Ősi DNS a rágógumiban: egy 5700 éves nő története

A dél-dániai Lolland szigetén előkerült, fognyomos nyírgyantadarab forradalmasította a múlt kutatását. Az 5700 éves „őskori rágógumi” nemcsak egy kora neolitikus nő teljes genomját őrizte meg, hanem szájüregi mikrobiomját és étrendjének nyomait is.

Az ősi DNS nyomai egy nyírgyantában

A dél-dániai Lolland szigetén talált apró, megrágott gyantadarab szokatlan ablakot nyitott a múltba. A mintegy 5700 éves nyírfa szurokdarabon máig láthatóak az emberi fognyomok. A különleges lelet lehetővé tette egy kora neolitikus nő teljes genomjának, szájüregi mikrobiomjának és táplálkozásának rekonstruálását. A kutatás a Nature Communications folyóiratban jelent meg, és új lehetőségeket nyit a régészet és a paleogenomika számára.

A nyírgyanta, vagy más néven nyírfaszurok, fekete, ragacsos anyag, amelyet a nyírfa kérgének hevítésével állítanak elő. Már a mezolitikumban és a neolitikumban is használták ragasztóként, például szerszámok készítéséhez. A régészeti leletek szerint gyakran rágták is, hogy megpuhítsák, de gyógyászati célokra is alkalmas lehetett, mivel egyik fő összetevője, a betulinol, antiszeptikus hatású.

A Syltholm-lelőhelyről származó darabon nemcsak a fognyomok maradtak meg, hanem az ősi DNS is – olyan lelőhelyről, ahol emberi csontokat nem találtak.

Az ősi DNS datálása és vizsgálata

A radiokarbonos vizsgálat a gyantát Kr. e. 3700 körülre datálta, a késő mezolitikum és a korai neolitikum közötti átmenet idejére. Ez az az időszak, amikor az Ertebølle-kultúra helyét átvette a tölcséres edénykultúra.

A kémiai elemzés – infravörös spektroszkópia és gázkromatográfia-tömegspektrometria – megerősítette, hogy valóban nyírfaszurokról van szó.

A gyantából kinyert DNS minősége kivételes volt: 390 millió olvasatból a kutatók teljes genomot rekonstruáltak. Az elemzés szerint a nő a K1e mitokondriális haplocsoporthoz tartozott. Valószínűleg sötét bőrű, sötétbarna hajú és kék szemű volt – hasonlóan más európai vadászó-gyűjtögetőkhöz, például a spanyolországi La Braña egyénhez.

A vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a nő laktózérzékeny volt, hiszen hiányzott belőle a laktázmegmaradással kapcsolatos mutáció.

A nő genetikai profilja a nyugati vadász-gyűjtögetők (WHG) csoportjához tartozott. Nem mutatta a neolitikus anatóliai földművesek vagy a keleti vadászok genetikai hatását. Ez arra utal, hogy Kr. e. 3700 körül Dél-Dániában még mindig erősen jelen volt a vadászó-gyűjtögető génállomány, jóllehet a régióban már zajlott a mezőgazdaság átvétele.

Ősi DNS és mikrobiom: kórokozók a múltból

A nő szájüregi mikrobiomja is megőrződött. Azonosították a szokásos baktériumokat, például a Neisseria subflava és a Rothia mucilaginosa fajokat, valamint a parodontális betegségekhez kapcsolódó „vörös komplex” tagjait, köztük a Porphyromonas gingivalis-t és a Treponema denticola-t.

Ezen kívül jelen volt a Streptococcus pneumoniae, amely tüdőgyulladást okozhat, és az Epstein–Barr-vírus is, amely mononukleózissal és egyes daganatokkal hozható összefüggésbe. Bár nem bizonyítható, hogy a nő beteg volt, ezek a leletek fontos adatokat adnak az emberi kórokozók evolúciójáról.

A DNS-analízis növényi és állati maradványokat is kimutatott. A nő röviddel a gyanta rágása előtt mogyorót (Corylus avellana) és tőkés récét (Anas platyrhynchos) fogyasztott. Ez megerősíti, hogy a térségben élők a mezőgazdaság elterjedése után is használták a vadon élő erőforrásokat.

A felfedezés forradalmi jelentőségű: bizonyítja, hogy a megrágott gyantadarabok biológiai kapszulaként őrzik meg az ősi DNS-t, a mikrobiomot és az étrend nyomait. Ez új kutatási lehetőségeket nyit olyan helyszíneken, ahol emberi csontok vagy fogak nem maradtak fenn. A nyírgyanta tehát nemcsak ragasztóanyag, hanem múltunk egyik legértékesebb genetikai archívuma is.