Portugáliától a Szentföldig – 16 meghatározó helyszín a templomos rend történetéből

Kevés olyan középkori szervezet van, amelyhez annyi legenda kapcsolódik mint templomos lovagok rendjéhez. A Szentföldre érkező zarándokok védelmére szerveződő lovagrend tagjai közel kétszáz éves történelmük során a végsőkig kitartottak a muszlim támadásokkal szemben és részt vettek az Ibériai-félsziget felszabadításában. Az 1307-ben egy valóságos vérfürdő közepette felszámolt rend építményeivel ma is számos helyen találkozhatunk még.

Templomosok a Szentföldön

Akko

A ma már ötezer éves múlttal büszkélkedő Akko városa kulcszerepet játszott a keresztes hadjáratok története során is. Jeruzsálem első keresztes királya, I. Balduin 1104-ben foglalta el és stratégiailag fontos fekvésének köszönhetően rövidesen a régió második legnagyobb városává fejlődött. Miután pedig Szaladin elfoglalta Jeruzsálemet, Akko vált a keresztesek legfontosabb támaszpontjává és de facto fővárosává.

Az ispotályosok és Német Lovagrend mellett így a harmadik lovagrend, a Templomosok számára is kulcsfontosságú volt a település, amely végül a Szentföld utolsó keresztes erődjeként egészen 1291-ig ellenállt a muszlim támadásoknak. Elvesztése nemcsak a Templomos Rend, de az egész korabeli nyugati világ egyik legmegrázóbb eseménye volt. Az Akkót elfoglaló mamelukok – annak érdekében, hogy megakadályozzák a keresztesek visszatérését – teljesen lerombolták a várost, egyedül a muszlim szent helyeket kímélték meg.

Antiochia

Az első keresztes hadjárat eredményeképpen négy új állam született a Földközi-tenger keleti partvidéke mentén: az Edesszai Grófság, a Tripoliszi Grófság, a Jeruzsálemi Királyság és az Antiochiai Fejedelemség. Utóbbi területén emelkedett a templomosok számos korai erődje, úgy mint a bagraszi, a La Roche de Roussel vagy épp a La Roche de Guillaume, amely egyben a templomosok utolsó antiochiai támaszpontja is volt egészen 1299-es elestéig.

Arvád

Tartúsz kikötővárosának partjaitól nem messze fekszik Arvád szigete, amely a templomosok egyik utolsó nagy vállalkozásának színhelye is volt egyben. A szárazföldi erődök eleste után, a lovagok még egy évtizeden keresztül kitartottak a szigeten emelkedő erődben és innen készültek megindítani – a keletről érkező mongolokkal szövetségben – az ellentámadásukat.

A terv azonban kudarcba fulladt és a mamelukok ostrom alá vették az erődöt. Annak 1302-es eleste után pedig az elfogott templomosokat Egyiptomba hurcolták rabszolgának.

Chastel Blanc

A mai Szíria észak-nyugati részén emelt Chastel Blanc erődje stratégiai fekvése miatt bizonyult fontos támaszpontak a templomosok számára. Az 1202-ben épített, közel 28 méter magas tornya a templomos építészet egyik legjobban megőrzött példája a régióban.

Chateau Pélerin

A Zarándokok kastélya névre keresztelt vár a templomosok egyik legjobb erődítményének bizonyult a keresztes hadjáratok korszakában. Az erőd 4 ezer katonát tudott befogadni és tengerparti elhelyezkedésének köszönhetően egy ostrom idején is biztosítani lehetett az ellátmány utánpótlását. Falai ennek megfelelően számos támadást átvészeltek, mígnem 1291 augusztusában a mamelukok végül elfoglalták.

Ciprus

Akko elestét követően a templomosok Ciprus szigetére helyezték át főhadiszállásukat, így itt kapott helyet a lovagrend kincstára és levéltára is. A sziget feletti uralom kérdése azonban korántsem volt egyértelmű, minthogy a templomosoknak a ciprusiak lázadásával és a rivális ispotályos lovagrenddel is szembe kellett nézniük.

