát az 1911-es földrengés

Magyarországon nem ritkák a földrengések, a különbség a világ nagy törésvonalaihoz képest pusztításuk mértékében (és Richter-skálán mért erősségükben) keresendő. Ugyan a történelmi erejű földmozgásokhoz, mint az 1755-ös lisszaboni katasztrófához fogható eseményre hazánkban nem volt példa, az 1763-as komáromi földrengés és az 1911. július 8-án, 113 éve pusztító kecskeméti földrengés is kitörölhetetlen nyomot hagyott emlékezetünkben.

Pusztító rengések

A földrengések 1935-től, a Richter-skála bevezetésétől mérhetővé váltak. Ez önmagában mégsem mutatja meg az emberiségre gyakorolt hatásukat, amely jóval túlmutat a számokon. 

Az eddigi legnagyobb, Richter-skála szerinti 9,5-es erősségű földrengést 1960-ban rögzítették Chilében, de az itt tapasztalt pusztítás össze sem hasonlítható az ennél némileg gyengébb, mégis több mint 200 ezer halálos áldozatot követelő 2004-es indiai-óceáni rengéssel, amely pusztító szökőárt idézett elő. 

9-es erősséget meghaladó földrengések körülbelül 20 évente fordulnak elő, ez azonban nem jelent védelmet egy esetleges katasztrófától. A történelem legpusztítóbb és legemlékezetesebb földrengései többnyire a fennálló körülmények és a helyszínek miatt okoztak féktelen pusztítást.

Ami az áldozatok számát illeti, az 1556-ban a kínai Sanhsziban bekövetkezett rengés több mint 800 ezer halottjával áll a szomorú lista élén, ezt követi az 1976-os – szintén kínai – tangsani katasztrófa, a hivatalos, kormány által közölt (bár kétkedve fogadott) statisztika alapján 242 769 halálos áldozattal. 

Az ókori és középkori földrengések esetében a halottak számáról csak becsléseink lehetnek. Az 526-os antiochiai földrengés akár 250 ezer emberéletet is kiolthatott a Bizánci Birodalomban, amelyet tetézett az eseménnyel járó tűzvész pusztítása is. A keresztes hadjáratokról ismert, törésvonalon fekvő Aleppó 1138-ban szintén százezrekben mérhető halálesetet okozó rengés epicentruma volt.

Lisszabon 1755-ig egy kulturálisan sokszínű, igazi kora újkori világvárosnak számított, de a Szent Vince-foktól körülbelül 200 kilométerre nyugat-délnyugati irányban keletkezett földrengés elpusztította a települést. A korabeli krónikákban óriási visszhangot keltő esemény a beszámolók szerint 60 ezer áldozatot követelt, a földrengés okozta hullámhegy pedig nem csak Franciaország, de még Anglia partjait is elérte. 

A Kárpát-medence ugyan törésvonalaktól mentes, de védelmet nem nyújt a földkéreg mozgásaival szemben. Noha közepes erősségű, 4,5-5-ös szintet meghaladó rengések csak néhány évtizedenként fordulnak elő, a gyenge, 2-es vagy 3-as erősségű rengések már sokkal gyakoribbak. 

Az első feljegyzés még a római korból, 456-ból maradt fent, a híradások szerint Savaria (Szombathely) városát pusztította földrengés. Az újkortól kezdve részletesebben dokumentáltak a földmozgások hazánkban is, a történelmi fordulópontot az 1763-as, 6,2-6,3 erősségű komáromi földrengés jelentette. A 63 halálos áldozatot követelő katasztrófa során az épületek harmada összedőlt, ép ház szinte nem is maradt a városban. Az esemény az irodalmat is megihlette, Jókai Mór Az elátkozott család című regényében emlékezik meg Komárom balsorsáról.

Még évtizedekig utórengések következtek, és a 19. század sem maradt „csendes”: 1810-ben Mór települést sújtotta egy 5,4-es erősségű földrengés.

Kellemetlen ébredés

Kecskemét a boldog békeidők haszonélvezőjeként, különösen a 19. század utolsó harmadában gyors növekedésnek indult. A gazdaság prosperált, a filoxéra pusztításai miatt a homokos talaj kincset ért a szőlőtermelőknek, majd nem sokkal később a gyümölcstermelés is virágzásnak indult. A város népessége gyarapodott, a települést 1870-ben törvényhatósági jogú város rangjára emelték.

