Őskori leletek statisztikai elemzése igazolja: a letelepedéssel jelentek meg a háborúk
A szervezett fegyveres konfliktusok és háborúk nem az emberiség természetes, veleszületett állapotából fakadnak, hanem a letelepedett életmód és az ahhoz kapcsolódó társadalmi változások következményei – derül ki a Koblenzi Alkalmazott Tudományok Egyetemének legújabb kutatásából.
A 2025-ben közzétett kutatás Virginia Estabrook antropológus 2014-es adatbázisát értékelte újra modern, nem-parametrikus statisztikai eljárások és trendvizsgálatok alkalmazásával. A vizsgálat a paleolitikum és az életmódváltás kezdetét jelentő mezolitikum időszakából származó emberi maradványok sérüléseit hasonlította össze.
Mivel a régebbi korokból kevesebb fosszília maradt fenn, a kutatók a puszta esetszámok helyett a traumák súlyosságát és a sérülést okozó eszközök típusát vetették össze. Neuhäuser professzor újraszámolt adatai szignifikánsan megerősítették, hogy a mezolitikumban ugrásszerűen megnőtt a halálos kimenetelű sérülések száma. Ezzel párhuzamosan a tompa tárgyak okozta erőbehatásokkal szemben szignifikánsan emelkedett a lövedékek (nyílvesszők, dárdák) és a pengék által ejtett sebek aránya.
A statisztikai modell a nemek szerinti eloszlást is figyelembe vette, igazolva, hogy bár a régészeti leletek alapján nők is részt vettek a harcokban, a fegyveres konfliktusok főszereplői a férfiak voltak. A kutató szimulációkkal azt is bizonyította, hogy az eredményeket nem a különböző korszakokból származó leletek eltérő mintanagysága torzította, a tendencia statisztikailag robusztus.
A háborúk eredete évszázadok óta megosztja a filozófusokat és a tudósokat. Thomas Hobbes 17. századi angol gondolkodó szerint a civilizáció előtti emberiség természetes állapota a "mindenki harca mindenki ellen" (bellum omnium contra omnes) volt. Ezzel szemben a 18. századi Jean-Jacques Rousseau úgy vélte, hogy a korai társadalmak békések voltak, az embert a természeténél fogva jónak tartotta, és a fegyveres erőszak gyökereit a civilizáció (a tulajdon) kialakulásában látta.
Ez is érdekelhet
A koblenzi egyetem kutatása a régészeti és statisztikai adatok alapján egyértelműen Rousseau elméletét támasztja alá. A paleolitikum vadászó-gyűjtögető társadalmai szigorúan egalitárius (egyenlőségen alapuló) közösségek voltak. Nem létezett magántulajdon, földbirtok, sem olyan felhalmozott javak, amelyekért érdemes lett volna szervezett fegyveres konfliktust indítani. Továbbá nem voltak olyan hierarchikus vezetők, akik háborúba kényszeríthették volna a csoport tagjait. Ha egy területen konfliktus alakult ki, a nomád közösségek egyszerűen továbbvándoroltak, elkerülve a fizikai összecsapást.
Ez a társadalmi dinamika a mezolitikumban, majd a neolitikumban végbemenő mezőgazdasági forradalommal változott meg. A tartós letelepedés, a föld megművelése, az állatok háziasítása és a terményfelesleg felhalmozása létrehozta a magántulajdont és a területi határokat, amelyeket már fegyverrel kellett megvédeni a rivális csoportoktól. Az új kutatás adatai egzakt módon bizonyítják, hogy a ma ismert háborús konfliktusok közvetlen összefüggésben állnak az emberiség letelepedésével és a civilizációk hajnalával.
