Gyakori volt a csecsemőkori laposfejűség a vaskori Itáliában
A vaskori Itáliában élt felnőttek maradványain mutatták ki a csecsemőkori laposfejűség eddig ismert legkorábbi eseteit. Michael Allen Beck De Lotto, a Padovai Egyetem kutatójának az International Journal of Paleopathology című folyóiratban megjelent tanulmánya szerint a jelenség nem a modern kor sajátossága. A felfedezés bizonyítja, hogy a háton altatás és a csecsemők mozgásának korlátozása évezredekkel ezelőtt is formálta a koponyákat.
- A Padovai Egyetem kutatói a Kr. e. 9. és 8. századból származó itáliai koponyákon mutatták ki a csecsemőkori laposfejűség eddig ismert legkorábbi eseteit.
- A picenus kultúrához tartozó matelicai temetőben vizsgált huszonhat felnőtt maradványainak 42 százalékánál azonosították a koponya tartós deformációját.
- A vizsgálatok kizárták a szándékos koponyatorzítást és a talajnyomást, így az elváltozásokat az egykori csecsemőgondozási szokások okozhatták.
A Közép-Itáliában található matelicai temetőkben a Kr. e. 9. és 8. századra datálható, a picenus kultúrához tartozó sírokat vizsgáltak. A kutatócsoport huszonhat megőrződött koponyát elemzett, amelyek közül tizenegynél azonosítottak rendellenes, gyakran a jobb oldalra koncentrálódó ellaposodást.
A szakemberek a CT-vizsgálatok és a csontok illeszkedése alapján kizárták, hogy az elváltozást a talaj nyomása vagy fejlődési rendellenesség okozta volna. A szándékos koponyatorzítás lehetőségét szintén elvetették, mivel az ehhez kapcsolódó csontsérülések hiányoztak, és a gyakorlat nem volt jellemző Itáliában. A laposfejűség diagnózisát a nyakcsigolyák és a kulcscsontok aszimmetriája is megerősítette.
A csecsemőkori laposfejűség (plagiocephalia) akkor alakul ki, ha az újszülöttek rugalmas koponyáját huzamosabb ideig egyirányú nyomás éri. A modern orvostudomány ezt gyakran a hirtelen csecsemőhalál megelőzését célzó, háton altatást szorgalmazó kampányokkal köti össze. A leletek azonban rávilágítanak, hogy a vaskori csecsemőgondozási szokások hasonló hatásokkal jártak.
A kutatók szerint az alsó-hátsó rész ellaposodása arra utal, hogy a csecsemőket párnákon altatták. A mozgásteret korlátozó eszközök, mint a hordozódeszkák, a szoros pólyák vagy a közép-európai leletanyagból is ismert csőrös etetőedények használata mind hozzájárulhattak a koponya deformálódásához.
Ez is érdekelhet
A vizsgált maradványok egy olyan időszakból származnak, amikor a félszigetet különböző indoeurópai törzsek, köztük a picenusok lakták. Ez a népcsoport a Kr. e. 1. évezred első felében élte virágkorát Közép-Itália keleti partvidékén, halottaikat jellemzően oldalukra fektetve temették el.
A tanulmány azért is bír kiemelkedő jelentőséggel, mert a gyermekkori elváltozások a növekedés során általában korrigálódnak, így a felnőttkori maradványokon megfigyelhető deformációk az eredeti állapot súlyosságát jelzik. A 42 százalékos előfordulási arány azt mutatja, hogy az ilyen jellegű elváltozások a vaskori társadalmakban jóval elterjedtebbek lehettek annál, mint ahogy azt a bioarchaeológiai kutatások eddig feltételezték.