A fejlődő város lakóit sokkolta, ami 1911. július 8-án, hajnali 2 óra után néhány perccel történt. Hatalmas robajra ébredtek, néhányan fényjelenségeket is észleltek és éjszakai öltözetükben kirohantak az utcára. A pánikhangulatot a Világ másnapi, július 9-i száma festi le a legjobban:

„Suttyomban, éjnek idején toppant be, beröhögött a pihenő emberek hálószobáiba és amikor névjegyét a kávéházakban éjjelező emberek asztalára dobta, elállt a zene, elhalt a kacagás, néhány percre, a nagy mindenség titokzatossága krétafehér virágokat fakasztott az emberek arcán, megállította a sziveket és agyunkba verte jelentéktelen voltunk szomorú tudatát.”

Az 5,6-os erősségű földrengés nem érkezett előjel nélkül: 1908-ban egy jóval gyengébb, 4,5-es erősségű rengés rázta meg a várost. Ugyan emberéletet nem követelt a kecskeméti riadalom, többen megsérültek, az épületekben károk keletkeztek. A Friss Ujság néhány érintettről és balesetről is beszámolt másnapi számában: 

„A luteránus palota tűzfala rádőlt Lengyel Bertalan orvos lakására. Az orvost és nejét eszméletlenül húzták ki a romok alól. Kun Sámuel fejét a nagy tükör, Kováts Pál hirlapiró arcát a menyezetről leeső kő zúzta össze. Több aszszonyt őrjöngési rohammal a kórházba szállítottak. Baranyay Ferenc máriahegyi tanyást kilenc gyermekével együtt temette maga alá a ráomló ház.”

Összesen 1269 lakóház sérült, és 34 épületet kellett kiűríteni. A legnagyobb veszteségeket a templomok szenvedték el, a római katolikus templom tornya félrecsúszott, a freskók megsérültek, a zsinagóga gömbje megdőlt, a falak repedezni kezdtek. A legtöbb kár a felsővárost érte – a rengés egy 5 kilométeres, északkelet-délnyugat irányú sávban volt a legerősebb –, sérülést szenvedtek a malmok, a gyárak (kenyér-, konzerv- és gyufagyár), de a Közgazdasági Bank és a Törvényszéki Palota sem maradt sértetlen.

A helyi szerkesztőség, a Kecskeméti Újság érthető okokból sokkos állapotban írta aznapi számát: „E percekben, midőn reggel 7 órakor e sorokat rójjuk, tele romhalmazzal szobáinkban, teljes felszereléssel, mindenre készen, a borzalom leülepedett hatásával vetjük a betűt, betű után, minden pillanatban idegesen felugrálunk, vajjon az utolsó roham, amely a pusztítás, ne adj Isten, befejezés, mely percekben ér bennünket.” Jajongó emberekről, utcai siralmakról, és mindenekelőtt elkeseredésről számoltak be tudósításukban. 

Az anyagi kár igen jelentős összegre, körülbelül 8 millió aranykoronára rúgott. A segélyakció és az újjáépítés – többek között Lechner Ödön közreműködésével – hamar megkezdődött, de a város korábbi fényét már nem nyerhette vissza: az I. világháború keresztülhúzta a számításokat. 

A rengést Szabadkától Bécsig szinte országosan észlelték, Budapest lakosaiban is rémületet keltett. „Amiről eddig, mint ismeretlen messzi országok különös, ismeretlen szenzációiról olvastunk, íme nálunk következett be” – írja a Friss Ujság, és valóban, a 20. század tartogatott még földrengéseket Magyarország lakosságának, még ha az 1956-os dunaharaszti vagy az 1985-ös berhidai rengések nem is okoztak olyan mértékű anyagi kárt, mint amekkorát Kecskemét városa elszenvedett. A 2020-as és 2021 Zágrábhoz közeli, 6,4-es, illetve 4,7-es erősségű földrengések, vagy a 2022. áprilisi, Magyarország déli részén szintén érzékelhető 6-os erősségű boszniai földmozgás emlékeztet: bárhol, bármikor megmozdulhat alattunk is a föld.