A kommunista hatalomátvétel mindennapjai egy székelyföldi faluban
A romániai kommunista pártállam vidéki kiépülését és a hagyományos paraszti társadalom túlélési stratégiáit mutatja be a Vörösök Székelyföldön című új történelmi munka. Főcze Jánosnak a Jaffa Kiadó gondozásában megjelent kötete Szépvíz 1944 és 1956 közötti történetén keresztül elemzi a társadalmi átalakulás folyamatát. A mikrotörténeti vizsgálat rámutat, hogy az államhatalom osztályharcos politikája miként ütközött össze, majd kötött kényszerű kompromisszumokat a helyi közösségek korábbi tekintélyviszonyaival.
- Főcze János újonnan megjelent kötete a romániai kommunista pártállam kiépülésének helyi társadalmi hatásait vizsgálja Szépvíz történetén keresztül.
- A kutatás rávilágít, hogy az új hatalom a székely gazdák és az örmény kereskedők közötti korábbi feszültségeket is felhasználta az osztályharc során.
- A lakosság a nyílt ellenállás helyett informális alkukkal, a statisztikák kijátszásával és feketekereskedelemmel próbálta megőrizni hagyományos életmódját.
Az 1944 őszi frontátvonulást követően az erdélyi magyar településeknek az egymást váltó katonai és közigazgatási rendszerekhez kellett alkalmazkodniuk. A Magyar Népi Szövetség keretein belül induló átmeneti önszerveződési lehetőségek az 1947-es párizsi békeszerződés után szűkültek be, amikor Észak-Erdély hovatartozása véglegessé vált. Az 1948-as alkotmány elfogadásával, majd az államosítással Romániában is lezárult az egypárti rendszer kiépítése.
Szépvíz kiválasztása így társadalomtörténeti szempontból különösen indokolt, hiszen a település a székely paraszti hagyomány, a magyarörmény kereskedői örökség és a katolikus egyház találkozási pontján helyezkedett el. Főcze egyik legfontosabb felismerése, hogy a hatalomnak nem a semmiből kellett új konfliktusokat teremtenie.
A „kizsákmányoló” politikai címkéjét egyszerűen ráhúzták azokra az örmény kereskedőkre és módos gazdákra, akikkel szemben már a háború előtt is létezett bizonyos fokú társadalmi és vagyoni feszültség. A könyv óvakodik a fekete-fehér ábrázolástól. Bemutatja a korábbi elit ambivalens szerepét, ezáltal a szocializmus előtti falu képe is mentesül a hamis idealizálástól.
A szerző levéltári források, közigazgatási iratok és szóbeli visszaemlékezések alapján bizonyítja, hogy a pártállam e korábbi helyi ellentéteket használta fel saját bázisának megteremtéséhez. A gazdasági siker osztálybűnné vált, a módosabb gazdákat és a hitelező kereskedőket pedig kulákként, illetve kizsákmányolóként bélyegezték meg. Az 1949-ben meginduló kollektivizálás és a katolikus egyház háttérbe szorítása nem csupán a tulajdonviszonyokat alakította át, hanem a kalákára, a családi gazdaságra és a vallási ünnepekre épülő hagyományos munkaszervezési formákat is felszámolta.
Az MTA–BTK Lendület Munkaformák Kutatócsoport keretében készült kutatás egyik legfőbb megállapítása, hogy a falu lakosságának magatartása nem írható le az ellenállás és a behódolás egyszerű végleteivel. Bár a lakosok a nyilvánosság előtt átvették a rendszer elvárt politikai nyelvezetét, a háttérben továbbra is működtették saját gazdasági szabályaikat.
A termények elrejtése, a beszolgáltatások megkerülése vagy a feketekereskedelem a helyiek szemében a családok túlélését szolgáló erkölcsi kötelességnek számított. A központi pártutasításokat végrehajtó helyi káderek maguk is gyakran alkukra kényszerültek a település lakóival, a mindennapi irányítás során figyelembe véve a hagyományos rokoni és vallási kötelékeket.
Ez is érdekelhet
A széles román és magyar nyelvű levéltári forrásbázisra, valamint oral history interjúkra építő kötet meggyőzően bizonyítja, hogy a diktatúra nem egyetlen pillanatban és nem változatlan forgatókönyv szerint foglalta el a helyi társadalmat. A monográfia hiánypótló betekintést nyújt a kommunista átalakulás mindennapi gyakorlatába, intelligensen elkerülve az egységes, passzívan ellenálló magyar falu mítoszát.
Főcze János: Vörösök Székelyföldön. Mindennapok és túlélés egy erdélyi magyar faluban, 1944 és 1956 között. Jaffa Kiadó, Modern Magyar Történelem sorozat, 2026. 256 oldal.
