Nemzeti kincseket és történelmi kéziratokat állítanak ki Szlovéniában
A ljubljanai Szlovén Nemzeti Múzeum átfogó kiállításon mutatja be azokat az értékes történelmi dokumentumokat és ritkaságokat, amelyeket a közelmúltban vettek fel a szlovéniai UNESCO Világemlékezet listára. A múzeum hivatalos közleménye szerint a "Spomin Slovenije II" (Szlovénia Emlékezete II) című, 2027 január elejéig látogatható tárlat összesen nyolc kulturális intézmény, köztük levéltárak, könyvtárak és múzeumok összefogásával jött létre. A projekt tíz olyan kiemelkedő dokumentumörökségi tételt tár a nagyközönség elé eredeti formájában, amelyek 2025 októberében érdemelték ki a nemzeti védettséget.
- Új kiállítás nyílt a Szlovén Nemzeti Múzeumban a nemzeti dokumentumörökség legfontosabb darabjaiból.
- A tárlat tíz, a nemzeti UNESCO Világemlékezet listára frissen felvett ritkaság eredeti példányát mutatja be.
- A multiszenzoros kiállításon a látogatók a több évszázados kéziratok és nyomtatványok illatát is megtapasztalhatják.
A tárlat egyik legkülönlegesebb eleme a multiszenzoros, azaz a több érzékszervre ható kiállítástervezés. A múzeum a Ljubljanai Egyetem Kémiai és Kémiai Technológiai Karával, valamint a GreenHer kiválósági központtal együttműködve a világon szinte egyedülálló kísérletet hajtott végre. A kutatók laboratóriumi körülmények között elemezték, majd mesterségesen újraalkották két történelmi dokumentum – egy több száz éves pergamen kézirat és egy 17. századi Valvasor-nyomtatvány – autentikus, specifikus illatát. A kiállítótérben elhelyezett illatminták révén a látogatók a vizuális élményen túl a régi könyvek és archívumok sajátos szaglásbeli atmoszféráját is közvetlenül megtapasztalhatják.
A november közepén megnyíló kiállítás olyan kiemelkedő történelmi személyiségek hagyatékára fókuszál, mint Johann Weikhard von Valvasor (Janez Vajkard Valvasor) 17. századi polihisztor, Giuseppe Tartini zeneszerző, vagy Sigmund von Herberstein (Žiga Herberstein) diplomata. A kiállított tételek között szerepel a szlovén filmművészet egyik alapköve, az 1931-es V kraljestvu Zlatoroga (Az Aranykürt birodalmában) című celuloid dokumentum-játékfilm, Piran városának 1307-es középkori statútuma, valamint Anton Codelli báró egyedülálló, 1911 és 1914 között Togóban készült afrikai fotóalbuma is. Ezen rendkívül sérülékeny anyagok fizikai bemutatása a konzerválási szempontok miatt nagyon ritka.
Kiemelt figyelmet kap a Jernej Kopitar nyelvészről elnevezett, a 11. és a 19. század közötti időszakot felölelő szláv kéziratgyűjtemény. Ennek a kollekciónak a legértékesebb darabja az óegyházi szláv nyelvemlékek egyik legkorábbija, a 11. századi Suprasli kódex (Codex Suprasliensis) egyik kötete. Ez a felbecsülhetetlen értékű, a Szlovén Nemzeti és Egyetemi Könyvtárban őrzött nyelvemlék már 2007-ben felkerült a nemzetközi UNESCO Világemlékezet listára is. A kódex történelmi súlyát jól érzékelteti, hogy ugyanabban az évben kapta meg a legmagasabb nemzetközi minősítést, amikor az 1066-os normann hódítást megörökítő, világhírű bayeux-i falikárpit.
A jelenlegi tárlat a 2023 őszén megrendezett első Spomin Slovenije kiállítás szerves folytatása. A korábbi projekt során mutatták be először azt a tíz történelmi dokumentumot, amelyek legelsőként kerültek fel a 2022-ben létrehozott szlovén nemzeti listára. Akkor a szlovén kulturális tér olyan óriásainak eredeti műveit állították ki, mint France Prešeren költő, Primož Trubar, az első szlovén nyelvű könyv nyomtatója, Jurij Dalmatin bibliafordító, valamint a 16. századi velencei kartográfus, Pietro Coppo. Az UNESCO 1992-ben indította el a Világemlékezet (Memory of the World) programot a globális dokumentumörökség megóvása és hozzáférhetővé tétele érdekében.
Ez is érdekelhet
A szlovén nemzeti kulturális emlékezet jelentős részben a Habsburg Birodalom keretein belül formálódott. A mai Szlovénia területe a kora középkortól egészen 1918-ig történelmileg több, túlnyomórészt osztrák koronatartományra (Krajna, Karintia, Stájerország, valamint az Osztrák Tengermellék) tagolódott. A szlovén nyelvű írásbeliség a 16. századi reformáció során, Primož Trubar munkásságával bontakozott ki, de a 19. századi nemzeti ébredésig a latin és a német maradt a közigazgatás, a tudomány és a magas kultúra domináns nyelve.
Az olyan többnyelvű, kozmopolita tudósok, mint a krajnai származású Johann Weikhard von Valvasor – akinek a Karszt-vidéket bemutató 1689-es monumentális topográfiai munkája a Royal Society tagságát is meghozta számára –, kulcsszerepet játszottak a térség természeti és kulturális értékeinek európai megismertetésében.