A vártnál jóval nagyobb volt Kiskunhalas középkori temploma

2026. november 18.-Múlt-kor

A kiskunhalasi római katolikus temető területén folytatódó régészeti kutatások rávilágítottak, hogy a város késő középkori temploma a korábbi feltételezéseknél jóval nagyobb és összetettebb szerkezetű volt. A Baon hírportál beszámolója szerint a Thorma János Múzeum szakemberei roncsolásmentes műszeres méréseket követően tárták fel az építmény újabb alapozási árkait és falszakaszait. Az új eredmények pontosítják a Kápolnahely néven ismert régészeti lelőhely kiterjedését és az egykor köré szerveződő közösség mindennapjait.

Összefoglaló
  • Újabb régészeti feltárásokat végeztek Kiskunhalason a késő középkori Kápolnahelynél.
  • A geofizikai vizsgálatok és az ásatások alapján a templom hossza meghaladta a 22 métert.
  • A kőből és téglából emelt szakrális épületet legalább két jól elkülöníthető ütemben építették.
Fotó: BAON/Pozsgai Ákos

A Kápolnahely történelmi jelentősége évszázadok óta ismert a helyi emlékezetben, Pesty Frigyes 19. századi kéziratos helynévtára is megemlékezett a kőből és téglából emelt szakrális épület egykori létezéséről. A szakszerű régészeti feltárások 2005-ben és 2007-ben vették kezdetüket, amikor a kutatók azonosították egy 14-15. századi templom, valamint az ahhoz tartozó, sűrűn használt középkori temető maradványait.

Az akkori munkálatok során előkerült sírmellékletek - köztük viseleti elemek, ékszerek és pénzérmék - értékes adatokat szolgáltattak a korabeli halasi közösség temetkezési szokásairól, az épület teljes alaprajza azonban tisztázatlan maradt.

Fotó: BAON/Pozsgai Ákos
Fotó: BAON/Pozsgai Ákos

A kutatás 2025 tavaszán kapott új lendületet egy földradaros geofizikai felméréssel, amely pontosabb képet adott a felszín alatti struktúrákról. Erre alapozva az év végén ismét megindultak az ásatások, amelyek jelentősen módosították az épületről alkotott eddigi elképzeléseket. Gallina Zsolt régész tájékoztatása alapján a feltárt alapozási árkok és a megmaradt falak egyértelművé tették, hogy a templom hossza meghaladta a 22-23 métert. A falszerkezet és a rétegtani viszonyok elemzése kimutatta, hogy az épület nem egyetlen ütemben készült; a középkori igények változásával párhuzamosan legalább két jól elkülöníthető építési periódusban bővítették és alakították át.

A 2026 őszén zajló ásatási fázis célja a templom pontos tájolásának és alaprajzi elrendezésének végső tisztázása, valamint a környező temetőrészlet kiterjedésének meghatározása. A terepmunkát modern technológiák, köztük drónos felvételek és háromdimenziós digitális modellek segítik.

A feltárás során előkerült apróbb leleteket, így a gyűrűket, az övcsatokat, a fal- és freskómaradványokat, valamint a korabeli pénzérméket a múzeum munkatársai megtisztították és katalogizálták, hogy a közeljövőben a nagyközönség számára is bemutathassák azokat. A városvezetés és a szakemberek hosszú távú terve, hogy a konzervált alapfalakat egy rendezett történelmi emlékhelyként láthatóvá és látogathatóvá tegyék.

A kiskunhalasi régió a 14-15. században a Magyar Királyság egyik fontos alföldi települési központja volt. A kunok 13. századi betelepítését követően a terület fokozatosan integrálódott az ország gazdasági és egyházi szerkezetébe, ami a helyi infrastruktúra, köztük a kőtemplomok építésében is megmutatkozott. Az Alföld kőben szegény vidékén egy ekkora méretű, kőből és téglából emelt szakrális épület fenntartása és többszöri bővítése jelentős anyagi erőforrásokat és egy stabil, gyarapodó közösséget feltételez.