Raszputyin gyilkosa még Hollywoodot is megleckéztette

2026. november 21.-Iszály Boróka-Múlt-kor

Napjainkban számos hollywoodi film stáblistáján olvasható a következő jogi nyilatkozat: »A film cselekménye a képzelet szüleménye, bármilyen hasonlóság élő vagy holt személyekkel csupán a véletlen műve.« Meglepő módon ez a figyelmeztetés nem egy huszonegyedik századi jogvitából, hanem egy 1932-ben bemutatott film nyomán kirobbant, az MGM stúdió ellen indított perből ered, amelyet nem más kezdeményezett, mint Feliksz Juszupov, Grigorij Raszputyin gyilkosa.

Összefoglaló
  • A hollywoodi filmekben máig alkalmazott jogi nyilatkozat elterjedése egy 1932-es MGM-filmhez és a Raszputyin meggyilkolásában részt vevő Feliksz Juszupov peréhez köthető.
  • A Raszputyin és a cárné című filmben Juszupov feleségét, Irinát egy hercegnő alakjában jelenítették meg, akit Raszputyin szexuálisan bántalmaz.
  • A per nyomán a hollywoodi stúdiók olyan jogi figyelmeztetéseket kezdtek alkalmazni, amelyek a szereplők és valós személyek közötti hasonlóságot véletlennek minősítették.
Forrás: The Collector

A Metro-Goldwyn-Mayer (MGM) amerikai filmstúdió 1932-ben mutatta be Raszputyin és a cárné című filmjét, amely az őrült szerzetes felemelkedését és bukását dolgozta fel. Bár Juszupovot az alkotók rendkívül előrelátó módon nem említették név szerint a forgatókönyvben, senkinek nem lehetett kétsége afelől, hogy Raszputyin meggyilkolásának fő kitervelőjét, Paul herceget róla mintázták. Az orosz főnemest több okból is zavarta ez a ki nem mondott párhuzam, saját nevében azonban nem indíthatott eljárást, mivel a bűncselekményt korábban már beismerte a hatóságok előtt.

Juszupov ezért végül a felesége, Irina nevében indított pert, akit a filmben Natasa hercegnőként jelenítettek meg. Az alkotásban a nőt Raszputyin szexuálisan bántalmazza, aminek természetesen semmilyen valóságalapja nem volt - a rágalmazási vád tehát adott volt. A brit bíróság 1934 márciusában végül Irinának adott igazat, és 25 ezer font kártérítést ítélt meg számára. A házaspár ezt követően az Egyesült Államokban peren kívül is megegyezett a készítőkkel (a hírek szerint 250.000 dollárt kértek ezért cserébe a stúdiótól), az MGM azonban így is jobbnak látta inkább kivonni a filmet a forgalomból, amit ezt követően évtizedekig nem is lehetett megtekinteni nyilvánosan.

Irina befeketítésén túl a per egyik központi eleme a film nyitószövege volt, amely magyarul nagyjából így hangzott: „Ez a történet egy birodalom pusztulásáról szól... A szereplők közül többen is élnek, mások azonban erőszakos halálnak estek áldozatul." A filmstúdiót segítő egyik jogi szakértő ezzel kapcsolatban állítólag azt mondta az MGM-nek, hogy ez a kijelentés erősen alátámaszthat minden rágalmazási és becsületsértési keresetet, ezért jobb lenne a jövőben ennek az ellenkezőjét kiírni a filmek elé. Nem sokkal ezután a nagy amerikai stúdiók elkezdték szerepeltetni filmjük stáblistáján az „Ez a film a képzelet szüleménye" kezdetű jogi nyilatkozatokat, hogy minél több jogi eljárást megelőzhessenek ezzel. 

Feliksz Juszupov lázadó ifjúsága

Feliksz Juszupov 1887-ben született Szentpéterváron, Oroszország egyik leggazdagabb családjában. Mivel másodszülött fiúként a hercegi cím jogos örököse a bátyja volt, nem ő, ezért szülei elnézően nevelték. Megbotránkoztató viselkedésével ugyanakkor még így is sikerült kivívnia családja haragját: egyszer például bátyja segítségével, női ruhába öltözve lépett fel egy kabaréban. Amikor apja tudomást szerzett az esetről, szigorúan megbüntette Felikszet, fia azonban így is gátlástalan és makacs fiatalemberré cseperedett.

Feliksz Juszupov fiatalon
Feliksz Juszupov fiatalon
Forrás: Wikipédia / Közkincs

1908-ban bátyja, Nyikolaj egy párbajban életét vesztette, így Feliksz lett a hatalmas családi vagyon és a Juszupov hercegi cím egyedüli örököse. A következő években szoros barátságot kötött Dimitrij Pavlovics nagyherceggel - a cár egyik rokonával -, és feleségül vette Irina Alekszandrovna hercegnőt, II. Miklós cár unokahúgát. 

Juszupov leírása szerint Raszputyint, a cári család befolyásos segítőjét Dimitrij nagyherceg, Szergej Mihajlovics Szuhotyin, valamint Vlagyimir Puriskevics segítségével ölte meg a Mojka-palota alagsorában. A többször is meglőtt szerzetes holttestét ezután egy szövetbe csavarták, majd a Kis-Nyevka feletti hídhoz cipelték és a folyóba hajították.

Az összeesküvők ugyanakkor meglehetősen hanyagul tüntették el a nyomokat, így gyorsan lebuktak. Bár Alekszandra cárné kezdetben követelte a gyilkosok agyonlövését, Dimitrijt végül a perzsiai frontra vezényléssel (tehát gyakorlatilag száműzetéssel), Juszupovot pedig házi őrizettel büntették. A főnemes végül az 1917-es forradalmat követően feleségével, Irinával együtt elmenekült az országból.