Templom-hegy

A templomosok első főhadiszállása a jeruzsálemi Templom-hegyen állóm al-Aksza mecsetben volt, amely a város keresztes kézre kerülését követően királyi palotaként is szolgált. 1120-ban II. Balduin adományozta az épület egyik szárnyát a lovagok számára és ezzel egyidőben megbízta őket a város és az oda érkező zarándokok védelmével. Lényegében a lovagrend elnevezése is innen eredeztethető, minthogy az épület a hagyomány szerint Salamon egykori Templomának helyén állt.

La Féve

La Féve erődje ugyancsak egy stratégiailag fontos templomos erőd volt, amely a Jeruzsálemet Tiberiással, illetve az Akkót a mai Bét-Seánnal összekötő utak kereszteződésénél emelkedett. Az erődben több mint 50 lovag teljesíthetett egyszerre szolgálatot.

Maldoim

Egy másik hasonló erőd volt Maldoim erődje, amelyből a templomosok ellenőrizni tudták a Jeruzsálem és Jerikó között haladó utat, amelyen a zarándokok a Jordán folyó felé utaztak ekkoriban.

Tartúsz

A mai Tartúsz városa a keresztesek uralma idején a Tortosa nevet viselte. 1152-ben jutott a templomosok birtokába, akik egy kettős fallal megerősített erődöt emeltek itt, amely egészen 1291-ig ellenállt a muszlimok támadásoknak. A városban található katedrális, a Notre Dame de Tortose az egyik legjobb állapotban fennmaradt keresztes templom a régióban.

Templomosok Nyugat-Európában

Aragónia

A Pireneusok hegyeitől délre elhelyezkedő Aragónia sok szempontból a templomosok nyugat-európai tevékenységének egyik központja volt. Több nagymester is származott innen és a lovagok gyakran szolgáltak az aragón uralkodók diplomatáiként vagy gyermekeik nevelőiként. Az Ibériai-félsziget királyai pedig sokszor támaszkodtak a templomosok harctudására a mai Spanyolország nagy részét uralmuk alá hajót mórok elleni hadjárataikban. Ennek megfelelően számos templomos erőd is emelkedett a régióban, köztük például Monzón és Miravet várai.

Arville

A Franciaország közepén elhelyezkedő Arville sokáig a templomosok kiképzőközpontjaként működött. A frissen csatlakozott lovagok itt készülhettek fel a Szentföldön rájuk váró küzdelmekre. A templomosok bukását követően az épületkomplexum az ispotályosok birtokába került.

La Rochelle

A templomosok legfontosabb tengeri támaszpontja az Atlanti-óceánon La Rochelle városának kikötője volt. Egy széles körben elterjedt legenda szerint a lovagokkal történő 1307-es véres leszámolást megelőzően néhány tucat hajó – gazdagon megrakodva a templomosok kincseivel – még sikeresen el tudott menekülni IV. Fülöp francia király haragja elől.

A párizsi Temple

Napjainkban már csak egy tér neve emlékeztet az egykor Párizs közepén álló impozáns, négy tornyú erődítményre, amely a Temple nevet viselte és amelyet a 19. század során bontottak le. A második keresztes hadjárat idején épített erődben helyet kapott egy templom, számos adminisztratív épület és egy kincstár is, amelynek köszönhetően a Temple a templomosok pénzügyi központjaiként szolgált évszázadokon keresztül. Itt került sor továbbá az utolsó nagymester, Jacques de Molay és a rend többi vezetőjének letartóztatására 1307. október 13-án.

Tomar

Egy mórok felett aratott győzelmet követően került a rend birtokába Tomar erődje 1159-ben, amely egyben a templomosok portugáliai főhadiszállásává is vált. Az utolsóként felépített „templomos városban” számos, még ma is álló épület kapott helyet, így például egy kastély, illetve egy rotundával ellátott rendház is. Az innen indított támadások révén Portugália jelentősen ki tudta terjeszteni határait déli irányba.

A londoni Temple

A London szívében álló Temple Church kétségtelenül az egyik legjelentősebb templomos központ volt Nyugat-Európában. A rend angliai főhadiszállásaként szolgáló templomot 1185-ben szentelték fel II. Henrik angol király és Heraclius jeruzsálemi pátriárka jelenlétében. Az épület előtt egy szobor állít emléket a szomorú véget ért lovagrendnek: két lovag ül egy lovon – épp úgy, ahogy az a templomosok egykori pecsétjein volt látható.