Raszputyin gyilkosa még Hollywoodot is megleckéztette
Napjainkban számos hollywoodi film stáblistáján olvasható a következő jogi nyilatkozat: »A film cselekménye a képzelet szüleménye, bármilyen hasonlóság élő vagy holt személyekkel csupán a véletlen műve.« Meglepő módon ez a figyelmeztetés nem egy huszonegyedik századi jogvitából, hanem egy 1932-ben bemutatott film nyomán kirobbant, az MGM stúdió ellen indított perből ered, amelyet nem más kezdeményezett, mint Feliksz Juszupov, Grigorij Raszputyin gyilkosa.
- A hollywoodi filmekben máig alkalmazott jogi nyilatkozat elterjedése egy 1932-es MGM-filmhez és a Raszputyin meggyilkolásában részt vevő Feliksz Juszupov peréhez köthető.
- A Raszputyin és a cárné című filmben Juszupov feleségét, Irinát egy hercegnő alakjában jelenítették meg, akit Raszputyin szexuálisan bántalmaz.
- A per nyomán a hollywoodi stúdiók olyan jogi figyelmeztetéseket kezdtek alkalmazni, amelyek a szereplők és valós személyek közötti hasonlóságot véletlennek minősítették.
A Metro-Goldwyn-Mayer (MGM) amerikai filmstúdió 1932-ben mutatta be Raszputyin és a cárné című filmjét, amely az őrült szerzetes felemelkedését és bukását dolgozta fel. Bár Juszupovot az alkotók rendkívül előrelátó módon nem említették név szerint a forgatókönyvben, senkinek nem lehetett kétsége afelől, hogy Raszputyin meggyilkolásának fő kitervelőjét, Paul herceget róla mintázták. Az orosz főnemest több okból is zavarta ez a ki nem mondott párhuzam, saját nevében azonban nem indíthatott eljárást, mivel a bűncselekményt korábban már beismerte a hatóságok előtt.
Juszupov ezért végül a felesége, Irina nevében indított pert, akit a filmben Natasa hercegnőként jelenítettek meg. Az alkotásban a nőt Raszputyin szexuálisan bántalmazza, aminek természetesen semmilyen valóságalapja nem volt - a rágalmazási vád tehát adott volt. A brit bíróság 1934 márciusában végül Irinának adott igazat, és 25 ezer font kártérítést ítélt meg számára. A házaspár ezt követően az Egyesült Államokban peren kívül is megegyezett a készítőkkel (a hírek szerint 250.000 dollárt kértek ezért cserébe a stúdiótól), az MGM azonban így is jobbnak látta inkább kivonni a filmet a forgalomból, amit ezt követően évtizedekig nem is lehetett megtekinteni nyilvánosan.
Irina befeketítésén túl a per egyik központi eleme a film nyitószövege volt, amely magyarul nagyjából így hangzott: „Ez a történet egy birodalom pusztulásáról szól... A szereplők közül többen is élnek, mások azonban erőszakos halálnak estek áldozatul." A filmstúdiót segítő egyik jogi szakértő ezzel kapcsolatban állítólag azt mondta az MGM-nek, hogy ez a kijelentés erősen alátámaszthat minden rágalmazási és becsületsértési keresetet, ezért jobb lenne a jövőben ennek az ellenkezőjét kiírni a filmek elé. Nem sokkal ezután a nagy amerikai stúdiók elkezdték szerepeltetni filmjük stáblistáján az „Ez a film a képzelet szüleménye" kezdetű jogi nyilatkozatokat, hogy minél több jogi eljárást megelőzhessenek ezzel.
Feliksz Juszupov lázadó ifjúsága
Feliksz Juszupov 1887-ben született Szentpéterváron, Oroszország egyik leggazdagabb családjában. Mivel másodszülött fiúként a hercegi cím jogos örököse a bátyja volt, nem ő, ezért szülei elnézően nevelték. Megbotránkoztató viselkedésével ugyanakkor még így is sikerült kivívnia családja haragját: egyszer például bátyja segítségével, női ruhába öltözve lépett fel egy kabaréban. Amikor apja tudomást szerzett az esetről, szigorúan megbüntette Felikszet, fia azonban így is gátlástalan és makacs fiatalemberré cseperedett.

1908-ban bátyja, Nyikolaj egy párbajban életét vesztette, így Feliksz lett a hatalmas családi vagyon és a Juszupov hercegi cím egyedüli örököse. A következő években szoros barátságot kötött Dimitrij Pavlovics nagyherceggel - a cár egyik rokonával -, és feleségül vette Irina Alekszandrovna hercegnőt, II. Miklós cár unokahúgát.
Ez is érdekelhet
Juszupov leírása szerint Raszputyint, a cári család befolyásos segítőjét Dimitrij nagyherceg, Szergej Mihajlovics Szuhotyin, valamint Vlagyimir Puriskevics segítségével ölte meg a Mojka-palota alagsorában. A többször is meglőtt szerzetes holttestét ezután egy szövetbe csavarták, majd a Kis-Nyevka feletti hídhoz cipelték és a folyóba hajították.
Az összeesküvők ugyanakkor meglehetősen hanyagul tüntették el a nyomokat, így gyorsan lebuktak. Bár Alekszandra cárné kezdetben követelte a gyilkosok agyonlövését, Dimitrijt végül a perzsiai frontra vezényléssel (tehát gyakorlatilag száműzetéssel), Juszupovot pedig házi őrizettel büntették. A főnemes végül az 1917-es forradalmat követően feleségével, Irinával együtt elmenekült az országból.
