Őstulok koponya őrizte a 10 500 éves sírt
Régészek egy mintegy 10 500 éves őstulok koponyát találtak egy korai mezolitikus hamvasztásos temetkezés közelében. A koponyát egykor faoszlopra erősítették, ami arra utal, hogy a vadászó-gyűjtögető közösségek összetett rituális térben helyezték el halottaikat.
Az őstulok koponya egy különös őskori temetkezés mellett
Egy figyelemre méltó észak-németországi régészeti felfedezés új megvilágításba helyezi a korai vadászó-gyűjtögető társadalmak spirituális világát. A Schleswig–Holstein tartományban fekvő Duvensee mocsár területén dolgozó kutatók egy vadon élő őstulok koponyáját tárták fel. A lelet egykor egy faoszlopra volt rögzítve, és egy rendkívül korai hamvasztásos temetkezés közelében állt.
A felfedezés mintegy 10 500 éves. A kutatók szerint a korai mezolitikus közösségek már ekkor összetett temetkezési rituálékat alkalmaztak. A lelet arra utal, hogy az állatszimbolika és a halottak spirituális védelme fontos szerepet játszott a közösség hitvilágában.
A Duvensee mocsár őskorban
A Lauenburg hercegség járásában fekvő Duvensee mocsárvidéket Észak-Európa egyik legfontosabb mezolitikus régészeti tájegységének tartják. A terület számos nyomot őriz abból az időből, amikor vadászó-gyűjtögető csoportok telepedtek meg a gleccserek visszahúzódása után kialakuló tavak és vizes élőhelyek közelében.
A legújabb kutatások középpontjában a Lüchow LA 11 jelű ásatási terület áll. Az évezredek során felhalmozódó tőzegrétegek kivételesen jól megőrizték a szerves maradványokat. A régészek faanyagokat, növényi maradványokat és csontokat is feltártak.
A kutatásokat a Leibniz Régészeti Központ végzi a Schleswig–Holstein tartományi régészeti hivatallal és a gottorfi régészeti múzeummal együttműködésben.
A mocsár különleges környezete miatt a kutatók nemcsak egy-egy leletet, hanem az egész rituális tájat rekonstruálni tudják. Ez az őskori lelőhelyeken rendkívül ritka lehetőség.
Egy rendkívül korai hamvasztásos temetkezés
A kutatás kulcsa egy korábban feltárt temetkezés. A 2022-ben és 2023-ban végzett ásatások során a régészek egy körülbelül 10 500 éves hamvasztásos sírt találtak.
Ez a temetkezési forma ebből az időszakból Európában rendkívül ritka. A kontinensen mindössze két hasonló korú lelet ismert, egy Hollandiából és egy Dániából, de azok jóval töredékesebben maradtak fenn.
A projekt vezetője, Harald Lübke szerint a lelőhely különlegessége abban rejlik, hogy az egykori felszín nagy része érintetlenül maradt a tőzegréteg alatt. Ez lehetővé teszi, hogy a kutatók szokatlan pontossággal rekonstruálják a temetkezés környezetét.
A jelek szerint a hamvasztott maradványokat egy sekély gödörbe helyezték, a máglya maradványaival együtt. A sír egy ideig látható maradhatott a felszínen, ami arra utal, hogy a hely rituális jelentőséggel bírt.
Az őstulok koponya titka
A 2025 nyarán végzett további ásatások során a régészek a temetkezéstől néhány méterre egy teljes őstulok koponyát találtak. A lelet egy korábbi sekély vízfelület üledékeiben feküdt.
Az őstulkok Európa hatalmas vadmarhái voltak. A modern házi szarvasmarhák őseinek tekintik őket. Méretük és agresszív viselkedésük miatt a jégkor utáni Európa egyik legimpozánsabb állatai közé tartoztak.
A koponya nem mutatott feldolgozásra vagy szándékos feldarabolásra utaló nyomokat. Ez arra utal, hogy az állat maradványait nem élelmiszerként dolgozták fel.
A törékeny csontok miatt a régészek az egész leletet egyben emelték ki az üledékkel együtt. A mintát a gottorfi múzeum laboratóriumába szállították.
Ott a restaurátorok meglepő részletet fedeztek fel. A koponya belsejében egy fenyőfaoszlop töredéke rejtőzött. A későbbi számítógépes tomográfiás vizsgálat kimutatta, hogy a koponyát a nyakszirtnyíláson keresztül erősítették a faoszlophoz. Az oszlop később letört, és egy darabja a koponya belsejében maradt.
Rituális tér az őskori sír körül
A koponya elhelyezkedése alapján a régészek úgy vélik, hogy a tárgyat szándékosan állították fel a temetkezés közelében. Valószínűleg egy rituális elrendezés része volt.
Korábbi ásatások során a területen egy különálló, nyárfából készült oszlopot is találtak. Mivel a faanyag eltérő, a kutatók feltételezik, hogy ezek különböző funkciókat töltöttek be.
Az egyik lehetséges értelmezés szerint a sírt egykor több, oszlopokra erősített állatkoponya vette körül. Ezek szimbolikus határt vagy védőteret jelölhettek ki a temetkezés körül.
Ez is érdekelhet
Az ilyen jelenségek az animista és totemisztikus hitvilágokhoz köthetők. Ezekben az állatokat szellemi lényeknek vagy a közösséghez kapcsolódó ősi jelképeknek tekintették.
Számos vadászó-gyűjtögető társadalomban az állatkoponyák rituális szerepet töltöttek be. Az etnográfiai példák szerint gyakran a halottak emlékéhez vagy szent helyek megjelöléséhez kapcsolódtak.
