Ótürk rovásírásos emléket és sziklarajzokat találtak Kazahsztánban

2026. június 16. 17:06 Múlt-kor

Több mint ezerkétszáz ősi sziklarajzot és egy ritka ótürk rovásírásos emléket azonosítottak a dél-kazahsztáni Burhanszaj-szurdokban. A Zsambül megyében zajló legújabb kutatások a régió több évezredes pásztorvilágának mindennapjaiba nyújtanak bepillantást.

Ótürk rovásírásos emléket és sziklarajzokat találtak Kazahsztánban

Korábban

A leletegyüttes legkiemelkedőbb darabja egy sziklába vésett, öt jelből álló rövid felirat, amely a negyedik és a tizedik század közötti időszakból származik. Vlagyimir Tyisin ótürk írásszakértő fordítása alapján a szöveg jelentése: „A nevem Aba”.

Borisz Zseleznyakov, az A. H. Margulan Régészeti Intézet vezető kutatója a helyi sajtónak rámutatott, hogy az emlék különlegességét a regionális talaszi írásmód használata adja. A személyes jellegű üzenet a szakemberek szerint valószínűleg a terület egykori birtokosától vagy őrzőjétől származik, ami éles kontrasztban áll a korszakból ismert monumentális, uralkodói feliratokkal, egyúttal a térség kiterjedt eurázsiai - a Jenyiszejtől az Altajig nyúló - írásbeliségének helyi adaptációját bizonyítja.

A nyelvi emlék mellett a szurdok egy folyamatosan használt történelmi archívumként funkcionált az elmúlt négyezer évben. Anatolij Sajahmetov régész elmondása alapján a folyó mentén öt csoportba rendeződő, legalább ezerkétszáz sziklarajzot dokumentáltak eddig, de a számuk a jövőben tovább nőhet.

A bronzkortól a középkorig ívelő időszakból származó ábrázolások - köztük vadászjelenetek, kecskék és egypúpú tevék - a közép-ázsiai hegyvidéki pásztorkodás mindennapjait rögzítik. A sziklarajzok környezetében a kora vaskorhoz és a középkorhoz köthető három temetkezési helyet (Burhanszaj 1, 2 és 3) is feltártak, ami arra utal, hogy a völgy nem pusztán ábrázolási helyszín, hanem egy komplex kulturális és szakrális tér volt a korabeli nomád társadalmak számára.

Dél-Kazahsztán, különösen a Talasz folyó völgye és a Nyugati-Tiensan térsége, a Selyemút egyik kulcsfontosságú szakasza volt, ahol az ősi Taraz városának közelségében évszázadokon át találkoztak a nomád, a letelepedett és a kereskedelmi hálózatok. A kedvező adottságú, vízben gazdag szurdokvölgy a bronzkori pásztoroktól kezdve a középkori türk nyelvű törzsekig számos közösség számára nyújtott menedéket és átvonulási útvonalat.

A kutatóintézet a feltárások lezárulta után egy átfogó monográfia megjelentetését tervezi, és kezdeményezi a páratlan régészeti komplexum állami védelem alá helyezését.