Azonosították az 1991-es ovčarai mészárlás francia áldozatát
Közel 34 évvel az 1991-es vukovári ostromot követő ovčarai mészárlás után DNS-vizsgálattal azonosították Jean-Michel Nicolier francia önkéntes földi maradványait. A 25 évesen kivégzett férfi maradványaira 2025 szeptemberének végén bukkantak rá a horvátországi Ovčara közelében.
- DNS-vizsgálattal azonosították Jean-Michel Nicolier francia önkéntes 1991-ben eltűnt földi maradványait.
- Az 1991. november 20-i ovčarai kivégzés a délszláv háború első tömeggyilkossága volt.
- A vukovári kórházból elhurcolt legalább 255 ember közül több tucatnyian eltűntek, akiket mnáig nem találnak.
Vukovár ostroma 1991. szeptember 14-én vált teljessé, amikor szerb milíciák és a Jugoszláv Néphadsereg egységei bekerítették a mintegy 45 ezer lakosú Duna-parti várost. A települést már júniustól szinte naponta lőtték, és az év során becslések szerint több mint 700 ezer tüzérségi gránát csapódott be.
Több mint 10 ezer civil kényszerült pincékbe és bunkerekbe, miközben a városi kórház alatti hidegháborús óvóhelyen működő válságstáb szervezte az ellátást. A személyzet a folyamatos támadások és az október 4-i légitámadás ellenére 3 hónap alatt mintegy 4000 sebesültet látott el, közülük 2250 embert megoperáltak. Bár az Európai Közösség október 12-i segélykonvoja 114 súlyos sérültet kimenekített, november 13-tól elfogyott a védők lőszere, és november 18-án az utolsó horvát egységek is letették a fegyvert.
A harcok elcsitulása után, november 19-én nemzetközi segélyszervezetek tárgyaltak a kórház kiürítéséről, ám a szerb parancsnokok feltartották őket. Másnap, november 20-án szerb katonák mintegy 400 beteget és dolgozót szállítottak el buszokkal, miközben páncélozott járművel elzárták a Vöröskereszt útját. Legalább 269 sérültet a város déli szélén lévő laktanyába vittek, ahol 14 egészségügyi dolgozót elengedtek, a többi legalább 255 embert viszont órákon át bántalmazták. Este teherautókkal az Ovčara melletti sertéstelepre szállították őket, majd 18 és 22 óra között másfél kilométerrel távolabb, egy mezőn Kalasnyikov gépkarabélyokkal agyonlőtték a foglyokat, létrehozva a háború első tömegsírját.
Az 1998-ban feltárt fő tömegsírból 2010-ig 194 áldozatot azonosítottak DNS-vizsgálattal, majd 2026 elején további 2 személy kilétére derült fény, de a 255 eltűnt közül sokan máig nem kerültek elő. Köztük volt Jean-Michel Nicolier is, aki 1991 júliusában csatlakozott a horvát erőkhöz a 35 országból érkezett mintegy 480 külföldi önkéntes egyikeként. A november 9-én megsebesült franciával még november 19-én interjút készített a kórházban Agnès Vahramian haditudósító, ám Nicolier visszautasította a meneküléshez felajánlott sajtóigazolványt.
Maradványait végül 2025 szeptemberének végén találták meg 3 másik agyonlőtt áldozattal együtt egy Ovčara közeli út mentén és egy szeméttelepen. Tomo Medved horvát veteránügyi miniszter hangsúlyozta, hogy az édesanyja végre megtudhatta az igazságot a fia sorsáról, akinek emlékét 2011 óta állami kitüntetés, 2015 óta pedig egy vukovári gyaloghíd őrzi.
Ez is érdekelhet
A vukovári csata és az azt követő ovčarai kivégzés a Jugoszlávia felbomlásához vezető fegyveres konfliktusok egyik legvéresebb nyitánya volt. Miután Horvátország és Szlovénia 1991. június 25-én kikiáltotta függetlenségét, a Jugoszláv Néphadsereg és a szerb félkatonai alakulatok offenzívát indítottak a szerb kisebbség által is lakott horvát területek ellenőrzéséért. Kelet-Szlavónia kulcsfontosságú városa közel 3 hónapon át feltartóztatta a jelentős túlerőben lévő támadókat, ami időt adott a horvát hadseregnek a védelem kiépítésére. A város pusztulása a nemzetközi közvélemény figyelmét is a térségre irányította, és hozzájárult Horvátország 1992 eleji diplomáciai elismeréséhez.
Az ovčarai tömeggyilkosság előrevetítette a délszláv háborúk következő éveit jellemző etnikai tisztogatásokat és a polgári lakosság elleni súlyos jogsértéseket. A nemzetközi közösség a háborús bűnök kivizsgálására 1993-ban létrehozta a Hágai Nemzetközi Törvényszéket, amely a vukovári kórház kiürítéséért felelős több katonai parancsnokot is elítélt. Az eltűntek felkutatása és azonosítása több mint 3 évtizeddel a harcok után is lassú folyamat, amelyet a másodlagos tömegsírok és a nyomok eltüntetése nehezít.