Sárgászöld pokol Ypern városában

Amint a furcsa színű felhő elérte az állásokat, a francia gyarmati hadsereg katonái között kitört a pánik. Aki tudott, fejvesztve menekült az apokaliptikus helyzetből, azokra pedig, akik beszippantották az elegyet, borzasztó, mintegy tízperces haláltusa várt. 110 éve, 1915. április 22-én több ezer francia katona vonaglott görcsökben a belga Ypern (Ypres) városa körül kiásott lövészárkokban.. A napot sokan a vegyi hadviselés kezdetének tekintik, bár a nagy háborúban nem ez volt az első ilyen jellegű támadás.

Tiltott fegyverek

Bár az 1899-es hágai konvenció megtiltotta a mérges gázok (vegyi fegyverek) használatát, az egyre több áldozattal járó első világháborúban a harcoló felek minél hatásosabb eszközök felkutatásába és alkalmazásába kezdtek.

Az állóháború megszüntetése és az egyre kontrollálatlanabbá váló konfliktus a teljes széteséssel fenyegetett, így egyre többen a gyors – ám sajnos nem békés – lezáráson dolgoztak.

A közhiedelemmel ellentétben azonban nem a németek vetettek be először harci gázt, hanem a franciák, akik már 1914 augusztusában etil-brómacetát tartalmú könnygázgránátokat lőttek ki a német egységek állásaira. A gallok ekkor még rosszul számoltak, a koncentráció olyan alacsony maradt, hogy az ellenség katonái „még csak meg sem könnyezték” a próbálkozást.

Az első fajsúlyosabb támadás1915 januárjában jött el. A központi hatalmak a keleti fronton már emelték a tétet és a veszélyesebb xilil-bromidot vetették be az oroszok ellen. A cári haderőnek viszonylagos szerencséje volt, mert a nagy hidegben a gáz jelentős része megfagyott, így nagyjából „csak” ezer katona életét követelte az akció.

Megfordult a szél

A nyugati fronton 1915 áprilisára patthelyzet alakult ki. A szembenálló felek már az első yperni csatában sem bírtak egymással. A németek nem tudták elérni a La Manche csatorna déli partját, az antant erők pedig képtelenek voltak visszanyomni a támadókat. A német vezérkar ezért szokatlan támadással próbálta feltörni a francia védelmi vonalakat.

A belgiumi Ypern városa közelében futó frontvonal mentén 5700 hordó klórgázt halmoztak fel a németek, akik csak a kedvező széljárásra vártak.

1915. április 22-én a szél nyugati irányba, a francia csapatok állásai felé fújt. Elérkezett hát a cselekvés ideje. Aznap délután, nem sokkal hat óra előtt a hordókat megnyitották és kiengedték a halálos anyagot.

Fritz Haber német vegyész javaslatára tartályokból fújták ki a mérgező vegyületet ‒ ezzel az 1899-es hágai tiltást is kijátszották a németek, mivel az expressis verbis a fojtógázok lövedékekben való bevetésére vonatkozott. Az egyezmény aláírásakor a palackokból való kifújás technológiája ugyanis még nem létezett.

Halálos késlekedés

A front túloldalán a francia gyarmati hadsereg marokkói és algériai egységei állomásoztak. A katonáknak ugyan feltűnt a vészjóslóan gomolygó szürkés-sárgászöld felhő, de teljesen tapasztalatlanok voltak a vegyi fegyverekkel kapcsolatban. Az egységek tagjai egészen addig, amíg nem léptek kontaktusba a halálos eleggyel, a helyükön maradtak. Ez a késlekedés ezrek halálát okozta.

A klórgázzal érintkezők először köhögni kezdtek, majd fulladási rohamokat kaptak. Aki ekkor még észnél volt, az futásnak eredt, hogy minél messzebb kerüljön a gázfelhőtől. A kevésbé szerencsések már nem tudtak kimenekülni: a vízzel heves reakcióba lépő klór ugyanis sósavoldatként kicsapódott szemük nyálkahártyáján és szétmarta a látószervüket. Másoknnak az orrukban okozott égési sérüléseket, de rengetegen fulladtak meg a tüdejükben képződő sav maró hatása miatt is.

Kiengedték a szellemet a palackból

A klórgáz hat-hét kilométeres szakaszon borította be a frontvonalat. Ötezren azonnal életüket vesztették, több ezren pedig égési sérülésekkel vagy félig vakon hátráltak.

A németek azonban nem voltak kellően felkészültek. Megfelelő gázálarc és vegyvédelmi felszerelés híján a francia állásokba benyomuló germánok is égési sérüléseket szenvedtek, illetve köhögési rohamokat kaptak. A klórgáz ugyanis nehezebb volt a levegőnél és megrekedt a lövészárkokban. Mivel az előrenyomulást nem tervezték meg precízen, a keletkezett rést nemsokára a helyszínre érkező antant csapatok (kanadaiak) zárták be.

Bár a világtörténelem első modern vegyi támadásának tartott akció ily módon teljesen haszontalan volt, Fritz Haber német vegyész „találmánya”, a klórgáz alkalmazásával a németek gyakorlatilag „kiengedték a szellemet a palackból”. Ypern után ugyanis mind az antant, mind a központi hatalmak haderői lelkiismeret-furdalás nélkül alkalmazták a különféle, egyre hatásosabb harci gázokat, ha a hadi helyzet azt kívánta.

A nagy háború alatt a szembenálló felek több mint 100 ezer tonnányi légnemű mérget állítottak elő, amelynek közel 30 ezer katona esett áldozatául, és további félmillióan maradandó károsodásokat szenvedtek.